vissza a főoldalra

 2011.10.21. 

A cigány kulturális autonómia feltételei

Kevés az iskolázott, képzett cigány politikus

A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság XXI. nemzetközi tudományos konferenciáját tartották az elmúlt hétvégén Budapesten. Raduly József, a Művészeti-Oktatási-Kulturális Közéleti Alapítvány elnöke, fővárosi képviselő október 7-én a cigányság kulturális autonómiájáról beszélt.

 Milyen eszközök is szükségesek a cigányság részéről a kulturális autonómia megteremtéséhez?

 – Ott kell kezdenem, hogy jelenleg a magyarországi cigányságnak nincs kulturális autonómiája. A kulturális önrendelkezés azt jelentené, hogy a cigányság a kultúráján keresztül szeretne egyenjogú és egyenrangú állampolgárrá válni. A kulturális autonómiához viszont intézményrendszerre van szükség. A vágyam, hogy legyen a cigányságnak egy nagy kultúrpalotája. Egyesek cigány kulturális központról beszélnek, én azért használom a palota szót, mert cigány származású vagyok, indiai gyökerekkel, és Indiában a palota jelenti a fennköltséget, az emelkedettséget. A palota minőséget is jelent és egy egységes intézményrendszert feltételez. A kultúrpalotán belül működjön a cigányság színháza, ahol anyanyelvükön és magyarul is hallhatnak műsorokat. Ez azért lényeges, mert a cigányság 78%-a romungró, azaz magyar cigány, és nem beszél cigányul, ahogy jómagam sem. Az oláh cigányság beszéli a cigány nyelvet, míg a beásoké egy óromán archaikus nyelv.

 Tehát mi a cigányság anyanyelve?

 – A hazai 800 ezer cigányt három kategóriába, altörzsbe sorolhatjuk be. Így a romungrók, az oláh cigányok és a beások közé. Az oláh cigányok közt nyelvdialektusok vannak, és az 1974-es londoni cigány világszövetség irodalmasította a cigány nyelvet, és akkor fogadták el a lovárit, mint anyanyelvet.

 A színházon kívül még mi kéne abba a palotába?

 – Egy 150 tagú magyar nemzeti cigányegyüttes. Ebben lenne egy cigányzenekar, folklóregyüttes, tánckar és szólistaénekesek. A zenekart pedig lehetne igény szerint kamaraegyüttesnek, vonósnégyesnek is alkalmazni, mert benne képzett muzsikusok lennének. Egy képtárra is szükség lenne állandó képkiállítással, hiszen olyan csodálatosan alkotó művészei vannak a cigányságnak: szobrászok, fafaragók, festőművészek. Nagyon fontos a múzeum, ami a cigányság írásos és tárgyi emlékeit őrizné. Talán a leglényegesebb egy független média-és hírügynökség létrehozása, mert az, ami eleddig volt, a pártok irányultságait tükrözi. Egy cigány információs és művelődési központra is szükség van, ami a cigány kultúra és művészet legszélesebb spektrumát foglalná magába, és módszerekkel, ajánlásokkal látná el a megyéket, a városokat, a falvakat, és az ott működő civil szervezeteket, kisebbségi önkormányzatokat is. Mi úgy gondolkozunk, hogy a cigány kultúrával és művészetünkkel akarjuk formálni az egyszerű cigány ember gondolkodását és cselekedetét. Mindemellett oktatási intézményekre van szükség, kollégiumi rendszerre, sőt akadémiát tudnánk létrehozni, mert igenis a cigányság érdekérvényesítését minőségileg magasabb szintre kell emelni, hiszen ma még többségében az „ösztönös” cigány érdekképviseleti rendszer működik. Ma nagyon kevés az iskolázott, képzett cigány politikus. Az akadémián pedig meg lehetne tanulni azokat az ismereteket, ami a profi politizáláshoz szükséges, mert a politika is egy tudomány.

 Duray Miklós felvidéki magyar közíró, politikus is részt vett ezen a konferencián. Szerinte „azt kell megfogalmazni minden társadalmi és gazdasági gond mellett, hogy a romakérdést alapvetően csak a cigány autonómia oldhatja meg”. A politikus szavai szerint nem valószínű, hogy a mostani kisebbségi önkormányzati rendszer elégséges megoldást jelentene a cigányságnak. Megjegyezte ugyanakkor, hogy van, ahol még ilyen sem létezik. Mint fogalmazott, értéket menteni csak akkor lehet, ha „a saját intézmény és az állam intézménye összefog és ezt az összefogást törvény szabályozza”. Mi erről az ön véleménye?

 – Az egyértelmű, hogy Európában egyedül Magyarországon működik cigány kisebbségi önkormányzat. Olyan intézmény, ami tulajdonképpen a kulturális autonómia gyakorlásához ad lehetőséget. A cigány kisebbségi önkormányzatoknak pedig feladatuk az 1993-as kisebbségi törvény szerint, hogy a kulturális autonómia gyakorlásához jogi, pénzügyi, gazdasági támogatást adjon. Igen ám, de láthatjuk, hogy ezzel a cigányság nem éri be. Jóval összetettebb megoldást vár. Nem csak szociális, nem csak oktatási, nem csak foglalkoztatottsági kérdésről van itt szó. Tehát a cigányügyet komplexen kell kezelni. A problémákat pedig parallel kéne megoldani, s ez pedig nem megy egyik napról a másikra. Így a kulturális autonómia sem. Amikor arról beszélünk, hogy a cigányságnak nincs kiépített kulturális intézményrendszere, akkor egyben azt is tudnunk kell: a nemzet teherbíró képessége korlátozott. A cigányságnak nem a „sültgalambot” kell várnia, hanem cselekednie kell. Ehhez viszont foglalkoztatni kell a cigányokat, hogy dolgozzanak, hogy családjuknak példát mutassanak, mert ma a cigányság 85%-a munkanélküli. Egyes helyeken 99-100%-os munkanélküliséggel számolunk. A feketemunkát is elítéljük, a cigány legyen adófizető állampolgár, csak így világosodhat meg a romákról alkotott sötét kép. Ne mondják a cigányokat élősködőnek; ha munkahelye lesz az egyénnek, akkor méltósága és karaktere is kialakul. Az autonómiáról még annyit, hogy eddig a cigányság ügyét mindig mások, mindig felülről és mindig nélkülük próbálták megoldani. Az autonómia lényege az, hogy majd a cigányság meghatározza szükségleteit; de mindez nem egy „rószaszín étlap és álom”, mert a jogos igényt, a cigány autonómiát a magyar társadalmi rendszerbe kell integrálni.

 Ezek itt mind nagyon szép szövegek. És gondolom, nagyon sok okos gondolat született a konferencián is. De ezek miként kerülnek le pl. a józsefvárosi Kőris utcába?

 – A már említett cigány kultúrpalotának nem az a lényege, hogy vízfejként, központosított rendszerként működjön, hiszen akkor semmit sem ér! Ennek az intézménynek el kell jutnia az egyes egyénhez, az egyszerű cigányemberhez, mert a művészettel, a kultúrával szeretnénk befolyásolni a cselekedetét. A konferencián elhangzottakat pedig a részvevők terjesztik tovább, és a média is jelen volt. Kiadványokat is szerkesztünk. Arra kell ügyelni, hogy minden egyes tanácskozásunk tartalmi összefoglalója eljusson a hazai cigánysághoz. Ha ez nem történik meg, akkor mi hiába tartunk konferenciánkat…

Medveczky Attila