vissza a főoldalra

 2011.10.07. 

Csurka István: Történelemhamisítás

Az új felsőbbrendűség

A múlt héten Chrudinák Alajos alapos elemzését közöltük a Közel-keleti helyzetről, a palesztin emberek kiszolgáltatottságáról és az USA elnökének kiszolgáltatottságáról. Nem szoktak róla beszélni, de tény, állapította meg Chrudinák, hogy egy roppant erős és erőszakos zsidó csoport, amelyet most Netanjahu vezet, pórázon vezeti az Egyesült Államokat. Chrudinák Obama amerikai elnök kiszolgáltatottságot tükröző mondatát adta írása címéül: Izraelnek akkor is igaza van, ha nincs. Menynyi ebből Obama meggyőződése, mennyi a kényszer következménye, nem tudjuk.

Az egész világ szenved ettől a képtelen helyzettől, államok és kormányok igazodnak hozzá, ellenállások bontakoznak ki vele szemben, de megoldás nincs.

Netanjahu, hallva a dörgő tapsot, amellyel az ENSZ közgyűlése a palesztin elnök bejelentését fogadta, amelyben a palesztin területek önálló államkénti felvételi kérelmének benyújtását jelentette be, elképesztő kijelentésre ragadtatta magát. Azt mondta, hogy az ENSZ közgyűlése – amelynek a szónoki emelvényén állt – tulajdonképpen beszámíthatatlan, hiszen még azt is hajlandó megszavazni, hogy a Nap nyugaton kél. Netanjahu lehülyézte a világszervezetet. Ezek után csak az a kérdés, hogy ez a pökhendiség csak az USA már bejelentett vétójának a fedezetével bír, vagy lehet valami rejtettebb és piszkosabb, netán háborúsabb célja is.

Egy bizonyos: nincs más állam a Föld kerekén, amelynek miniszterelnöke arcátlanabb kijelentésre vetemednék – és meg is úszná. Netanjahu ez utóbbiban majdnem bizonyos lehetett. Nem kellett tartania attól, hogy a világsajtó, amely javarészben az őt támogató lobby kezében van, sokáig rágódik a szemtelenségén és megrója őt. A népek pedig, a milliárdok, amelyek felháborodhatnának vagy csak szórtan, vagy sehogy sem kapják kézhez a hírt, és szépen elfelejtődik a dolog. Az USA vétója a Biztonsági Tanácsban megakadályozza az önálló Palesztin állam kikiáltását, az Oroszországból és máshonnan érkező zsidó telepesek lakóparkjai pedig folyamatosan épülnek tovább palesztin földön, Izrael gyakorlatilag egyre nagyobb lesz, s egyre közelebb kerül a nagy álom megvalósulása, a Nagy Izrael, amelyben nemcsak a Jordán folyó, hanem a Tigris és az Eufrátesz is a zsidó államon belül hömpölyög.

Netanjahu és egész társulata tudja, hogy ez szerfölött kockázatos terv. Nemcsak elég zsidó ember nincs hozzá, hanem amerikai katona sincs. A meghódítandó területek népei között ugyan roppant belső ellentétek feszülnek, de a vérengző háború okozóinak gyűlöletében egységesek. Nehéz ezt a tervet gyorsan megvalósítani, különösen akkor, ha az újabb palesztinai zsidó telepek felhúzását is egyre hevesebb ellenállás övezi, s a kisebbik palesztin területet pedig a jól szervezett és félelmet alig ismerő Hamasz vezeti. Az idő szorítja Netanjahut, ezért felháborító kijelentése mögött egy másik célt is keresnünk kell.

Netanjahunak egy komolyabb pogrom hiányzik. Egy kis vér, letakart zsidó áldozatok, akiket a feltámadó nácizmus és antiszemitizmus gyilkolt meg és akikre lehet hivatkozni a lanyhuló amerikai támogatási szándékok felélesztésekor. „Hát nem látjátok!?”

Legjobb, ha mindjárt Németországban történik meg a dolog, de az sem kicsinység, ha az utolsó csatlósnál, a most más miatt is útban lévő Magyarországon. A magyarok azért is megfelelőbbek, mert könnyebben provokálhatók. Lásd:1956. Ha itt sikerülne az előző Netanjahu-zsoldban álló gyarmati kormányok okozta kiüresedés miatti elégedetlenséget, s a mostani miniszterelnök bankok és bankárok elleni, könnyen zsidóellenessé fordítható elégedetlenségét pogromba, vagy legalább nagyon hangos utcai elégedetlenségbe torlasztani, akkor létrejöhetne a hivatkozási alap új háborúk megindítására. Hol lesz, hogyan lesz, mekkora lesz, nem tudhatjuk, befolyásolni sem vagyunk képesek, bennünket a háborút kiváltó európai pogrom helyszínének kiválasztása érdekel. Kell, hogy érdekeljen.

A két helyszín alkalmasságát gondosan kell mérlegelni Netanjahuéknak is. Magyarország mellett az szól, hogy itt már valami elkezdődött. Megszólalt egy vén talmudista íróféle, aki azonban már kiesett az időből. Díjaival és díszpolgárságával együtt teljesen el volt felejtve, amikor valakik meggondolatlanul őt szólították fel a provokáció megkezdésére. A szövege is meglehetősen gyengére sikerült, mert olyan sértésnek szánt elemeket is tartalmazott, amelyeket a magyarok is használnak önvádló kedvükben. A magyar is gyakran szemrehányást tesz magának, amikor felmázolja a falra: „Birka Nép”. A diktatúrák mocsarában való dagonyázást is fel-felrója magának. Hiszen tudja, hogy eltűrte a Kádár-rendszert, sőt majdnem megszokta. Csak egy kis unszolás, terelgetés kellett és kivonult a mellvéd elé 1957. május elsején Kádárnak visszaintegetni, népet játszani, hátha kiengedik a bátyót, az apát, az osztályfőnök urat a sittről. Nem engedték, felakasztották. Hogy aztán Kertész, ez a most már ősz talmudista Kertész akkor hol állt, hol vonult, mit helyeselt, azt nem tudjuk. A forradalomban való részvételéről senki nem hallott. Neve nem szerepelt semmilyen jegyzékben. Lehet, hogy még mai talmudizmusával sem volt meggyűrűzve. Talán készülődött, talán a tollát hegyezte, s az indulás sérelmei, a korlátozott tehetsége miatti visszautasítások lökték fel benne a magyargyűlöletet már akkor. Lassan elképesztőnek kezdte tartani, hogy ő, a genetikailag is abszolút kiválasztott lemaradjon olyan gojok mögött, akiknek származásuk miatt eleve börtönben volna a helyük. Az is borzasztó sérelem lehetett benne, hogy írásaiban ezeket az érzéseit, indulatait, ezeket a feszültségeit nem közölheti – mert éppen az ő rendszere tiltja. Neki hol munkásnak, hol magyarnak, hol építő szándékúnak és „érted haragszom, nem ellened” hangvételűnek kell lennie, mert ezt követeli meg tőle az Aczél-rendszer. Pedig ő nem haragszik, dehogyis haragszik: ő gyűlöl. Nem lett volna szabad egy ilyen többször panírozott lelkű figurát kiválasztani a pogrom kirobbantására.

Most már csak úgy lehet az egészből valamit kicsiholni, ha Kertészből ártatlant bűvészkednek elő és a sértettségét a baloldal gyengesége miatti elkeseredéséből masszírozzák ki. Ez nehéz munka, de nem lehetetlen. El kell érni, hogy ha Kertész Ákostól és esetleg mástól is, aki az ő védelmében még vaskosabb magyarellenességekre ragadtatja magát, minden díjat visszavesznek, az semmi másnak ne tűnjék fel a művelt nyugat szemében, csak antiszemita tobzódásnak. A viszontvádak lényege, hogy az eljárás igazságtalan és antiszemita.

Ma még azzal kell kezdeni minden Kertész-mentést, hogy megfogalmazásaival a megszólaló elvtárs sem ért egyet, de holnap ezt már el lehet hagyni és mindent vissza lehet – és kell! – borítani a mai rendszerre, amely kimarta a kezéből a díszpolgárságot, mert zsidó. Pedig a baloldal gyengélkedése váltotta ki Kertészből a súlyos szavakat, mondják. Az ősi fájdalom, amit nem értenek meg. Kertésznek áldozattá kell lennie. Kertész, az ősz talmudista a Népszavában, a zavaros fejű magyar gettóemberek lapjában felmagasztosuló, már most is felmagasztosuló áldozat. A kormány pedig, amely az új alkotmányra vetemedett és a kétharmados többség, amely elfogadta, már fasiszta-gyanús. Schmitt Pállal, Kövér Lászlóval és mindenekelőtt Orbán Viktorral együtt pedig pogrom-vitéz lesz holnap. Irányukba minden meg van engedve. És a dolgot össze kell kötni az elszámoltatással és a Gyurcsány és társai elleni ügyészi vizsgálattal, esetleges őrizetbe vételükkel. Minden sértés meg van engedve. Most nem beszélni kell, hanem lármázni és óbégatni. Ide pogrom kell, a pogromot pedig csak súlyos sértések válthatják ki.

 A nyugati baloldali, zsidó körök segítsége csak akkor érkezik meg, ha pogromot sikerül kiváltani. A szóbeliség már mit sem ér. A vérlázítóan arcátlan cikkeket nem is veszik tudomásul, itt most provokálni kell. Valaki szánja rá magát egy ütésre, aminek visszahatása révén leteríthetnek valakit. Esetleg saját tűz is végezhet egy ártatlan zsidóval. Ehhez azonban profik kellenek. – Itt vannak még a profik?

Izraelnek, Netanjahunak, Obamának meg kell értenie, hogy mi – Kertészek és Kertész-mentők – komoly bajban lévő magyarországi telepesek vagyunk, és ha Izrael elveszti a magyar menedékházat, a kaszinóvárost, az élővizet, elveszti a palesztin területen felhúzott telepes-házakat is. Mindent elveszíthet. Tehát most azért kell gajdolni, lármázni, Orbánt szidni és magyart pocskondiázni, hogy a nyugat ébredjen fel és itt robbantsa ki a pogromját és egy pillanatra se hagyja abba a magyarországi bankárkaszt védelmét, és minden módon nehezítse meg a magyar kibontakozást. Legyen itt éhínség! Ne sikerüljön semmi!