|
 2011.03.18.
Mindent Isten nagyobb dicsőségére
-Birkus Terézia emlékére
A világ
hatalmasai gyakran kérkednek azzal, hogy nyilvánosan jótékonykodnak,
önzetlen emberbarátnak tüntetik fel magukat. Mindez azonban
csak olcsó reklámfogás. Ha valaki a kétes úton megszerzett
millióiból pár fillért odavet a szegényeknek, máris kezdi ünnepeltetni
magát, mint az emberiség jótevőjét.
Akadnak olyanok, akik szép szavakat mondanak vagy írnak a
szeretetszolgálatról, de eszükbe sem jut, hogy enyhítsenek a nélkülözők
nehéz sorsán. Sokan kegyes szólamokkal prédikálnak a lemondásról
és az áldozathozatalról, miközben eszük ágában sincs
lemondani saját érdekeik érvényesítéséről, hanem vélt érdemeikért
maguknak követelnek kitüntetést, rangot és hódolatot.
Az evangélium
hiteles tanúi nem keresik az újságok címlapjait vagy a
templomok díszhelyeit. Szerényen és őszinte alázattal végzik
feladatukat, anélkül, hogy ezért valamilyen elismerést vagy
jutalmazást várnának.
Talán azt
mondhatná valaki, hogy egyre kevesebb ilyen követője van már Jézus
Krisztusnak. Szent Erzsébet vagy Boldog Batthyány-Strattmann László
példája ma is sokakat csodálattal tölt el, de nem mernek áldozatot
vállalni Krisztusért. Mégis élnek köztünk olyan hívő
keresztények, akik csendben, nagy szavak nélkül, de hatékonyan
szolgálják az evangélium terjedését.
Az őrsújfalui
egyházközségben újmisés káplánként ismertem meg Isten Országának
egy buzgó és fáradhatatlan szolgálóját. Birkus Teri néni egész
életét azzal töltötte, hogy az ott szolgáló lelkiatyák hűséges
munkatársaként részt vett az egyházközség lelki megújításában.
Már fiatalon hittant tanított, felkészítette az elsőáldozókat
a Jézussal való találkozásra és hosszú évtizedek óta
sekrestyésként tevékenykedett Isten házában. Gondozta és szépítette
a templomot és környékét, amelyre minden hívő büszke
lehetett. A templom az Ő második otthonává vált, az ima és
az áldozathozatal jellemezte egész életét. Hűséges volt a
megpróbáltatások idején, bátran megvallotta hitét az ateista
kommunizmus időszakában is, amikor emiatt gyakorta zaklatás érte
az Egyház ellenségei, a Sötétség ügynökei részéről.
Szívügyének
tartotta a katolikus sajtó szolgálatát, a zarándoklatok és
imanapok szervezését, a magyar papokért és magyar főpásztorért
felajánlott imát. Kezdetektől buzgó résztvevője volt a Komáromi
Imanapoknak, amelyeknek lebonyolításában is buzgón segédkezett.
Teri néni, aki most töltötte volna be a 76. életévét, a
helyi hívő közösség megbecsülése által övezve 60 éven
keresztül áldozatos lélekkel végezte az Úr szolgálatát.
Szenvedését türelmesen viselte, erőt merítve a Szent Keresztből.
Itt, e világban már befejezte a szolgálatot, most a mennyei
seregekkel dicséri az Urat és imádkozik értünk. Az őrsújfalui
egyházközségben egykor lelkipásztorkodó atyák számára sok
erőt adott feladatuk végzéséhez Teri néni életpéldája és
tevékeny szeretete, aki mindig szívesen várta haza a visszalátogató
lelkipásztorokat.
Örömteli
felismerés ma az önzés és az „önmegvalósítás" világában:
Akadnak még olyanok, akik nem saját maguk mindenáron való
boldogulását keresik e világban, hanem mindent Isten nagyobb
dicsőségére tesznek!
A nagy teológiai
művek végére szerzőik odaírták: Mindent Isten nagyobb dicsőségére.
Ezt a mondatot írhatjuk le most mi is Teri néni földi szolgálatának
végén.
Karaffa János,
őrsújfalui káplán 1997-99 közt
(Birkus Teréziát 2011. január 30-án helyezték örök
nyugalomra az őrsújfalusi temetőben.)
(Forrás: Felvidék
Ma)
|
