|
 2011.10.28.
Medveczky Ádám a mesterművész
Október 24-én délután
kollégái, tisztelői, barátai, családja körében köszöntötték
70. születésnapja alkalmából a Magyar Állami Operaház Székely
Bertalan –termében Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmestert,
a dalszínház örökös tagját.
Ókovács Szilveszter az Operaház kormánybiztosa ünnepi köszöntőjében
felidézte emlékeit Medveczky Ádámmal kapcsolatosan: „a mi famíliánk a Himnusz-felvételről és a karmesterversenyről
ismerte Medveczky Ádámot. Bátran állíthatom, hogy Medveczky
Ádám a karmesterverseny óta közszeretetnek örvend, de nem
csak a mi köreinkben…A magyarok ismerik és szeretik őt.
Amikor zeneakadémista lettem, és jelentkeztem az opera szakra, a
családtagjaim örültek, hogy Medveczky Ádám lehet a tanárom.
Mondták is nekem az operisták, hogy Ádámra lehet számítani.
Ezt később meg is tapasztalhattam, ahogy kollegáim is.” A
vezetőség első ajándéka Beethoven öt zongoraversenyének
kispartitúrája volt, aminek bejegyzése sokat számít a művésznek:
„Ferencsik,
1931”
. A második ajándék egy Ferencsik-emlékházból való kép,
a harmadik pedig egy díszes üstdobverő volt. „Néhányszor
nekem is volt alkalmam fellépni Medveczky Ádámmal. Ami az ő
tekintetéből árad, amit sugároz a muzsikusok felé, az nem pótolható
semmivel, még kottatudással sem. Amikor a Hunyadi Lászlót
Medveczky Ádám vezényli, akkor pedig nem csak a zene szól,
hanem egy hitvallást is hallhatunk. Most, mikor Medveczky Ádámot
köszöntöm, rá kell hogy jöjjek, a mostani éra is aranykora
az Operaháznak”- mondta a kormánybiztos úr, aki beszéde
végén átadta a Magyar Állami Operaház Mesterművésze címet
az ünnepeltnek.
 Báthori
Éva operaénekesnő köszöntőjében elmondta: „Medveczky
Ádámot – akitől mesterlevelemet kaptam – különleges
viszony fűzi a világhoz. Ő volt az én zenei mesterem az
operaszakon, s ő vezényelte az első darabomat, amiben egy kis
szerepet énekelhettem. Nemrég már egymás mellett ültünk,
mint Gundel-díjasok, és mint pedagógustársak is az
operahallgatók vizsgáján, és a közeljövőben együtt muzsikálunk
az Operaházban, a Don Giovanniban. Sajnos nem voltam itt, amikor
megkapta a Kossuth-díjat, de nem volt olyan zenész, aki
Medveczky Ádám rangos elismerésének ne örült volna. Az más
kérdés, hogy miért nem kapta meg korábban? A tanár úr példát
mutatott, hogy igenis lehet valaki szent szellemeknek szent szolgája
– még akkor is, ha így csak 70 éves korában kapja meg a
Kossuth-díjat.” A következő köszöntőt Sümeghy Eszter operaénekesnő mondta, aki visszaemlékezett arra,
hogy Medveczky ugyanolyan szeretettel, alázattal, hittel
foglalkozott a kezdőkkel a Zeneakadémián, mint a világsztárokkal.
A művésznő szerint az a hit, és az az alázat,amit a mester
mutatott, példaértékű. „Életem első Tosca-előadását tanár úr vezényelte, és neki köszönhetem,
hogy azóta sikerrel énekelhetek”- mondta Sümeghy Eszter. Molnár András Kossuth-díjas operaénekes, korunk nemzetközi hírű
Wagner-tenorja, az ünnepelt barátja elmondta, hogy ő nem járt
Zeneakadémiára, de Medveczky Ádámmal való próbák, énekes
gyakorlatok felértek a legminőségibb kurzussal. „Egyre
kevesebb az a karmester, akire annyira lehet támaszkodni, mint
Medveczky Ádámra. A szerénysége az egyik okozója, hogy későn
kapta meg elismeréseit…De talán annyit dolgozott, dolgozik,
hogy nem is ért rá ezen gondolkodni. Te nem öregszel Ádám,
sok karmester kezén érezni az időt. A tiéden nem érzem”-
mondta Molnár András.
Bazsinka Zsuzsanna és Szegedi
Csaba operaénekesek – Medveczky Ádám hajdani tanítványai
– egy-egy áriával köszöntötték mesterüket. Az ünnepség
végén Medveczky Ádám megköszönve a szép szavakat, ajándékokat,
kifejtette a színházhoz való szinte misztikus viszonyát és
elmondta, hogy még nem érkezett el az idő arra, hogy saját
nekrológját mondja el, már csak azért sem, mert – mint tréfásan
említette – a személyi igazolványa 2060-ban jár le.
Sz.
|
