vissza a főoldalra

 2011.11.04. 

Várjuk meg, mi lesz a szerb ígéretből

Csúrog és Zsablya teljes magyar és német lakosságát háborús bűnösnek nyilvánították

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselői október 14-én beadvánnyal fordultak Szerbia Alkotmánybíróságához, kezdeményezve a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény alkotmányossági felülvizsgálatát, illetve azon szakaszának hatályon kívül helyezését, amely a kollektív bűnösség elvét rögzíti és így kizárja a vajdasági magyarság egy részét a vagyon-visszaszármaztatás folyamatából. Közben megállapodott Tadics elnök és Pásztor István, a VMSZ elnöke arról, hogy a vagyon-visszaszármaztatási törvényt a magyarok számára elfogadható verzióra módosítják.

 Ha megtörténik a módosítás, akkor az alkotmánybírósági beadvány is okafogyottá válik?– kérdeztem dr. Varga Lászlótól, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselőjétől.

 – Azért várjuk meg, hogy mi lesz az ígéretből. Azt ki kell hangsúlyozni, hogy nem a vagyon-visszaszármaztatási törvény módosulna a jelenlegi helyzet szerint, hanem egy új rehabilitációról szóló törvényt fogadna el a köztársasági parlament, olyant, amelynek egy szakasza ezt a kérdést rendezi. A vagyon-visszaszármaztatási törvény azt mondja ki, hogy aki a megszálló erők tagja volt, az nem jogosult vagyon-visszaszármaztatásra. A rehabilitációs törvénynek pedig olyan szakasza lesz, mely a terv szerint kimondja: a megszálló erők tagjai közül csak azok nem jogosultak vagyon-visszaszármaztatásra, akik háborús bűncselekményt követtek el, és akik ezen vád alól nem tudják magukat mentesíteni. Ez lenne tehát a jogtechnikai megoldás.

 Mégis mennyire lehet komolyan venni Tadics elnök urat ebben a kérdésben? Emlékezzünk vissza: a vagyon-visszaszármaztatási törvény vitájánál úgy tűnt, hogy a kormány belátta a hibáját, és saját módosítási indítványt nyújtott be, olyat, mi nagyban hasonlított a VMSZ-éhez. Ezt az indítványt viszont visszavonta a kormány. Tadics aztán a magyarokat sértő törvényt sietve aláírta, de most ő ült le tárgyalni, és ígért meg mindent Pásztor Istvánnak.

 – Ha nem tudnánk, hogy december 9-én egy konszenzusos javaslat alapján kaphatja meg Szerbia az EU-tagjelölti státuszt, akkor sokkal pesszimistábbnak kéne lennünk. Természetesen nem mondom azt, hogy nem áll fenn annak a veszélye, hogy ellentétes folyamatok indulhatnak el, ahhoz képest, ahol most tartunk. Magyarország viszont világosan kifejtette, ha megmarad a kollektív bűnösség elve a szerb jogrendszerben, akkor megvétózza Szerbia tagjelölti státuszának támogatását. Reméljük, hogy nem lépünk visszafelé.

 Olyan véleményt is olvastam, hogy Szerbiának jól is jöhet egy esetleges magyar vétó, ugyanis az EU Koszovót érintő követelései problémásabbak Szerbia számára. Ha Magyarország vétózik, akkor a szerbek ráfoghatják a magyarokra, hogy őmiattuk csúszik a tagjelöltségük.

 – Ez a forgatókönyv sem zárható ki, ugyanakkor az, ami az elmúlt napokban Koszovóval kapcsolatban történt, arra enged következtetni, hogy Szerbia minél korábban meg szeretné szerezni a tagjelölti státuszt. Nincs könnyű helyzetben Tadics köztársasági elnök úr, de a nyilatkozatai és a koszovói szerbek felé küldött üzenetei azt erősítik, hogy valós cél a tagjelölti státusz megszerzése, és nem azt akarják, hogy találjon Szerbia egy olyan menekülési útvonalat, amelyen utána végig tudna menni és a közvélemény számára el tudná magyarázni, miért is nem sikerült a tagjelöltség megszerzése.

 A sajtó szerint Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakossága ellen a kollektív bűnösség elvét alkalmazták. Mikor és mi módon?

 –1945 januárjából és márciusából ismert és van érvényben két olyan határozat, amit az akkor működő és a háborús bűnösök felderítésével foglalkozó állami bizottság hozott. Ez a két döntés minden kétséget kizáróan a kollektív bűnösség elve alapján született. Az egyik szerint Csúrog község és Zsablya járás teljes magyar és német lakosságát háborús bűnösnek nyilvánítja ez a bizottság. A másik döntés felsorolja 294 mozsori lakos nevét, mint háborús bűnösöket kezeli őket, kollektíven, minden bizonyíték nélkül. Ezek a határozatok civil lakosságra és nem a megszálló erőkre, a katonákra vonatkoznak. A rehabilitációs törvényben lesz egy olyan rendelkezés, mely kimondja, hogy a kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösnek nyilvánítottak számára a törvény erejénél fogva jár a rehabilitáció. Ez azt jelenti, hogy kérelemre indulnának ezek a rehabilitációs eljárások is, de a bíróságnak csak azt kéne megállapítani, hogy abban az időszakban, amikor megtörtént a háborús bűnössé nyilvánítás, akkor az adott személy mely községben lakott. Tehát azt már nem kell vizsgálni, mint jelenleg, hogy az állami nyilvántartásokban van-e valami bizonyíték az adott személy ellen. Akit a rehabilitációs eljárás nem marasztal el, azt ártatlannak fogja tekinteni a szerbiai törvényhozás, vagyis törlődik a kollektív bűnösség elve. Amennyiben ez a jogszabály életbe lép, akkor megoldódik a megszálló erők tagjainak a vagyon-visszaszármaztatásból a kizárásának a problémája, s így a kollektív bűnösségé is. Bízom abban, hogy a hét végéig befejeződnek a konzultációk a szerb parlamenti pártok képviselőivel, és a rehabilitációs törvény tervezetét a kormány már a jövő héten elfogadja.