|
 2011.03.25.
Ausztria síparadicsom, miért ne lehetne
Magyarország lovasparadicsom?
– Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke
gróf Sándor Móric emlékérmet és a lovassportunk kiemelkedő
támogatója elismerést kapta meg. A díjat az „ördöglovasról”
nevezték el. De hát ki is volt ez az ember?
– Rendkívüli képességű
férfi volt. Úgy is nevezték, hogy a bolond gróf, aki a budai Sándor-palota
tulajdonosa volt, Széchenyi kortársa és a magyar lovaskultúra
egyik formálója a XIX. század első harmadában. Vakmerő
lovasbravúrokat hajtott végre. Lovával végignyargalt a vár
meredek bástyafokán, a pesti főúri paloták termeibe vagy a bécsi
Fehér Hattyú fogadó második emeleti lakosztályába is
lovastul állított be, s a jámbor polgárok nem lelkesedtek,
amikor lovas vagy ökrös szekereket ugratott át a nyílt utcán.
Híre bejárta Európát, sokan külhonból jöttek összemérni
vele lovastudásukat, de soha nem talált legyőzőre. Emellett a
lótenyésztésnek volt nagyszerű szakembere, bajnai ménese
mintagazdaság, s Széchenyi Lánchíd ügyének feltétlen támogatója.
Sándor Móric gróf Metternich-lányt vett feleségül. Hegyi
Barnabás készített egy nagyszerű filmet 1943-ban az életéről,
érdekes házasságáról, amit az apja akarata ellenére kötött
meg. Különös házasság, különös időszak. Benkő Gyula játszotta
Sándor grófot.
– Mint minden hungaricumnak védő pártfogója került
kapcsolatba a nemzeti lovassporttal, vagy más módon?
– Nos, gondolom, hogy minden Kárpát-medencében élő
magyarnak van valami vonzalma a lovak iránt, akár pusztán a látványukban
gyönyörködő emberként, vagy akár olyanként, aki maga is megüli
a lovat. Ez évezredek óta ott van a génjeinkben. A fiam például
Karcagpusztán tanult meg lovagolni, szőrén üli meg a lovat,
lovas kaszkadőr. Amúgy filozófia szakon végzett, aztán kulturális
antropológiát hallgatott, majd pedig lovaskultúra oktató
szakot is elvégezte a TF- en. Ma oktató az egyetemen, de
emellett közel kétszáz filmben is szerepelt. Most jött haza Párizsból,
ahol lovasbemutatókon vett részt. Szkíta, Berkenye és Marci
nevű lovait szinte nem is idomítja, hanem neveli. Rajta keresztül
kerültem kapcsolatba jó három évvel ezelőtt Dallos Gyula bácsival,
aki élő legenda a magyar lovasvilágban. Beszélgetéseinkben
fogalmazódott meg először, hogy nemzeti lovasstratégiát
kellene kidolgozni. Korábban is voltak ilyen törekvések, készültek
is anyagok, de ezekből alig valósult meg valami. Majd Lázár
Vilmossal, hétszeres fogathajtó világbajnokunkkal, a Magyar
Lovas Szövetség elnökével és Dallos Gyulával arra jutottunk,
hogy kell egy együttdolgozni képes csapat. Tájékoztattam Orbán
elnök urat, hogy szerveződik egy társaság, s ennek a műhelymunkának
moderátora lettem. Kassai Lajossal, Sótonyi Péterrel az élen három
éven keresztül dolgozott egy „csillagos névsor”, s az ő
munkájukat dicséri egy nemzeti lovasprogram, amely egyeztetés
alatt áll, bővül s reményeim szerint kormányprogrammá válik.
A lótenyésztéssel összefüggésben a hagyományőrzéstől a
versenysportig, az oktatásban, a gyógyításban a rendvédelemben
betölthető szerepig mindent kidolgoztunk. Meggyőződésem, hogy
szükség lenne akár lovas polgárőrökre is, hiszen egyre több
hobbilovas van a falvakban, városokban, akik általában
fegyelmezett emberek, miért ne vegyenek részt a helyi közbiztonság
életében? Szűkebb környezetemben, kísérleti jelleggel meg is
szerveztük az őrszolgálatot, Tiszakécskén és Lakiteleken meg
is jelentek lovas polgárőrök, a tapasztalataink nagyon jók.
– Sok ága-boga van még azért ennek az egyeztetés alatt lévő munkának?
– Igen, de az alapcél egy mondatban megfogalmazható:
Ausztria síparadicsom, miért ne lehetne Magyarország
lovasparadicsom? Minden adottságunk megvan ehhez.
– Szép gondolat. Hajdanában, nekem még úgy tanították üzemszervezésből,
hogy a ló a törpetőke újratermelésének letéteményese, ki
is irtották a lóállományt annak rendje, módja szerint. Ha jól
emlékszem, 750-800 ezer ló volt Magyarországon, aztán maradt
belőle 150 ezer. Manapság előtérbe kerülhet a lovassport, és
a lótenyésztés?
– A statisztikák szerint ma hatvanezer ló van Magyarországon,
ezzel messze elmaradunk az európai átlag mögött. Ugyanígy az
ágazatban megforduló pénz sem közelíti meg a méretben,
hagyományokban hozzánk hasonló országok szintjét. Ez azt
jelzi, hogy a lovaságazatban hatalmas potenciál rejlik, érzésem
szerint a lovaskultúra a reneszánsza előtt áll, s ezzel részt
vállalhat az ország újjászületésében, újjászervezésében
is. A gazdasági szakemberek szerint három ló jelent egy
munkahelyet: ha felzárkózunk az európai átlaghoz, ez önmagában
húszezer új munkahelyet jelenthet. A programunk megújítja és
nyereségessé teszi a lóversenyzést, kibővíti a lovasturizmus
lehetőségeit. Hiszem, ha azok az emberek, akik valóban szenvedéllyel,
hivatástudattal, minden bizonnyal több ezer esztendős belső
tudattal bírnak, megérzik, hogy van kormányzati akarat, amelyik
megteremti a szükséges feltételeket – és itt nem elsősorban
pénzre gondolok, hanem a megfelelő jogszabályi háttérre, az
EU-források jobb kihasználtságára –, akkor jelentős lehetőséget
látok ebben a programban. Magyarország minden településének
lehet valami köze a lóhoz valamilyen formában. Akár úgy, hogy
egyre több helyen lesz lovasoktatás, már az általános iskolában,
ahogy a síoktatás jelen van Ausztriában: Sótonyi professzor
vezetésével most mérjük fel ennek lehetőségeit. De Kassai
Lajos lovasíjászata hungaricum önmagában. Amit ő előhívott
az évezredek homályából, az egy olyan kincsünk, amit meg kell
ismerjen az ország. Egyre több fiatalt vonz ez a nemes hagyomány.
– Ön reneszánszt említett. Valamikor híres tenyésztési központok
voltak Magyarországon.
– Már a bizánci források is „lónevelő, folyók öntözte
föld” – ként említik a „paionok” földjét, a Kárpát-medencét.
Minden adottságunk megvan, de ezen a téren is elszaladt mellettünk
a világ, fel kell zárkóznunk. A tenyésztést beépített ösztönzőkkel
a jó irányba kell fordítanunk, az államnak pedig átszervezve
a jelenlegi rendszert, de támaszkodva a hagyományokra, minőségi
garanciát kell jelentenie a lótenyésztésben. Hiszem, hogy a
lovaságazatra fordított pénz nem pazarlás, hanem kiváló
befektetés, és a magyar lovaskultúra felemelkedése országunk
egyik XXI. századi sikertörténete lehet.
Győri Béla
|
