vissza a főoldalra

 2011.03.11. 

Gloria Victis –
emlékezés a kommunizmus százmillió áldozatára

Február 26-án Csömör községben a kommunizmus áldozatainak emlékművénél a Gloria Victis kicsiny harangjának szavára több tucat idős férfi gyűlt össze, zömében 56-osok, a nemzetőrségiek, a Vörösmarty Diákszövetség, Csömör nagyközség önkormányzata, civilek és egykori 56-os résztvevők sorakoztak fel, hogy tisztelegjenek. Az emlékmű mögött több márványtábla is a borzalmakra emlékeztet.

A katyini tragédiára a lengyelek emlékeznek. Konrad Sutarszky lengyel diplomata éppen a napokban jelentette meg lengyel és magyar nyelven Az én Katyinom című könyvet. Konrad Sutarszky katyini árva, felmenője életét Katyinban veszítette el. Koszorúval jelentek meg az ukrán önkormányzatok szövetségének küldöttei. Hartyányi Jaroszlava elnök asszony és munkatársai, Ukrajna siratja hétmillió fiát és gyermekét. 1932-33 között hétmillióan vesztek oda Ukrajnában a sztalini terror áldozataiként. Ne feledjük: hárommillió gyereket pusztítottak el Sztalinék, a bolsevikok Ukrajnában. Éhínséget keltettek Sztalinék.   Az erőszakos kollektivizálást Molotov irányította. Sztalin zero toleranciájának kivitelezője volt. Kegyetlenséggel elfojtották a parasztok ellenállását. Molotov írta alá az állami tulajdon védelméről szóló drákói szigorúságú törvényt. Gyakran gyerekek ellen, akik az aratás után a földeken maradt gabonát gyűjtögették össze. Az elsődleges büntetés halál volt. Molotov vezette Ukrajnában személyesen a gabonabegyűjtési bizottságot. A kimutatások szerint 4,2 millió tonna gabonát gyűjtött be, előidézve Ukrajna legnagyobb nemzeti katasztrófáját, a Holodomor néven ismert éhínséget.

Csendes, ám határozott megemlékezés részesei voltunk Csömörön. A találkozó szónoka Dénes János volt, az egykori 56-os elítélt, az első szabadon választott parlament országgyűlési képviselője. Emlékeztetett arra bennünket, hogy mai világunkban is az anti-ember uralkodik, de a Vae Victis helyett a Gloria Victis – a jaj a legyőzöttek helyett dicsőség a legyőzötteknek – gondolata kerekedett felül. E gondolat jegyében mondott néhány mondatos megemlékezést Dénes János úr. Itt, az emlékmű felett az igazság robbanás jeleit halljuk. Itt lebeg felettünk a csömöri emlékműnél az újratemetés hatodik koporsójának üzenete. A hatodik koporsóba temették el annak idején a magyar ifjúság jövőjét.

Dénes János szavait követően Hartyányi Jaroszlava elnök asszony beszélt, és hangsúlyozta: nem lehet különbséget tenni a barna és a vörös diktatúra között. Mind a kettő gyilkos volt, és milliók és milliók pusztultak el e diktatúrákban. Mi itt a vörös diktatúra áldozataira emlékezünk – mondta az elnök asszony. Majd az emlékművet megkoszorúzták a résztvevők. Dénes Jánosné három szál fehér szegfűt, a katyini emléktáblánál helyezett el, a többiek a százmillióra emlékeztető emlékműnél. A résztvevőket az elnök aszszony másnapra meghívta az Ukrán Országos Önkormányzat székházába, Budapestre, az ukrán kultúra napjára. A jó ukránok nemcsak az áldozatokra emlékeztek, hanem anyanyelvük fogságára is. A cári rendszer mindent betiltott, ami ukrán; a nyelvet és az ukrán hímzésű nemzeti szimbólumokat, ruhadarabokat is. Sztalin is félt mindentől, ami az ukrán nemzeti öntudatra emlékeztet. Az ukrán kultúra napjára rendezett ünnepségen testületileg ukrán nemzeti viseletben jelentek meg a résztvevők. Az elnök asszony figyelmeztetett bennünket: a múlt itt kísért. A Magyarországon élő ukránok ötezer-hétszázan otthont kaptak Magyarországon, mégis bizonyos körökből fenyegették őket: „Ti itt nem csináltok Ukrajnát!” s mikor afelől érdeklődtünk mi magyarok, hogy kik tették ezt, akkor egyenes választ kaptunk. Volt három kárpátaljai magyar, három BAZ megyei magyar és két cigány. Ők hangoztatták a fenyegető mondatokat. S arra a kérdésre, hogy kik állnak mögöttük, egyenes választ kaptunk. Valószínűsíthető, hogy a KGB. A bolsevizmus ma is itt él és fenyegetőzik. Erre is gondolni kellett a kommunizmus áldozatainak emléknapján.

Az elnök asszony beszédét követően egy 90 esztendős hölgy szólt az ukrán kultúrát ünneplőkhöz. Az asszony Mihailo Drahomanov tudós egyenes ági leszármazottja. Drahomanov 1876-ban egy párizsi kongresszuson hitet vallott népéről. „Ukrán vagyok” – jelentette ki. A Romanov cár ezt rossz néven vette, a tudóst hazájában ettől kezdve üldözték. Drahomanov később Szófiában egyetemet alapított. Majd eljött az idő, amikor Sztalin Bulgáriára is rátette a kezét. Bulgáriát „a meggyilkolt költők országának” nevezték el. A meggyilkoltakat, a mártírokat, a vértanúkat sokszor jeltelen sírban hantolták el.

Gloria Victis! Eltűnődött az ember Csömörön, miért csak behavazott fejű, idős urak jöttek el emlékezni? Az iskolás korúaknak, az ifjúságnak is ott lett volna a helye.