|
 2011.03.18.
Szerbiai cukorbajok
A
sajtóban arról írnak, hogy a világkereskedelemben mára
cukorhiány alakult ki. Az egyik legnagyobb termelő, Brazília
alig exportál nádcukrot. Ausztráliában az évszázad esőzései,
az árvizek, a nagy kiterjedésű tüzek mintegy 2 millió hektáron
pusztították el a cukornádültetvényeket. A hiány Szerbiát
is elérte, s múlt héten olvastuk a hírt: a Köztársasági Árutartalékokból
3 ezer tonna kristálycukrot szállítottak az üzletekbe. A polgárok
a boltokban 98 dináros áron vásárolhatják meg az árutartalékokból
származó kristálycukor kilogrammját. Slobodan Milosavljevics
kereskedelmi miniszter közölte, hogy a következő fél évben
havonta ugyanennyi, azaz 3 ezer tonna kristálycukrot bocsátanak
az üzletek rendelkezésére. A szerbiai cukorhiány okairól Fremond Árpádot, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselőjét,
a Szerbiai Parlament mezőgazdasági bizottságának tagját kérdeztem.
– Tisztelt képviselő úr! Miért következett
be Szerbiában a cukorhiány? Gondolom ennek több oka is lehet.
– Valóban több tényezőről kell beszélni. A nem
megfelelő magánosítási modell következménye, hogy a jelenleg
is dolgozó hat cukorgyár mind külföldi tulajdonban van. Ami
szintén lényeges, hogy a hatból három nagy cukorgyár egy kézben
van, így monopolhelyzetről is beszélhetünk. Azt is meg kell
említeni: nem dolgoztuk föl itthon az országban termelt cukorrépamennyiséget,
hanem azt külföldre, Horvátországba szállítottuk ki. Információim
szerint Magyarországtól is vásárolt Horvátország ugyanilyen
formában, hiszen a horvátok összesen 180 ezer tonna cukorrépát
termelnek, s pont ennyi az EU felé a kiviteli kvótája az országnak.
A horvátok ezért próbálnak meg a környező országokból minél
nagyobb mennyiségű cukorrépát felvásárolni. A Vajdaság területén
termelik Szerbiában a legtöbb cukorrépát, s ebben az évben
igen jó hozammal, 5 vagonnal rendelkeztünk hektáronként, ami
kb. 50 tonnát jelent. Mennyiségbeli hiányról tehát nem lehet
beszélni, mert kb. 500 ezer tonna cukorrépát termelünk. A
gondot az jelenti, hogy ennek nagy részét nem dolgozzuk fel, s
úgy szállítjuk ki külföldre.
– Sőt még új határátkelőt is megnyitottak azért a
szerb-horvát szakaszon, hogy kivigyék az országból a cukorrépát.
– Így van, egy határátkelőt nyitottak meg csak a
teherforgalom számára, hogy a cukorrépát a termő területekről
– a Szerémségből, Nyugat-Bácskából – kiszállítsák.
Ami a további okokat illeti: nálunk nem támogatják a cukorrépa
termesztését. Ezért évente egyre kevesebbet termelünk. A horvátországi
felvásárlók pedig nagyobb árat kínáltak föl termelőinknek,
mint a hazaiak. Ennek következtében egyre nagyobb mennyiség került
külföldi kézbe. Különböző ösztönzésekkel kellene a
termelőket serkenteni, hogy minél nagyobb földterületen
vessenek cukorrépát. A nagymennyiségű kivitelt meg lehetett
volna akadályozni racionális gazdaságpolitikával. Fontos
volna, hogy mi itt termeljük meg a szükséges cukormennyiséget.
A Vajdaság egyetlenegy természeti kincse a termőföld, aminek
nagy értéke van az EU-ban, ezért is kéne ösztönözni a
termelést, és helyben feldolgozni a cukorrépát. A gyárakat
pedig életképessé kell tenni, hogy a saját szükségleteinket
kielégítsük.
– Tehát, ha a termelőket megfelelő módon
támogatná a kormány, akkor ilyen nagy mennyiségben nem adnák
el külföldieknek szinte a termőföldtől a cukorrépát?
– A környező országokban sokkal nagyobbak a támogatások,
viszont kevés a működőképes cukorgyár, sőt nincs is hagyománya
a cukorrépatermelésnek sem. A cukorágazatból profitálhatna az
ország, de figyelni kéne arra, hogy ne félkapacitással
dolgozzanak a cukorgyárak, illetve a termelt mennyiséget nálunk
kéne feldolgozni. Azt is tudni kell, hogy vannak olyan vajdasági
termelőszövetkezetek, melyek horvát kézben vannak, s azokról
a helyekről máris szállították ki a cukorrépát a határon.
Azt mondják, hogy elegendő Szerbiában a cukormennyiség, de
gyanítjuk, az áruházláncok, sőt maguk a cukorgyárak is
visszatartják a termelt mennyiséget. Ezt ki kéne vizsgálni a
minisztériumnak, ahogy Magyarországon teszik.
– Tehát direkt árdrágítási akcióról
beszélhetünk?
– Nálunk igen drága a cukor, lehet, hogy valaki drágítani
szeretné a cukrot a visszatartással.
– Az említett 3 ezer tonna kristálycukor
honnan érkezik, ha kivitték külföldre a cukorrépát?
– Azt gyanítom, hogy van még nálunk elegendő mennyiség
az itt termelt cukorból elraktározva. Arról nincs információm,
hogy mindezt a havi 3 ezer tonnát külföldről szállítanák
be. Ha mégis így történne, az rendkívül rossz fényt vetne ránk.
Nem vagyok híve a külföldről behozott cukornak, hanem annak,
hogy a miénket dolgozzuk fel, s azt adjuk vásárlóinknak.
– Hogyan is lehet leírni ezt a cukorhiányt?
– Kevesebb volt a cukorból kiskereskedőknél, mert ők
nem tudták beszerezni a kívánt mennyiséget a nagykereskedőktől.
Ez volt az az időszak, amikor felszökött a cukor ára. Abban is
biztos vagyok, hogy a világpiaci hiány is felvitte valamilyen
formában a cukor árát, hiszen a nálunk megtermelt mennyiségnek
nagy értéke lett az EU-ban. Ezért is kérte Szerbia, hogy a
kiviteli kvótát, a 180 ezer tonnát módosítsák, mert jóval többet
tudna exportálni.
– A cukorhiány prognosztizálható volt?
– Számítani lehetett erre. Nagy mennyiségű cukorrépát
termeltünk meg az elmúlt években, s ezért lehetséges, hogy a
nagykereskedelmi láncok maguknál tartják a feldolgozott mennyiséget.
Érdekes, hogy míg a kiskereskedőknek kvótákat szabnak meg
arra, mennyi cukrot vihetnek, addig a multiknál annyi cukrot
vihet haza a vásárló, amennyit csak szeretne.
– Nem lehet olyan törvényt hozni, amely
kimondaná, hogy először az országnak a saját ellátását
kell biztosítani? Hiszen Szerbiát főleg agrárországként
szokták emlegetni.
– Nincs szükség új törvényre, hanem egy kormányrendelettel
meg lehet szüntetni a kivitelt, ha erre van hajlandóság.
Szerbia, ha az EU felé szeretne haladni, akkor a mezőgazdaságba
kéne befektetnie. Ahogy mondta, Szerbia agrárország, de erről
sajnos a jelenlegi kormány nem vesz tudomást. Ez az egyetlenegy
olyan ágazat, amire építeni lehetne az elkövetkező időszakban
is.
– A bevezetőben említett 98 dinár
magasabb a hiány előttinél?
– Igen, de arról is beszélni kell, hogy ez az árutartalékokra
vonatkozik. A kereskedelemben 110 és 120 dinár között is
mozgott a cukor kilogrammonkénti ára. Ez azt jelenti átszámítva,
hogy kb. 300 Ft-ba kerül egy kiló cukor.
– A szerb kereskedelmi miniszter rendelkezése
tűzoltásra jó csupán, vagy meg tudja oldani hosszabb időre a
problémákat?
– Csak tűzoltásra, mert ha racionálisan gondolkodunk,
akkor az államnak termelésösztönző intézkedéseket kéne
hozni. Ki kell azt is vizsgálni, hogy a cukorgyárak feldolgozzák-e
a felvásárolt cukorrépát, illetve visszaélnek-e a
monopolhelyzetükkel. Arról is beszélni kell, hogy a termelők
elégedetlenek azért is, mert a cukorgyáraknál történik a minőség-ellenőrzés,
és nem független laboratóriumokban. Így annyiért veszik át a
gyárak a cukorrépát, amennyiért akarják. Tudok olyan termelőkről,
akik tavaly cukorrépát vetettek, ám már most kijelentették,
hogy az idén már biztosan más kultúrával foglalkoznak. A kiadás
valamennyivel több mint a bevétel, a kifizetésekre várni kell,
ezért előfordulhat, hogy a cukorhiány jövőre is megismétlődik,
ha a kormány nem intézkedik.
Medveczky
Attila
|
