|
 2011.11.25.
Jezsuiták a diktatúrában
November 17-én
mutatták be Budapesten a jezsuiták Horánszky utcai Párbeszéd
Házában Bánkuti Gábor történész kötetét a kommunista
diktatúra alatt koncepciós perekkel elítélt és bebörtönzött
jezsuitákról. A könyvről Szabó Ferenc SJ írt ismertetőt.
A Jézus Társasága
Magyarországi Rendtartománya története 1945-1965 című kötete
jórészt önálló levéltári kutatások alapján megírt mű
(eredetileg doktori disszertáció); forrásmunkául szolgálhat a
kommunista idők magyarországi egyháztörténete tárgyilagos
megírásához.
1945 és 1965 között a magyar jezsuita rendtartomány 67
tagja – a hazai tagozat közel negyede – összességében közel
280 évet töltött börtönben vagy internálásban: több mint
ezer évre ítélték őket. A történész a túlélés lehetőségeit
vizsgálja a jezsuita rend második világháború utáni
sorsfordulóinak tükrében. Több dimenzióban dolgozza fel témáját:
politikai, egyházpolitikai, kultúrtörténeti és egyéni
sorsokat formáló történet ez.
Érdekes tájékoztatást olvashatunk az állampárt (a
Magyar Dolgozók Pártja) egyházpolitikájáról, különös
tekintettel a szerzetesrendekre. A szerző a marxista ideológia
felépítmény-elméletére utalva írja: „Az illegális szférába
utalt rendek vitalitása alapjában kérdőjelezte meg a marxista
dogmát, amely szerint: ha az emberek létfeltételei, társadalmi
viszonyai megváltoznak, akkor képzeteiknek, fogalmaiknak, nézeteiknek,
végső soron öntudatuknak is meg kell változnia. Hogy világmagyarázatát
kizárólagos érvényre juttassa, a kommunista párt a ’világnézeti
harccal’ kapcsolatos kérdéseket a gyakorlati politika terrénumába
utalta. Az egyházi-pasztorális tevékenységet büntetőjogi-politikai
kategóriákba transzferálta. (…) A jezsuitákkal kapcsolatos
ügyekben nyomozó hatóságként kivétel nélkül a politikai
rendőrség járt el. (…) Az egyházpolitika referenciaközpontjait
a pártvezetőség határozatai jelölték ki. (…) Az államvédelem
a jezsuita rendet konkurens szolgálatnak, vatikáni irányítás
alapján működő kémszervezetnek tekintette.” (200)
Bánkuti Gábor kötete elején bemutatja a Loyolai Szent
Ignác által alapított Jézus Társaságát, majd vázolja a
jezsuita rend magyarországi történetét, különös tekintettel
a rendtartomány 1945-ös helyzetére, amikor elkezdődtek az eljárások
egyes jezsuiták ellen. Részletezi a Tüll Alajos és Csávossy
Elemér tartományfőnöksége alatt kezdődő üldöztetést
(fiatalok külföldre szöktetése, koncepciós perek 1945 és
1953 között). Beszámol a Pálos Antal tartományfőnöksége
alatti szétszóratásról, az itthon maradt fiatalok kiképzéséről,
majd Pálos Antal peréről, végül az 1960-as évek némileg
megváltozott kommunista egyházpolitikája időszakában Rózsa
Elemér és Társai peréről.
A hősies helytállás és a leleményes alkalmazkodás
dokumentumait vehetjük kezünkbe. Bánkuti megmutatja, milyen áldozatot
követelt a rendalapító örökségéhez való hűség a
kommunista diktatúra időszakában, miként őrizte meg a magyar
rendtartomány identitását a kemény üldöztetés alatt. De a
rendtagok példát mutatnak a rendkívüli helyzethez való
alkalmazkodásra is. A jezsuiták elleni koncepciós perek aktáinak
feldolgozásával Bánkuti Gábor fiatal történész megvilágítja
a visszáját az üldözött jezsuiták személyes vallomásainak,
amelyeket korábban már a magyar provincia közzétett „Anima
Una”- könyvsorozatában.
(Vatikáni Rádió/Magyar
Kurír)
|
