vissza a főoldalra

 2011.03.25. 

Tamási Áron: Énekes madár
(Országút Társulat)

Az egyetemistákból, fiatal felnőttekből, úgy 14-15 főből álló Országút Társulat a Margit körúti ferences plébánia hathatós segítségével 1997-ben jött létre. Vezetőjük Kondorosy Szabolcs, aki a mai napig irányítja őket. Nevüket onnan vették, hogy valamikor a mostani Margit körút nyomdokain haladt a Bécsbe menő országút. Játszóhelyük a Fekete Sas utca 5. alatt lévő pinceszínház, de nem csupán itt lépnek fel, hanem fesztiválokon és vidéken, tehát járják az országot is.  Elsőrendű feladatuknak az értékközvetítést tartják, ezért csak olyan művet állítanak színpadra, ami ezt a nemes célt szolgálja. Shakespeare-től kezdve, Karinthy Frigyesen át Bulgakovig terjed azoknak a szerzőknek a névsora, akiktől mutattak be egy-egy darabot. A tagok mind egy szálig amatőrök, ugyanakkor törekednek a míves színészi játékra, hiteles szerepmegformálásra. Előadásaikra nincs belépőjegy. Tamási Áron Énekes madár című székely népi játékának február 17-én volt a premierje, és az otthonukban még 4 alkalommal tűzték műsorra.

Tamási Áron 1932-ban vetette papírra – esténként és kézzel írva – az Ostrom utca tőszomszédságában lévő Ősbudavár kávéházban az Énekes madarat. Csendes, kevéssé látogatott kávéház volt ez, szerény, kopott asztalokkal, amik elmélkedésre hívogatták, és munkára serkentették a mellette ülőket. A már kész darab körbe-körbejárt a pesti színigazgatók között, de közülük senki sem vállalkozott a bemutatására. A kiadóknak meg könyv alakban sem akaródzott közzétenni, végül 1934-ben a Tornaalján működő Kazinczy Lap- és Könyvkiadó szövetkezet kibocsátotta. A kötetet Tamási áron elküldte az összes direktornak, de csupán egy hajlott az Énekes madár színrevitelére. Ez az éles látású ember nem volt más, mint Márkus László az Új Thália Színház tulajdonosa, aki kísérleti színpadot szervezett, bemutatóit pedig vasárnap délelőttönként tartotta. Itt került színre először 1935-ben, majd Tompa Miklós rendezésében Kolozsvárott, az 1935-36-os évadban. A budapesti Nemzeti Színházban Pünkösti Andor rendezésében az 1939-40-es évadban játszották először. Azóta se szeri, se száma a felújításoknak. Az Énekes madárral friss légáram tört be 1935-ben színházi életünk áporodott levegőjébe, ez a mű segített új irányba terelni a 19. századból a magyar színpadon ragadt álnépi darabok édeskés, műromantikus világát, és a régi népszínművek hamis szemléletére ráirányította a figyelmet. Az Énekes madár az igazi népi világot jeleníti meg, mert a vígjáték, a mesejáték és a dráma tulajdonságait egyesíti.

Tamási Áron négy felesége közül csak a második, Salgó Magda vonult be műveibe. Az Énekes madár témája a Magdóért vívott szerelmes harc, ám Tamási Áron ezt az egyéni élményt kitágította általános emberi és társadalmi küzdelemmé, a jók és a rosszak, az ifjak és az idősek összecsapásává. A vígjáték főszereplője Magdó, a bimbózó 16 éves bakfis, akit két vénlány nővére gyötör a fiatalságáért, és két vén legény szeretne elnyerni ugyanezért. Irigy nénjei el akarják rabolni a kedvesétől, Mókától kapott madártojást, ezért Magdó lenyeli a tojást, és ettől varázserőre tesz szert. Képes mozdítani a falakat, meg tudja növeszteni a fát, mert a két gonosz öregfiú el akarja emészteni Mókát. Az Énekes madár napsugaras érzésvilága, gyengéd szimbolikája, poétikus látásmódja, s különösen sziporkázó, kecses költői nyelve, sok-sok pünkösdi lángként hajladozó dialógusa mindenkor magával ragadja az embereket.

Az Országút Társulat felnő Tamási Áron színpadi megjelenítéséhez. A hamvas, romlatlan Magdó alakítója Osvalda Mariann lényének minden báját, kedvességét beleviszi szerepébe. Elhiteti a nézőkkel, hogy a tiszta szerelem minden akadályt képes legyűrni. A ravasz székely góbé, Móka túljár a buta élemedettek eszén, őt Gorove Kristóf humorral, leleményes okossággal jeleníti meg. Esztert és Reginát, Magdó két elvetemült, minden aljasságra képes testvérét Sulyok Bernadett és Szabó T. Anikó viszi fel a színre. Gazdag színészi tudásának fölvonultatásával játssza el Kondorosy Szabolcs a minden hájjal megkent, a Magdó után ácsingózó Lukácsot. Nyilassy Bence a másik alattomos öreglegényt, Mátét kelti életre. A díszletek és a jelmezek célszerűek és egyszerűek. A mindent átható multikultrális mocsok tengerében olyan üde és lelkünket melengető érzés megmártózni Tamási Áron mesefényű világában. Ez az előadás azt bizonyítja a közönségnek, hogy sokat tanulhat a szerzőtől, hitet, tartást, erőt meríthet belőle, és fogódzót találhat ahhoz a vágyához, hogy miként lehet otthon, valahol a világban. Az Énekes madár minden egyes előadása tündökletes, boszorkányos és ördöngős villanása az időnek, az igazságkereső létnek és az igazságot rejtőztető halálnak. És ez most, ott a Fekete Sas utcában sem volt másképpen.