|
 2011.11.04.
A Mindszenty-dráma
Október 23-án
este a Magyar Televízió főcsatornája Pozsgai Zsolt Mindszenty
drámáját tűzte műsorára, mint az ünnepnek leginkább
megfelelő sorsdrámát. Tulajdonképpen tragédiát. Pozsgai
Zsolt művét már évekkel korábban bemutatták és valamelyes méltatást
is kapott, ez a kiemelt, ünnepi műsorra tűzés azonban végre a
műnek nem csak rehabilitációja, hanem a vitán felüli nagy
alkotások, az alapművek közé emelése. Mert bizony ez az, a
kor egyik alapműve.
Kétségtelenül a
hős személye, tántoríthatatlansága, mérhetetlen szenvedések
közötti kitartása és hite, kivételes magasságokba emelkedése,
hazájához, népéhez, egyházához és Krisztusához való hűsége
emeli azzá. Ez a sorstragédia azonban Pozsgai Zsolt bátor rátalálásáig
elfeküdt az emlékezések és a politikai küzdelmek síkjában,
nemzeti erőforrássá akkor vált, mikor a drámaíró szeme
felfedezte. Valamint most, amikor százezrek láthatták a rendkívül
szellemesen bonyolított történetet és a legkényesebb filozófiai
alapvetéseknek is megfelelő sorstragédiát.
Mindszenty tragédiája
akkor teljesedik ki, amikor liberalizmusba süllyedt pápájától
nem kapja vissza magyar egyházát, bíboros érseki székét,
hanem külföldi pasztorizációra utasíttatik és a magyar egyházat
visszalökik egy hamis kiegyezésbe, az Állami Egyházügyi
Hivatal szorongattatásaiba. Ez a hamis kiegyezés nemcsak az egyháznak
okozott mérhetetlen károkat, hanem az egész világot visszalökte
a szovjet rendszerrel való békés együttélés posványába,
hamis történelmébe.
Pozsgai Zsolt
annak a triumvirátusnak egyik oszlopos tagja, mint író és mint
rendező, amelyik elnyerte pályázaton a magyar dráma számára
az Új Színházat. Az ünnepi bemutatás egyben azt is igazolja,
hogy mennyire alaptalan, aljas és gátlástalan az a kampány,
amely ki akarja csavarni az új magyar dráma műhelyéért fellépők
kezéből ezt a lehetőséget.
Csurka István
Aláírásgyűjtés,
petíció Dörner György kinevezése mellett
|
