|
2011.11.18.
Az Intendáns – II.
Dörner György
kapott egy hivatalos levelet felzetes papíron Márta Istvántól,
az Új Színház ügyvezető igazgatójától. Mielőtt akármit
is hozzáfűznék, betű szerinti hűséggel közlöm.
Levél Dörner Gyögyhöz
Megtisztelő,
hogy az elmúlt napokban Pozsgai Zsolttal több esetben is jártatok
színházunkban – gondolom –, ismerkedni repertoárunkkal.
Természetesen minden esetben biztosítottuk / biztosítjuk részetekre
az Új Színház szabott árú szakmai belépőit.
Viszont.
A társulatunkból
többen jelezték, hogy a színfalak mögött jelenlétetek zavaró,
ezért kérlek benneteket, hogy az előadások szünetében és utána
lehetőleg ne „látogassátok” színházunk szolgálati területeit.
Esetleges gratulációtokat telefonon, e-mailban, vagy esemesben
tegyétek meg.
Ez természetesen
kérés és nem tiltás!
Gondolom –
mint színházi emberek –, megértitek a társulatunkra nehezedő
súlyt, megértitek színészeink és műszakunk kiszolgáltatottságát,
megértitek továbbá, hogy biztosítanunk kell az elkövetkező hónapok
nyugodt és zavarmentes munkáját ebben az igen feszült,
ellentmondásos, zavaros időszakban.
Köszönettel:
Márta István
ügyv. ig.Új
Színház
Bp. 2011.
november 2.
Nem is tudom, mi tetszik legjobban ebben a levélben. Talán
mégis az új bekezdés, a „Viszont”. Ez nemcsak freudi értelemben,
hanem általános igazgatói minőségben, sőt akár katedrán állva
is élvezhető. Ott áll egy bizonyos igazgató bácsi a katedrán,
kissé fékezett indulattal a nebulók gazembersége miatt, és nádpálcájával
az asztalra csap:
Viszont
Most már nem fékezi magát tovább. Jönnek a körmösök,
ha kell. Ez gyönyörű. Társadalmi értelemben azonban szomorú,
ugyanis erre a Viszont-lélekre már tizenhárom éve és most még
néhány hónapig egy intézmény vezetése, egy színház van bízva
– viszont ő ennek csak így, mint új bekezdés – viszont –
tud megfelelni. Vagyis sehogy.
Azután megkéri a
színház kinevezett igazgatóját, egy színészt, és társát,
a rendezőt és írót, hogy ne „látogassák” – igen, ezt
valamilyen szintén rejtelmes, bicsaklásos okból idézőjelbe
teszi Márta – a színháza szolgálati területeit. Ne menjenek
be az öltözőbe a kollégákhoz, hátba veregetni őket, egy kézfogásra,
puszira, azokhoz, akikkel helyt-helyt együtt dolgoztak, akiknek
ez a megnyilvánulás, függetlenül a politikai helyzettől és Márta
idegállapotától, jólesik.
Ez a Márta
viszont bicsaklásos ember. Igencsak pszichológiai kezelésekre
kellene járnia, hogy kibeszélje magából ezeket a kisebbrendűségeket.
Mert ezek azok. Egy kétségbeesett, a vele történteket
feldolgozni nem tudó ember, magával és a helyzetével való kilátástalan,
de fel nem adható, kisebbrendűségből fakadó harca ez. Mulatok
rajta, de sajnálom is.
Óriási öngólt
lőtt az Ascher Café kirakatába.
Csurka István
Szóljon hozzá Ön
is az intendans.magyarforum.hu weboldalon!
|
