vissza a főoldalra

 2011.03.04. 

Az egyháznak meg kell tanulnia a média új nyelvezetét

XVI. Benedek pápa beszédet intézett a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsának plenáris üléséhez.

A Szentatya idézett a Tömegtájékoztatás Világnapjára írt üzenetéből, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy az új technológiák nemcsak a kommunikáció módját változtatják meg, hanem széles körű kulturális átalakulást idéznek elő. A megértés, a gondolkodás új fajtái fejlődnek ki, eddig soha nem tapasztalt lehetőségek nyíltak a kapcsolatteremtésre, a közösségépítésre. Az emberek nem pusztán használják a nyelvezetet, hanem bizonyos értelemben benne élnek. A zsinat által „csodálatosnak” nevezett műszaki feltalálások (Inter mirifica 1) ma átalakítják a kultúrát.

 A digitális tömegtájékoztatásban kialakuló nyelvezetek a gondolat logikai rendszerbe foglalásának új formáihoz vezetnek el, eltűnőben van az írott és beszélt nyelv közötti hagyományos különbség. A közösségi oldalak dinamikája feltételezi, hogy a felhasználó azonosítja magát azzal, amit közzétesz. Amikor az internetezők információkat cserélnek, egyben megosztják másokkal világnézetüket: tanúivá válnak annak, ami értelmet ad életüknek. Természetesen mindenki előtt világos, hogy mindez veszélyeket is hordoz magában: a bensőséges kapcsolatokat a felszínesség váltja fel, az igazság keresése helyett a legmeggyőzőbbnek tűnő vélemény kap elsőbbséget – emelte ki XVI. Benedek.

 A kommunikáció kiindulási pontja maga a kinyilatkoztatás, amely arról tesz tanúságot, hogyan közölte Isten csodálatos tetteit az emberekkel, egészen Fia megtestesüléséig. A hit mindig áthatja, gazdagítja és élettel tölti meg a kultúrát, a kultúra pedig a hit közvetítőjévé válik. Szükség van tehát arra, hogy az egyház figyelemmel meghallgassa korunk emberének nyelvezetét – hangsúlyozta a Szentatya, kiemelve, hogy a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa fontos munkát végez, elmélyítvén a digitális kultúra lehetőségeit. Nem pusztán arról van szó, hogy az evangéliumi üzenetet a kor nyelvezetével közvetítjük, hanem az előző korokhoz hasonlóan alaposan át kell gondolnunk a hit, az egyház élete és a napjainkat jellemző változások közötti kapcsolatot.

 A tömegtájékoztatás hatással van az ember egész kulturális, szociális és spirituális környezetére. A teológia, klasszikus meghatározás szerint, a hit intelligenciája, s nem idegen a folyamatban lévő kulturális változásoktól. A digitális kultúra új kihívások elé állítja azon képességünket, hogy hogyan szóljunk a transzcendenciáról. Jézus is korának és környezetének kulturális elemeit használta fel Isten országa hirdetésekor; példabeszédeiben olyan képeket alkalmazott, mint a nyáj, a mezők, a vetőmagvak. A mai digitális kultúrában is olyan jelképekhez és metaforákhoz kell folyamodnunk, amelyek segítenek Isten országa hirdetésében – emelte ki Benedek pápa.

 Beszédében a Szentatya ismételten rámutatott, hogy az ember és a gépek közötti egyre szorosabbá váló kapcsolat a hit és a spirituális értékek gazdagságában szélesebb távlatokra találhat, mint amit a korlátlannak tűnő technológia kínál. Erre mutatott példát a négyszáz évvel ezelőtt elhunyt jezsuita, Matteo Ricci. Kína nagy apostola mindent egybegyűjtött, amit a kínai nép hagyományában pozitívnak talált, és azt Krisztus bölcsességével és igazságával hatotta át. A hívőknek ma is fel kell mutatniuk azokat az értékeket, amelyeket a digitális kultúra önmagában nem képes képviselni. A bibliai kommunikáció Isten akarata szerint mindig kapcsolatban áll a párbeszéddel és a felelősséggel – ahogy erről Ábrahám, Mózes, Jób és a próféták tanúskodnak. Soha nincs köze azonban a nyelvi csábításhoz, amire a kígyó adott példát, vagy a kommunikációképtelenséghez, az erőszakhoz, mint ahogy ez Káin esetében történt – szögezte le a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa plenáris üléséhez intézett beszédében XVI. Benedek pápa.