vissza a főoldalra

 

 

 2011.10.28. 

A hír szerkesztett, a vélemény befolyásolható

A véleménycsinálás hatalom. A manipulációs technikák tárháza szinte kifogyhatatlan. Az egyszerű hazugságtól, a félretájékoztatáson, a csúsztatáson, a hírek súlyozásán, a kereszthivatkozásokon, a hírdömpingen, a hírek, vagy a vélemény sulykolásán keresztül egészen az érvelésig számtalan módszer közül választhat a közvéleményt befolyásolni szándékozó erő. A magyar sajtóban egészen elképesztő példákkal találkozhatunk nap mint nap. Magyarországon az egyik legkedveltebb technika a külföldi forrásra való hivatkozás. Mivel a szocializmus hírcsinálói lényegében folyamatosan hazudtak, a magyar közvélemény különös becsben tartja a hazánkról külföldön megjelent véleményeket. Ha már Németországban, Angliában, vagy Amerikában is erről írnak, akkor abban lehet valami. Ezt használják ki a külföldi médiában kapcsolatokkal rendelkező hazai véleményferdítők. A részben családi, részben azonos közösséghez tartozás alapján, részben régi, 1990 előtti kiküldetések alatt létrejött viszonyból származó kapcsolatokon keresztül a balliberális körök rendszeresen jelentettek meg a politikai ellenfelet befeketítő írásokat a nyugati sajtóban. Ezekre aztán itthon hatalmas csinnadrattával lehet hivatkozni. A legutóbbi példa Orbán Viktor lejáratására irányult. A Washington Postban egy Al Kamen nevű publicista véleménycikkben ekézte a miniszterelnököt.

Orbán Viktor nem szakít időt arra, hogy fogadja az amerikai nagykövetet – írja Kamen –, miközben Kínával és Szaúd-Arábiával barátkozik. Szerinte zavarja az amerikai külügyet Orbán antidemokratikus bohóckodása:. „Csak a szokásos cuccok, csapások a médiára, az igazságszolgáltatás függetlenségének megnyirbálása, támadások a kisebbségek ellen és az egypártrendszer felé való sodródás” – folytatja Al Kamen.

A cikk szerint Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet asszony – akivel kezdetben jó kapcsolata volt Orbánnak – augusztus óta próbál hivatalos diplomáciai jegyzékben tiltakozni Orbán antidemokratikus lépései ellen, melyet személyesen adna át, a miniszterelnök azonban nem szakít időt rá.

Közben azért arra volt ideje, hogy a szaúdi vezetéssel tárgyaljon, és dicsérje a módszereiket. Ugyanígy megjegyzi azt is, hogy amikor nyáron Hillary Cliton amerikai külügyminiszter Magyarországra látogatott, és a demokratikus intézmények megőrzésének fontosságára figyelmeztette Orbánt, az üzenet láthatólag nem ment át – azokban a napokban ugyanis már Ven Csi-pao kínai miniszterelnöknek dicsérte a komcsikat.

Al Kamen ellentmondásosnak érzi azt is, hogyan becsmérelheti rendszeresen Nyugat-Európát egy olyan ország miniszterelnöke, amely tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak is. Orbán emberjogi politikáját pedig a fehérorosz politikus, Lukasenko módszereihez hasonlítja az író.

A washingtoni újságban megjelent írás természetesen hatalmas visszhangra talált a balliberális sajtóban. A Népszavától a HVG-ig minden ellenzéki lap beszámolt az amerikai dorgálásról, és alig várták, hogy az amerikai nagykövet átadja a tiltakozó jegyzéket. Csakhogy az egészből egy szó sem volt igaz. A keddi találkozó után az amerikai követség közleményében nincs szó tiltakozó jegyzékről, csak baráti hangulatról és a Magyarország sikerébe vetett hitről.

A pofátlan manipuláció természetesen folytatódott, és most már úgy próbálták beállítani a közleményt, hogy az szemérmesen elhallgatta az aggályokat, de a zárt ajtók mögött, azokat nyilván tudatták Orbánnal.

Thuküdidész, a kiváló görög történetíró írta: „Ha igazolni akarjuk az eddig kifogásolható tettet, akkor általában megváltoztatjuk a szó jelentését.”

 

Csorja Gergely