|
 2011.11.11.
Ne kritizáljanak, ne huhogjanak előre
Csak az csinálhat színházat, aki kiszolgálta a balliberális
oldalt
Leblanc Győző
operaénekes: Örülök Dörner György kinevezésének,
gratulálok neki. Számítottam a tiltakozásokra, mert ugyanezt a
hisztériát hallottuk, amikor Balázs Pétert kinevezték a
szolnoki színház igazgatójának. A „szakma” balliberális
tagjai akkor is petíciókat írtak a legmagasabb grémiumokhoz,
melyben kikérték maguknak az ilyen típusú eljárást.
Jobboldalinak tartom magam, és nem tudom, miért bűn az, ha
kimondjuk: Magyarországon élünk, és szükség van egy olyan színházra,
amely a nemzeti ideológia mentén működik, olyan színházra,
amely magyar darabokat játszik. De kérem: több mint 25 pesti színház
van, és ezeknek a vezetői mind a jelenlegi ellenzéki körhöz
tartoznak. Itt az ideje annak, hogy másfajta szemlélet is
legyen, és ne csak ez az egyoldalú. A balliberálisok a kultúra
területén túlságosan is kihasználták az előnyüket, és éppen
ők rekesztik ki azokat, akik a magyar értékeket képviselik, ezért
Magyarországon eddig csak az tudott színházat csinálni, aki
kiszolgálta a balliberális oldalt.
Tehát helyesled Tarlós István döntését?
– Természetesen, mert egy lelkileg egészséges nemzet
nem élhet saját színházi közeg és kultúra nélkül. Ne
kritizáljunk, ne huhogjunk előre! A pályázat alapján egy
nagyon jó színház lesz az Új Színházból. Vörösmartyt,
Csokonait szeretnének játszatni, ez lenne a bűnük? Ezért kell
tiltakozni és lefasisztázni egy színházvezetőt? Emögött
ugyanaz a magyarságellenesség húzódik, mint a Hoffmann Rózsa-ellenes
tüntetés mögött.
A Muzsika Tv műsorvezetőjeként és országjáró
bonvivánként hogy látod: vidéken is kiéhezettek az emberek a
valódi művészetre?
– Persze, hiszen nem lehet mindenkit elbutítani. Párommal,
Tóth Éva primadonnával járjuk az országot, és azt mondják
nekünk a vidékiek, hogy nem mennek már föl a pesti színházakba,
így az Operettszínházba se bérletet vásárolni, hanem
Szolnokra. Azt érzik, hogy Balázs Péter színháza közelebb áll
hozzájuk, mint a pesti, az önmegvalósító színházi megoldások.
Mindemellett a hazai színházi életbe belépett még egy vonal,
amiről szinte csak félve lehet beszélni: ez a homoszexuális
vonal. Ha valaki ezt kimondja, akkor rögtön kirekesztőnek bélyegzik
meg. Holott én a színház érdekében beszélek. Azt látom,
hogy az én műfajomban, az operettben két nő áll a színpadon
és nem egy férfi és egy nő. S ez nem csak néha-néha fordul
elő. Ez elég nagy probléma, mert Kálmán Imre és Lehár
Ferenc két olyan zeneszerző, akik Puccini és Verdi szintjén állnak.
És akkor ezt a műfajt ennyire lefokozzuk? Azt, ami hungarikum?
Holott ez a műfaj világsikert érhetne el, úgy mint a
Strauss-koncertek Bécsben. Ehelyett leviszik az egészet gagyiba,
és elidegenítik a sorozatos átírásokkal a közönséget is.
Tudom, most látszólag eltértem az Új Színház témájától,
de csak látszólag, mert arra akarok rámutatni, hogy ma azt üldözik,
ami magyar, és ami színvonalas. Ez ellen kell tehát harcolni és
tiltakozni, mert ez valós probléma.
M.A.
|
