|
 2011.11.04.
Náci vagyok, valószínűleg ön is az
Fábry Sándor kiválóan
megfogalmazta az élethelyzetet, melybe ki tudja miért,
belekeveredett. Helybe jöttem a ló..szért – mondta. Egészen
pontosan ez történt az Új Színház előtti antifasiszta szövetségi
találkozón. Az utcába bezsúfolódott pár száz Ságvári
Endre és Endréné között elszórtan aggódott néhány színész.
Fábry mint Fidesz-szimpatizáns halálra ítéltetett, még a
mikrofon megszerzése előtt. Pedig kiválóan ismeri ezt a közeget,
elvileg tudnia kell, hogy Izrael Istene és a párt, az a magyar
kommunista, vagy a szabad demokrata bosszúállók. Tudta, de nem
hitte el. Fábryt lefasiztázták és kifütyülték Ságváriék,
a megkövezés, avagy az agyonlövés infrastruktúra hiányában
elmaradt. Majd máskor.
Másnap, október
23-án az ATV Tom Lantos emlékét ápoló riportfilmet mutatott
be, ahol kedves felesége a holokausztra emlékezett, valamint a
magyarokat kutyázta. A dánokat is megszállták a németek, de
azok emberségesek voltak a zsidókkal, míg a magyarok... Nos, a
magyarok fasiszták, azaz inkább nácik. Október 23-án mindenképpen
üzenetet hordoz az ilyen műsor, mégpedig, hogy az a forradalom
is egy náci forradalom volt, nem csoda, hogy leverték. Sőt, idéznünk
kell Standeiszky Éva Antiszemitizmus az 1956-os forradalomban című
munkáját. „A zsidóellenesség nem csupán elszigetelt
csoportok vagy előítéletes személyek sajátja. Az
antiszemitizmus egyes vezetőkre éppúgy jellemző, mint a nem számszerűsíthető
vezetettekre, csupán az előbbi kategóriákba tartozók a
politikai szituációhoz igazodva hirdetik, vagy éppen ellenkezőleg
takargatják, rejtik előítéletességüket. Mindenütt, így a
sok százezernyi kommunista párttag és a sok tízezernyi
funkcionárius között is szép számmal akadtak antiszemiták. A
forradalom első napjaiban számos kommunista helyi állami és pártfunkcionárius
azért is állt a régi-új kormányfő és az új pártfőtitkár
mellé, mert sem Nagy Imre, sem Kádár János nem volt zsidó származású.
A reformelkötelezettségű, Nagy Imre-párti kommunisták között,
akiknek száma 1956 őszén, s különösen a forradalom napjaiban
megsokszorozódott, ugyancsak voltak zsidóellenesek. Közülük
sokan a harmadikutas népiek eszméihez kötődtek.” Szóval a
magyarok és különösen a harmadik utas népiek nácik. Fábry Sándor
a legnagyobb erőltetéssel sem népi, vagy harmadik utas előélete,
ismeretei, kapcsolatai ellenére magyarnak van elkönyvelve és
mint ilyen, náci. Dörner annyira náci, hogy Veiszer Alinda meg
sem tudta különböztetni Adolf Hitlertől, legalábbis a
tekintetében ez látszott riport közben.
Ez az alapállása
minden antifasiszta megmozdulásnak. Minden magyarban ott lakozik
a náci, csak egy kicsit meg kell piszkálni és reggelre már
pogromon jár az esze a párizsis zsemle mellé. Ez egy ilyen nép.
Az antiszemitizmus
alapja persze az irigység, mert ezek a nácik, ellentétben az
antifasisztákkal, tehetségtelenek. Lehetnek sokdrámás sikeres
színházi szerzők, lehetnek vezető színészek, lehetnek
sikeres rendezők, ahogy a vérfarkas gének kiütköznek, rögtön
elvesztik tehetségüket és alkalmatlanná válnak mindenre. Kiváltképp
budapesti színházak vezetésére. Arra ugyanis csakis
antifasiszta képes, lehetőleg zsidó származással, oderaber
homoszexuális vonzódással. Egy heteroszexuális magyar bármikor
megnáculhat.
A nem náciknak,
az antifasisztáknak jár a színházi vezetés, járnak a költségvetési
és önkormányzati százmilliók. De a náciknak, különösen a
harmadik utasoknak, a népieknek semmi. Esetleg kötél. A nem náci
színházi igazgató pedig onnan ismerszik meg, hogy jóban van
Ascherral, Szikorával és utálja Orbánt.
Ebből is látszik,
hogy az Új Színház előtti hakniból hiányzott Gyurcsány
Ferenc és Vágó István, pedig az új pártjuk természetes közege
az összegyűlt pár száz ember, az antifasisztákra és Ságvári
Endrékre mindig számíthatnak a kétharmadnyi náci ellen.
Ugyanis az igazi
probléma ez, hogy a nácik nagyon sokan vannak, és egy kétharmados
náci hatalom ellen csak úgy nehéz felvenni a küzdelmet, kell
valami esemény. Vágó István az új antifasiszta párt alakulása
kapcsán kifejtette a távlati elképzeléseket az Indexnek adott
interjúban. Ha nem sikerül az új pártot 2014-re rendesen felépíteni,
akkor a Jobbik nak kell nyernie. Egy Jobbik-kormány után –
aminek természetesen semmi esélye sincsen a Vörös Hadsereg,
avagy a Wehrmacht hathatós támogatása nélkül – ugyanis akár
akasztani is lehet. Egy igazi, vagy csak virtuális pogrom után
ugyanis meg lehet regulázni ezt a kétharmadnyi nácit. Hogy soha
többé ne jusson eszébe színházat, alkotmányt, működő államot
létrehozni.
Csorja Gergely
|
