|
 2011.03.11.
Népszámlálás és asszimiláció: Miért
kell magyarságunkat vállalni?
Március 5-én Népszámlálás
és asszimiláció címmel zajlott konferencia Érsekújvárott,
melyen a helyi MKP és a Most-Híd, valamint a magyar civil
szervezetek neves előadók közreműködésével taglalták, miért
is kell vállalni magyarságunkat a májusi népszámláláson.. A
tanácskozás résztvevői Felhívásban fordultak a felvidéki
magyarokhoz.
„A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá,
hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít
mindenkinek a házban.” Mt 5, 15. Mit jelent ma magyarnak lenni,
és miért kell ma magyarságunkat vállalni?
A kérdés első
felével rengetegen foglalkoznak, mind Magyarországon, mind a világ
számos pontján, ahol magyarok élnek. Több irányból lehet közelíteni,
de kézenfekvőnek tetszik a válasz, magyarnak lenni azt jelenti,
a magyar kultúrához tartozni. A kultúra pedig nem más, mint
„nézetek,értékek, szokások, viselkedésformák és tárgyak
rendszere, amelyet egy adott közösség tagjai használnak a világban
való eligazodás és az egymással való kommunikáció céljából;
és amelyet generációról generációra továbbörökítenek”.
„Magyarnak lenni: Nem csak az ősök, az élet,/ Magyarrá csak
a szív tesz és a lélek.”
A kérdés másik
fele ennél sokkal érdekesebb. Miért érdemes magyarnak lenni?
Miért érdemes magunkat magyar nemzetiségűnek vallani? Kiváltságosként
tekinthetünk magunkra, hiszen ezek olyan kérdések, amelyek csak
minket, határon túli magyarokat érintenek. Egy magyarországi
magyar ritkán szembesül ezzel a kérdéssel. Mondhatjuk, hogy ma
Szlovákiában azért érdemes magyar nemzetiségűnek vallani
magunkat, hogy ne hagyjuk el gyökereinket, és ezzel azt a –
szlovákok és magyarországi magyarok számára is elérhetetlen
– kiváltságot, hogy két kultúra értékei által gazdagított
polgárként élhessük életünket! A szlovák kultúra gyümölcseiből
mindnyájunknak lehetősége van csemegézgetni, akárhogy
alakuljon is a népszámlálás végeredménye, ám ahhoz, hogy a
magyar kultúrát továbbra is élvezni, művelni és gyarapítani
tudjuk, többek között elengedhetetlen az is, hogy településünk
kétnyelvűnek számítson, tehát a magyarság aránya elérje a
20 százalékot. Bár a nemzetiség vállalása nem kötelező,
amennyiben magyar nemzetiségünket a kérdőíveken is felvállaljuk,
sokat teszünk azért, hogy a kettős kultúrában létezés
minden előnyét fenntartsuk. Senki sem kérheti többé számon a
nemzetiségünket, senki sem büntethet bennünket annak vállalása
miatt, de nem árt tudatosítani, hogy ha ma Szlovákiában
magyarnak valljuk magunkat, bátorságról teszünk tanúbizonyságot.
Nem tagadjuk meg magyar identitásunkat, gyökereinkhez
ragaszkodunk, elődeinkkel vállalunk sorsközösséget. Elődeinkkel,
akik nem hasonultak meg a nehéz időkben.
Polgáraink világszerte
vállalnak munkát, diákjaink Európa számos egyetemén
tanulnak, de hazájuknak azt a kisközösséget vallják, ahonnan
származnak. A mostani népszámlálás akár az internetes
adatlapok kitöltésével nekik is lehetőséget biztosít arra,
hogy vállalják önmagukat, és ezzel erősítsék közösségünket.
Hamarosan kérdezőbiztosok
járják körbe az országot, és olyan kérdéseket tesznek fel
Önnek, melyekkel naponta szembesül. A nemzetiségére (20. kérdés),
az anyanyelvére (21. kérdés) és a legtöbbet használt nyelvre
(22. kérdés) adott válaszok most nemcsak az Ön sorsát befolyásolják,
de egy közösség sorsát határozzák meg, nem csak az elkövetkező
10 évre.”
Érsekújvár,
2011. március 5.
(Forrás:
Felvidek.ma)
|
