vissza a főoldalra

 2011.03.25. 

Misztikum és realitás

A múzsák sikeres találkozásának és egy festőművész –Filep Sándor– és egy költő –Németh J. Attila – barátságának legújabb gyümölcse a 2010-ben Balatonfüred város kiadásában megjelent Hármaskönyv c. könyv. Versek, metszetek találhatók ebben a korán sem könnyed kikapcsolódást nyújtó kötetben. A könyvnek van még egy társszerzője: Albrecht Dürer. A könyvben ugyanis Filep Sándor festőművész Dürer metszetei nyomán készített tusrajzaihoz Németh J. Attila költő írt verseket. Ebben a munkában nem reflektálnak Dürerre, egyszerűen csak átültette a mai kor szellemében Filep Sándor azokat a metszeteit, melyek régóta foglalkoztatták, utána meg azt gondolta, milyen jó lenne együtt látni ezeket a rajzokat, és megkérte Németh J. Attilát, írjon hozzájuk verseket. A Balatonalmádiban élő művész 1986 és 2000 közt készítette Dürer-emléklapok sorozatát.

Dürer metszeteinek legismertebbjei az 1498-as Apokalipszis-sorozatból származnak. Ilyen „A megváltottak hódolata a bárány előtt” (Jelenések könyve,14, 1-5). Tudjuk, a reformáció művészetének forradalmi tartalma többnyire vallásos formában jutott kifejezésre, hiszen ez felelt meg a kor képzeletvilágának és felfogásának. A „Krisztus ezeréves országa és az új Jeruzsálem” metszeten Krisztus a kínok és szenvedések legyőzőjeként jelenik meg: szenvedéseinek okozóit a kortársak azonosítani tudták a társadalom romlott felső rétegének képviselőivel. A „Szent János megkínzatása” metszetről pedig árulkodik, hogy Dürer bibliai köntösben, bárki számára érthető, népszerű képi formában adta elő korszakalkotó társadalmi mondanivalóját, és művének óriási hatása támadt. Ezeket a lapokat nemcsak Dürer, hanem közönsége is mélységesen vallásos ábrázolásnak tartotta. Ki kell emelni, hogy ezek vallásos szellemiségűek, de nem egyháziak, vagy dogmatikusak. Dürer egyik jelentős műve, ami Filep Sándor mai korra való átültetésében is megjelenik, az A Lovag, a Halál és az Ördög (képen). A kép első síkjában a ló-lovas-kutya csoport kiegyensúlyozott kompozíciója helyezkedik el. A Lovag mintha észre sem venné a kép második síkjában feltűnő alakokat, az Ördögöt és a Halált. A három alak mögött látható táj sziklás és kietlen, csonka farönkök és visszatörött ágak merednek az égre. A szoros útját, kanyarulatait követve, a távolban egy várat látunk. Valószínűleg a lovag ezt a várat óhajtja megvédeni az ártó démoni erőkkel szemben. Tehát nem háborús ellenség ellen szükségeltetik a védelem. Sok minden nem változott Dürer kora óta. Így az sem, hogy a hús-vér ellenségnél sokkal többet tud ártani a szellemi, az mely megrontja az egészséges gondolatot, az értékest. Dürernél ott munkálkodik egy magas jelképrendszer, plusszban a fantázia hatalmas tobzódása. Dürer korában az ember viszont jól tudta, hogy az egyes bajokra mi a válasz. Akkor rendíthetetlenül hittek az emberek Istenben, még akkor is, ha az egyházban – papjaik viselkedése miatt – megingott a bizalmuk. De erre nem a kétely, a kétségbeesés volt a válaszuk. Dürer korában az ember szinte várta a végítéletet, míg most, Filep Sándor korában már nem. Rettegünk tőle. S minő érdekes, hogy Filep ezen metszetei éppen az ezredforduló tájékán születtek. Ezekben sokkal több a szimbólum, mint Dürernél, amin nem is csodálkozhatunk, hiszen azóta majdnem eltelt 500 év.

Filep Sándor azért készítette ezeket az emléklapokat, mert az élet lényege érdekelte az idő folyamatában. Ő maga realistának tartja magát, de ez nála nem stílust jelent, hanem azt, hogy szereti konkrét módon megfogalmazni a dolgokat, és a mögöttes szándékokat. Ezért szerepelnek több képén idézetek, utalások. Ezekhez a képekhez Németh J. Attila írt költeményeket. Itt nem arról van szó, hogy rímekbe szedte azt, amit lát a képen, hanem az ihletről. Modern a vers, modern a rajz – bár Dürert idézi, de mégsem olyan, amit eldob magától az ember, mert elgondolkodtató. Németh J. Attila civil pályán ügyvéd, de már a ’90-es évektől folyamatosan publikál különböző irodalmi folyóiratokban. Versi az elbizonytalanodott emberről szólnak. Arról, aki nem tudja, mit hoz a holnap, aki a jövő kiszámíthatatlansága miatt retteg. Aki tudja, érzi a Mindenható létét, de nem biztos abban, hogy eljutnak hozzá a szavai. Honnan is tudjuk, mi a rendeltetésünk ebben a világban? –ez a kérdés foglalkoztatja. Idézzük most egyik legszebb versének sorait:

„lásd meg, Uram fenn az égben

tetteim a tettetésben

lásd a törvényben az örvényt

hogy teker ránk sunyi önkényt

és az embert, akiért lent

eljátszottam én a vétlent

lásd meg, uram, mért ne látnád

félelmeim mozivásznát

mert a jegyszedő is reszket

zárd be ezt a multiplexet

én kezdettől hozzád hajlék

fiad háza ez a hajlék”

Amint már mondtam, nem egy könnyed, vasárnap délutáni kötet ez a Hármaskönyv – igaz annak idején Jókai egyes műveit gyengélkedő hölgyeknek ajánlották, s mostanra még az életerős férfiak sem igazán értik – , de mind képeivel, mind verseivel azt mutatja, hogy ember még talán sosem volt ennyire kétkedő önmagában. Íme a figyelmeztetés. Vajon megjön-e rá a valós válasz?