vissza a főoldalra

 2011.03.25. 

A Szekuritáté áldozata

A Jakab Antal Keresztény Kör a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én este a budapesti Jézus Szíve-templomban szentmisén emlékezett meg a kommunista diktatúra üldözöttjeként 1984-ben, 43 évesen elhunyt néhai erdélyi pap, egykori teológiai és gimnáziumi tanár, volt székelyudvarhelyi főesperes-plébános, Pálfi Géza születésének 70. évfordulójáról. Az esemény egyben a Pálfi Géza-emlékév hivatalos megnyitója is volt.

Pálfi Géza életéről Varga Gabriella kilyénfalvi születésű Budapesten élő székely írót, az esemény egyik szervezőjét és sajtóreferensét kérdeztem.

 – Tudjuk-e, hogy mikor és milyen körülmények között választotta ki az Isten Pálfi Gézát arra, hogy a papi hivatást válassza? Mit tudunk szüleiről, felmenőiről?

 – Az akkori falusi családokra jellemző módon Pálfi Géza szülei is földművesek és nagyon vallásos emberek voltak. A papi hivatást az 1933-tól 1959-ig Máréfalván szolgált római katolikus plébános, András Péter hatására választotta. Pálfi Géza már a középiskolai tanulmányait is Gyulafehérváron folytatta a Római Katolikus Kántoriskolában, majd az ott letett érettségi után kérte felvételét a Hittudományi Főiskolára.

 – Mennyire volt meghatározó számára székely származása?

 – A székelyekre azt szokták mondani, hogy egyenes tartásúak, akár a fenyők. Az igazság és az embert, még a kisebbségben élőt és a vallását gyakorlót is megillető jogok védelmezéséhez bátorságot is örökölt őseitől. Egykori diákjai mesélték, hogy egyik alkalommal várták retorikaórára. A tanterembe egy orsós magnót cipelve lépett be. Nem szólt, csak bekapcsolta, a növendékek pedig döbbent csendben végighallgatták a Magyar Himnuszt és a Szózatot Sinkovits Imre előadásában. A végén Pálfi Géza csak ennyit mondott: „Tisztelendő urak, így kell előadni.” Tegyük hozzá, akkoriban, ha valakinél megtalálták a Magyar Himnusz szövegét, már az is főbenjáró bűnnek számított, arról nem is beszélve, ha ketten-hárman el merészelték énekelni.

 – Pálfi Gézát Márton Áron szentelte pappá 1964-ben. A nagy püspök szellemisége felfedezhető-e életútjában?

 – Pálfi Géza a Márton Áron-i szellem, a magyar nemzeti kultúra és hagyomány ápolója és művelője volt. Márton Áron legnagyobb érdemének azt tartjuk, hogy nem „csak” a szűkebb értelemben vett egyházban, hanem népben, nemzetben gondolkodott, s döntéseit, cselekedeteit, egész főpásztori munkásságát a kommunista diktatúra legnagyobb szorításában is töretlenül a nemzet egészének a szolgálatába állította. Az Irodalmi Iskola vezetőjeként gyakran szervezett író-olvasó találkozókat is: meghívta Bajor Andort, Fodor Sándort, Kányádi Sándort. Úgy mondják, „a Szentírás ismerője és emellett a magyar irodalom és anyanyelv szerelmese volt”.

 – Pálfi atya a gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolában lelkivezető-hittanár, a Hittudományi Főiskola patrológia- (az egyháztörténetnek az egyházatyák tevékenységével és műveivel foglalkozó ága), kateketika- (hitoktatástan), homiletika- (egyházi ékesszólás, az egyházi beszéd elmélete és története) és retorikatanára volt. Tanítványai milyen emléket őriznek róla?

 – A szabadidőben játszott a diákjaival, együtt kártyázott, táblázott, pingpongozott velük. Annyira szívén viselte sorsukat, hogy a plébánosaikkal is folyamatosan tartotta a kapcsolatot. A ’70-es években kezdtek elterjedni Gyulafehérváron is a modern vallásos énekek. Az egyik növendéke szívesen tanulta és tanította ezeket, még gitározni is megtanult hozzá, és egyik alkalommal egy ilyen modern éneket elénekeltek a székesegyházban. Ennek az lett a következménye, hogy a növendéket leváltották a cantus magisteri tisztségből, és áthelyezték a kántoriskolába magiszternek. Látva az ifjú szomorúságát, Pálfi Géza magához hívatta, és anélkül, hogy kritizálta volna a Teológia elöljáróinak a döntését, azt mondta: „Te most itt vagy nálunk. Használjuk ki a lehetőséget! Tanítsd énekelni és gitározni az itteni diákokat!” Haladó gondolkodású lelkipásztor és tanár volt, aki figyelt az idő jeleire, meg is értette azt és felelni is tudott rá.

 –Azt olvastam róla: a legenda szerint ő volt Márton Áron püspök kiszemelt utódja. Valóban csak legendáról van szó?

 – Pálfi Géza és Márton püspök igen-igen szót értettek egymással, nyílt titok, hogy Pálfi Gézának Márton püspök volt a legnagyobb pártfogója. De más okom is van nem hinni azt, hogy csupán legendáról lenne szó. Tamás József, a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöke fogalmaz úgy Pálfi Gézáról, szintén az általunk szerkesztendő emlékkötetbe szánt viszszaemlékezésében, hogy „voltak, akik főegyházmegyénk jövendőbeli püspökét látták benne. Kiválóságai fel is jogosítottak az ilyen vélekedésre.” Ugyancsak a segédpüspök atya szavait idézem a máréfalvi domborműavatáson elmondott beszédéből: „Nem csoda, hogy Márton Áron püspök tanárnak és nevelőnek behívta Gyulafehérvárra az akkor egyetlen katolikus iskolába, az úgynevezett kántoriskolába és a Hittudományi Főiskolára. Az sem csoda, hogy ez az igazságos, bátor, szókimondó, egyenes, kikezdhetetlen magatartású és népét nagyon szerető pap szálka lett sokak szemében, főleg a »megfizetett spiclik« szemében, akik állandóan körülöttünk leselkedtek. Így történt meg, hogy Gyulafehérvárról el kellett távoznia, s így történt az is, hogy 43 éves korában bekövetkezett halálát gyanús körülmények szövik át.” Nyilvánvalóan ez a „szálkaság” vethetett véget a főpásztori utódlással összefüggő gondolatoknak.

 – Sokat zaklatta őt a román titkosrendőrség?

 – Nem sokat, hanem egyfolytában. Állítólag csak Hargita megyében tíz besúgót állítottak rá. Folyamatosan gyötörték, zaklatták, behívatták, elvitték. Megesett, hogy Marosvásárhely utcáján egy este megállt mellette egy autó és kiszóltak belőle: „Pálfi úr, szálljon be!” Az éjszakába nyúló vallatáson Pálfi Géza megjegyezte: „Reggel 6 órakor szentmisét kell bemutatnom Gyulafehérváron.” „Ne aggódjon, akkorra hazavisszük” – így a szekusok. Egész éjjel vallatták, s reggel 6 óra előtt ugyanaz az autó megállt vele Gyulafehérváron a kántoriskola előtt… Ami pedig a mai ésszel talán legfelfoghatatlanabb: a kórházi ágya melletti ágyra is fektettek egy besúgót! Egyetlen pillanatra sem hagyták megfigyelés nélkül. De nagyon fontos: Pálfi Géza az őt ért sérelmekről, a vallatásokról, egyáltalán a Szekuritátén történtekről soha senkinek nem beszélt, az írásos bizonyítékok egy részének eltüntetéséről pedig nagyon körültekintősen gondoskodtak az elvtársak annak idején. Székelyudvarhelyen például az 1989. december végi forradalom napjaiban a titkosrendőrség maga gyújtotta fel a saját székházát, hogy a papíroknak nyoma vesszen. Pálfi Géza élete egyes részleteinek feltárása éppen ezért csöppet sem könnyű feladat.

 –Tudunk-e arról, hogy kik írtak róla jelentéseket? Talán az egyházon belül is megvettek valakit, hogy figyelje Pálfi atya tevékenységét?

 – Jelenleg készül egy film Pálfi Géza életéről, amelyet a Duna Televízió fog bemutatni az esztendő folyamán, és ezzel párhuzamosan a rendszerváltozás által megteremtett lehetőségekhez mérten történészek is dolgoznak, pillanatnyilag is, a minél teljesebb és alaposabb kutatásokon. Tényszerű feltárásokat tőlük várhatunk.

 – Konkrétan mi okozta a halálát? Egyes írások szerint Pálfi Géza székelyudvarhelyi plébános 1983 karácsonyán a szentmisén megemlítette a hívek előtt, hogy Magyarországon a karácsony hivatalos ünnep, míg Romániában még karácsony vasárnapján is munkanapot rendeltek el. Másnap reggel a székelyudvarhelyi titkosrendőrség beidézte és félholtra verte. Egyes értesülések szerint az ütéseket különös gonddal és szakértelemmel a májára irányították, amely ennek következtében a szó szoros értelmében szétrepedt, s ebbe halt bele 1984 tavaszán, míg a hivatalos verzió szerint májrákban halt meg. Ferenc Imre viszont azt írta a Hargita Népében régebben, hogy amikor Pálfi atyához bement unokatestvére, aki szintén katolikus pap volt, a beteg nem mondta neki azt, hogy megkínozták volna.

 – Mint említettem, Pálfi Géza az őt ért testi és lelki sérelmekről soha senkinek nem beszélt, nyilvánvalóan nem akarta bajba sodorni a hozzátartozóit vagy a hozzá közel állókat, az írásos bizonyítékok közül pedig elég sok eltűnt. Ebben a pillanatban annyit tudunk, hogy vannak tények és vannak feltevések.

Tény, hogy 1983 karácsonyán a szentmisén feltette azt a bizonyos kérdést, és az is tény, hogy másnap reggel a székelyudvarhelyi titkosrendőrség behívatta. Az feltételezés, hogy ott akkor félholtra verték. Erről Simon Gizella néni, Pálfi Géza nővére van leginkább meggyőződve, aki határozottan állítja: testvérét a Szekuritáté kínozta halálra. Mint egyik televíziós műsorban elmondta, ’83 karácsonya után saját szemével látta, hogy milyen meggyötörten érkezett vissza testvére a plébániára, a kérdésre pedig, hogy honnan jön, nem volt hajlandó válaszolni. „Jött. A túlsó ajtón az ebédlőnél ahogy jött bé, én úgy megijedtem. Az alig tudott jönni bé az ajtón. Aztán másnap mondták, hogy megverték. Azt állították, hogy nem bántották, de ezt én magam láttam. Meg volt öregedve, meggörnyedve, alig tudott bejönni az ajtón. Amikor megjelent az újságban, hogy Udvarhelyt nem bántották, hát képes lettem volna még az újságot es széttépni. Hát én láttam, hogy jött bé az ajtón. Hát agyon volt gyötörve, alig tudott béjönni. Úgyhogy én ezt meg merem mondani millió ember előtt is. Amit láttam, azt meg merem mondani” – emlékszik vissza Gizella néni az említett műsorban.

Okkal feltételezhetjük, hogy 1983 végén Pálfi Géza még egészséges volt, ugyanakkor az is tény, hogy 1984. január első napjaiban már betegen feküdt a székelyudvarhelyi plébánián. Volt tanítványától, Ágoston Ferenctől tudjuk, hogy 1984. január első napjaiban Pálfi Géza már a házszenteléseket sem tudta elvégezni: „1984. január első napjaiban Székelyudvarhelyre küldtek, hogy segítsek a házszentelésnél. Ő akkor már plébánián feküdt. Nem beszéltünk a karácsonyi prédikációról és más eseményekről se. Számára a lelkipásztorkodás volt a fontos. Reggel felkelt, házikabátban útjára bocsátotta a házszentelő csapatokat, este pedig az élményekről érdeklődött.”

A marosvásárhelyi kórházba azután került. 1984. február elején még nem volt diagnózis, március 12-én pedig meghalt.

 – Arról is hallottam, hogy rejtélyes körülmények közt eltűnt a plébános kórlapja.

 – Azt is Simon Gizella nénitől tudjuk, hogy Pálfi Géza halála után a sajtó próbálta megszerezni a kórlapját, de a marosvásárhelyi kórház, arra hivatkozva, hogy hivatalos szervek elvitték, s azóta sem került vissza, nem tudta kiadni. Mindenesetre több mint furcsa ez a nagy titokzatoskodás. Ha valóban rákban, természetes betegségben halt meg, akkor mi szükség volt arra, hogy a kórlapot eltüntessék? A korabeli cikkek tanúsága szerint a boncolás eredményét államtitoknak nyilvánították. Vajon miért? Ezekre a kérdésekre sokan várják, várjuk a feleletet.

 – Azt olvastam, hogy a halálhírt sem Romániában, sem Magyarországon nem közölték. Az akkori hazai egyház nem hivatalos úton azért csak értesülhetett Pálfi Géza haláláról.

 – Bár Romániában kemény és Magyarországon puhább, de mindkét országban diktatúra volt, az akkori gyulafehérvári egyházi vezetés pedig elég szűk mozgástérrel rendelkezett. Nem volt más választása, mint elfogadni az állam hivatalos álláspontját és hallgatni, minden bizonnyal ezért nem tekintette Pálfi Géza halálát „ügy”-nek a hazai egyház sem.

 – Ezzel szemben jelentést adott ki róla a francia Agence France Presse hírügynökség, cikk jelent meg a Le Matin, a Le Monde, a La Croix és a Réforme c. lapokban. Mi az oka annak, hogy a francia sajtó ennyire felkapta az esetet?

 – A hírek az elszigeteltség ellenére is mindig utat találtak ahhoz, hogy a Szabad Európa Rádióhoz eljussanak, onnan pedig valaki, aki kapcsolatban állt a francia nyelvterület egyházi médiumaival, eljuttatta hozzájuk.

 – Meglehetősen szimbolikus, hogy Pálfi Gézát éppen március 15-én temették…

 – Tanárként március 15. napjára eső óráit soha nem tartotta meg. Ilyenkor ünnepi díszbe öltözve lépett a tanterembe és rendkívüli történelemórát tartott diákjainak.

Pálfi Géza meggyötört testét a magyar nemzeti feltámadás ünnepén, március 15-én helyezték örök nyugalomra a székelyudvarhelyi temetőben. A sírt 206 pap és hívek hatalmas tömege állta körül. A temetés valóságos nemzeti demonstráció volt, igazi március 15-i ünnep.

 – Mikor döntöttek arról, hogy Pálfi Géza-emlékévet szerveznek?

 – Azzal a gondolattal már esztendők óta foglalkozunk, hogy valamiképpen szeretnénk megemlékezni Pálfi Géza születésének 70. évfordulójáról. Azt is tudtuk, hogy előadásait, szentbeszédeit írásban hátrahagyta, és elkezdtük ezeket felkutatni. Végül a terveink, hogy tudniillik méltó módon emlékezzünk meg róla, és a beszédeit kiadassuk, emlékév gondolatává formálódtak. Megkerestük és megtaláltuk a tervezett Pálfi Géza-trilógia kiadóját, Vértesaljai László jezsuita szerzetes személyében az emlékév fővédnökét is megnevezhettük, tehát már csak a programok összeállítása maradt hátra.

Úgy összegezhetném, hogy a Pálfi Géza születése 70. évfordulója alkalmából szervezett és a Jakab Antal Keresztény Kör által meghirdetett Pálfi Géza-emlékév megrendezésével legfőbb célunk az össznemzet figyelmének Pálfi Gézára irányítása, a mártír sorsú pap halála okának minél teljesebb megismerése és megismertetése, illetőleg írásban fennmaradt több száz előadásának és szentbeszédének közkinccsé tétele.

Az emlékévet hivatalosan 2011. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján, a Gézák névünnepén nyitottuk meg Budapesten a Jézus Szíve-templomban. Az ünnepi szentmisét Vértesaljai László jezsuita szerzetes, a templom plébánosa, a Pálfi Géza-emlékév fővédnöke mutatta be, a szentbeszédet Ft. Lic. Pál László kismartoni püspöki vikárius, Pálfi Géza egykori tanítványa mondta. A Jézus Szíve-templom Musica Sacra kórusa által még ünnepélyesebbé tett szentmisén Gergely István, Tiszti, a csíksomlyói Csibész Alapítvány elnöke, szintén Pálfi Géza tanítványa, Prof. Dr. Vencser László volt gyulafehérvári teológiai tanár, Pálfi Géza tanártársa és jó barátja, valamint Ft. Hajdú Gyula, a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola nyugalmazott rektora is koncelebrált. A szentmisét követő ünnepi műsorban Tófalvi Szilvia és Horváth Gábor Miklós gondolatokat olvasott fel Pálfi Géza lelki naplójából, majd Ki volt Pálfi Géza? címmel Gergely István, Tiszti tartott igen érdekfeszítő előadást. Ezt követően jómagam osztottam meg a jelenlévőkkel Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános, több kötetes költő, szintén Pálfi Géza-tanítvány Hol van a szabadság? – Pálfi Gézára gondolok című versét, majd az emlékévet Vencser László nyitotta meg. Az ünnepség a Magyar Himnusz és a Székely Himnusz közös eléneklésével zárult.

– A nyitány tehát megvolt február 25-én. Milyen további események lesznek Magyarországon, Erdélyben?

 – A Pálfi Géza-emlékév eseményeinek sora 2011. április végén folytatódik Erdélyben. Április 29-én, pénteken a déli harangszókor a Jakab Antal Keresztény Kör nevében megkoszorúzzuk Székelyudvarhelyen Pálfi Géza sírját, 14 órakor pedig a terveink szerint emléktáblát leplezünk le Máréfalván, 16 órakor pedig a helyi kultúrotthonban egy tisztázó emlékkonferenciát tartunk, amelyen a kutatómunkát folytató történészek is tartanak majd előadást.

Másnap, április 30-án, szombaton délelőtt a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban átadjuk a Jakab Antal Keresztény Kör által alapított, évente egy papi és egy világi személynek adható Jakab Antal-emlékdíjat, amelynek papi díjazottja idén posztumusz Pálfi Géza lesz. A Pálfi Gézának posztumusz átadandó díjat szülőfaluja, Máréfalva plébánosa, Egyed Gábor atya fogja átvenni az egyházközség nevében.

Mindezek után a Pálfi Géza-trilógia véglegesítésével fogunk foglalkozni: az első darabja emlékkötet lesz Pálfi Géza életrajzával és számos visszaemlékezéssel, a második és a harmadik kötet pedig Pálfi Géza előadásait és szentbeszédeit fogja tartalmazni. A trilógia októberben esedékes megjelenését követően, Mindenszentek környékén Pálfi Géza szülőfalujában és szolgálati helyein könyvbemutatókkal egybekötött emlékesteket tartunk, majd az emlékévet ugyancsak Budapesten zárjuk november végén.

Medveczky Attila