vissza a főoldalra

 2011.03.04. 

Az istenhit és a tudás egységéért

Hároméves szabadegyetem indul az életről a tudomány és a hit újraegyesítésének eszmei-ségében Budapesten a Belvárosi Nagyboldogasszony-templomban.

A teológusok, orvosok, eszmetörténészek és jogászok vezette képzés mottója: „azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (János 10,10) A képzésről, annak eszmeiségéről Hofher József jezsuita atyát, a szabadegyetem szervező rektorát kérdeztem.

 – Mikor ágazott ketté a tudomány és a hit útja?

 – Egyrészt a felvilágosodás korában, amikor az embert helyezték mindennek középpontjába, abszolutizálták, másrészt a kopernikuszi fordulat következtében – bár kétségtelen, hogy a Nap a középpontja a naprendszerünknek, de ez nem jelenti azt, hogy a Föld ne lenne központ, hiszen ezen a bolygón alakult ki az élet. Ismerjük azokat a hipotéziseket, melyek fényévnyire vannak a tapasztalattól, és azt akarják elhitetni velünk, hogy máshol is élnek értelmes lények a világűrben. Jelenlegi tudásunk szerint azt mondhatjuk: a Föld, ha nem is középpont, de központ, mert itt jelent meg az ember, mint Isten képe. Jó ötszáz évvel ezelőtt kezdődött el az a folyamat, amiben az ember abszolutizálja saját magát és tudását. És a hitről azt állítják, hogy a babonák világába tartozik, pedig elképzelhetetlen, hogy a tapasztalatokra épülő tudás és a hit ellentmondana egymásnak. Kétségtelen, mindegyiknek megvan a saját kompetenciája, nyelve, de a kettő összetartozik.

 – Ma is él az a szemlélet, miszerint az egyház távol tartja magát korunk tudományos téziseitől. Nem azért éri az egyházat ez a vád, mert tagjai nem bálványozzák korunk technikai produktumait?

 – Kétségtelen, ez így van. Elég utalnom az egyik népszerű, és általam is értékesnek tartott sorozatra, a Mindentudás Egyetemére. Ez egy nagyszerű kezdeményezés volt, de már a címben ott rejlik az a tévképzet, miszerint az ember már mindent tudna, holott nagyon sokszor a tudomány a tudományos megállapítások mellett hipotézisekkel is dolgozik. Kellermayer Miklós professzor úr – aki eszmeileg a mi sorozatunkat elindította – többször mondta: sok tudás létezik, de tudományosan csak az tekinthető igazolt tudásnak, amit kísérleti úton és mérésekkel újból reprodukálni tudtunk. Ezért beszélhetünk feltárt tudásról és hipotézisről. A kettő összekeverése szörnyű következményekkel járhat. Életünkben három olyan misztérium létezik, amit a tudomány soha nem tud kísérletileg igazolni. Így hipotézisként kell kezelni a világegyetem keletkezését, az első élő sejt és a mindenegyes emberi élet megjelenését a bolygón. Bármenynyire is beszélünk az evolúcióról, ősrobbanásáról, ezek mind a hipotézisek világába tartoznak. Ha az ember azt hiszi, hogy ő tényleg tudja, miként alakult ki a világegyetem, az első élő sejt és az ember, akkor a mindentudás birtokában olyan drasztikusan avatkozik be a természetbe, hogy ma már ott tartunk, hogy ezek visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el, s az élőlények, s a fajok nagy része veszélyeztetve van. Jó lenne tehát mindezt kellő alázattal kezelni, s ezért is indítottuk el a szabadegyetemet.

 – 2008-ban ön a következőt írta: „a privatizáció jelszava alatt idegen kezeken eltűnik a közvagyon, az iskolázatlan tömegek bérrabszolgává válnak saját hazájukban.” Sosem vádolták meg azzal, hogy katolikus papként ne ártsa bele magát politikai kérdésekbe?

– Maga a szabadegyetem nem a politikáról szól. Már a Biblia első sorai a világ keletkezéséről szólnak, és egyértelmű, hogy a hit fényében. A szerző nem akart tudományos magyarázatot adni, de mint hívő ember, azt mondta: a világ Isten műve, az élet ura az Isten, s az első ember, aki megjelenik, azáltal, hogy az Úr lelket lehel belé, nem más, mint Isten képe. Így a szerző, akár később maga az egyház, semmilyen genetikai dologba nem akar beavatkozni. Mi csupán azt mondjuk, hogy a már említett három misztériumról tudományos kísérlettel nem hullt le a lepel. Ezek tehát titkok, melyek a Teremtő szuverén szabadságára vezethetők vissza, s amit én hittel állítok, azzal nem kerülök szembe a tudományos állításokkal. Inkább úgy érzem: egyesek a tudásuk birtokában akarják Isten létét megkérdőjelezni. A politikáról: annak, hogy én régebben éhségsztrájkoltam a nemzet szegényeivel való szolidaritás kifejezéseként, közvetlenül nincs köze a szabadegyetemhez, közvetve viszont annyi, hogy tisztelem az emberi életet, mint az Isten alkotását. Az már gazdaságpolitikai kérdés, hogy mennyire lehet fenntartani a fejlődést. Be kell látni, hogy mérsékelni kell fogyasztásunkat, hiszen készleteink nem kimeríthetetlenek. A végtelen gazdasági fejlődésben csak az őrültek hisznek és a közgazdászok. A Földet Isten mindannyiunk számára teremtette, s nem azért, hogy egyesek végtelen módon kizsákmányolják, s rátegyék a kezüket az ásványkincsekre, vagy az ivóvízkészletre. Több mint egymilliárd embernek nincs megfelelő ivóvize. Ez már valóban politikai kérdés. Néhányan oly méretékben zsákmányolják ki a Földet és pusztítják az erdővagyont, hogy ezzel lakhatatlanná teszik az emberiség számára bolygónkat. Az élet védelmében mondom: nem működhetnek olyan politikai rendszerek, melyek csupán birtoklási vágyuk miatt akarják kisajátítani és kizsigerelni a Földet.

 – Tudás, hit és cselekedet. Ez az önök által fontosnak tartott három pillér. Ha bármelyik hiányzik, akkor már baj van.

 – Felismerve a veszélyezettségünket, hiszem azt, hogy egyedül Jézus Krisztus tanításában találom meg azt az eljárásmódot, ami egy mérsékeltebb fogyasztói életvitelre sarkall. Emellett próbáljuk meg felfedezni azokat az alternatív energiaforrásokat is, melyek leállítják azon energiakészletek felhasználását, melyek a Föld károsodását idézik elő. Ebben az értelemben lehet a tudás, a hit és a cselekedet hármasságáról beszélni. Már a nem hívő emberek is eljutnak egy olyan cselekvési formához, amely pontosan az élet, a Föld jövője felé mutat. Az élet iránti tiszteletük mondatja velük: keressünk új, alternatív energiaforrásokat. Ma több hangadó azt mondja: sok ember él a Földön, s ezért olyan rendszert kéne kiépíteni, hogy csak 3 milliárdan legyünk. Ezért nem védik a magzati életet, az idős emberek életét viszont ellehetetlenítik, mondván értéktelenek, improduktívak. Így már gyakorlatilag nem is tekintik életnek a magzatit, és az időskorit. Én viszont hiszek abban, hogy az emberi életnek nem a magzat és az idős ember az ellenfele, hanem az önző gondolkodás. Közösségi gondolkodásra van szükség, az evangéliumok szerint, de ennek előfeltétele a béke. Kellermayer professzor úr mondta, hogy az atomenergiával nem az baj, hogy veszélyes. Ahhoz, hogy az atomenergiát a fosszilis energiák helyett használjuk, először is békében kéne élnünk.

 – Ilyen típusú képzés volt már Kispesten is. Ott is előadást tartott – többek közt Kellermayer Miklós egyetemi tanár, emeritus professzor, a képzés programfelelőse, és Kopp Mária egyetemi tanár is, aki az egyik védnöke a szabadegyetemnek. Kiket tudtak megszólítani akkor ezzel az előadássorozattal?

 – Főleg középkorúak, idősebbek, de azért fiatalok is jelen vannak az előadáson. Az élet szabadegyeteméről van szó. A mai társadalomban egy nagyfokú ellenállás él a magzatvédőkkel szemben, és hazánkban nagyon sok születendő gyermeket utasítottak el a családok. Nem egyedül a nő döntése tehát az abortusz, hanem a család, s a társadalom is okolható ezért. A sok abortuszban pedig az egész magyarság valahol érintett, ha nem is személy szerint. Ezzel nagyon nehéz szembesülni, így többen ezért nem hallgatják meg ezeket az előadásokat.

 – Milyen dokumentumot, oklevelet kapnak, akik részt vettek az előadásokon, konzultációkon?

 – Csupán egy kis oklevelet adunk azoknak, akik részt vesznek az előadások többségén; ún. életmentő diplomát ajándékozunk. Ezzel azt fejezzük ki, egy közösségbe tartozunk. Ennél sokkal fontosabb az, ami a lélekben, s a fejekben történik. Még mi keresztények is annyira materialisták vagyunk, ezt be kell vallani, hogy legtöbbször csupán saját magunk, és anyagi javaink érintik a gondolkodásunkat. Egyre több a szegény ember a keresztények között is, s ők nem gondolkodnak magasztos szinten az életről, hanem már annak örülnek, ha gyermekeiket ellátják a legszükségesebbekkel. De attól vagyunk emberek, hogy gondolkodunk és reflektálunk a körülöttünk lévő eseményekre, s kötelességünk, hogy magasabb horizontban lássuk életünket.

 – Mikor lesz az első előadás?

 – Február 26-án szombaton, 19 órakor Kellermayer Miklós előadását hallhatjuk. Ebben a félévben minden hónap utolsó szombatjára szerveztünk előadást. Tavaly decemberben jelent meg Kellermayer tanár úr könyve a Kairosz kiadó gondozásában, az Élet. Ez a kötet,ami a képzések filozófiai hátterét adja meg, úm. tankönyve ennek az előadássorozatnak. Előadást hallhatunk még kultúrtörténeti, művészeti vonatkozásban – miként lehet a zene az emberi lélek kifejeződése, vagy pedig már csak gépzenét hallhatunk– , s tervbe vettük, hogy építészek beszéljenek arról, milyen is egy élhető lakókörnyezet.

 – Gépzene, művi zene. Elképzelhető, hogy a materialista ember egy művi világot próbált teremteni, mivel igazit nem tudott.

 – Amikor valaki nagyon materialistaként gondolkodik, egy idő után már önmagához is materialista módon viszonyul. Ha csak én egyedül egzisztálok személyként, és mást csak eszközként használok a saját politikai rendszeremben, akkor egy idő után magamtól is elidegenedek, hiszen csak a termeléssel és a fogyasztással kapcsolatban tudok magamhoz viszonyulni. Holott az ember paraméterekkel nem mérhető, mert minden egyes élet egyenlő az Isten előtt.