|
 2011.09.02.
Szakrális Művészetek Hete a család évében
Az Ars Sacra Alapítvány
ötödik alkalommal rendezi meg ősszel, szeptember 16. és 25. között
a Szakrális Művészetek Hete rendezvénysorozatot. Már az első
programokkal az volt a szervezők legfőbb szándéka, hogy
mindenki számára elérhetővé tegyék azokat a képzőművészeti
kincseket, zenei különlegességeket, amelyek alkalmasak a lélek
felemelésére. Az idei programokról, a művészeteken átszűrődő
reményről Dragonits Márta
belsőépítésszel, az Ars Sacra Alapítvány kuratóriumának
elnökével beszélgettünk.
– Idén tehát ötödik születésnapját ünnepli a Szakrális Művészetek
Hete. 2007-ben ki volt az ötletgazda, hogy egy ilyen nagyszabású
rendezvényt szervezzenek?
– A 2007-es budapesti Városmisszió szervezésébe
kapcsolódtunk bele, mi, a Szakrális Művészetek Hete későbbi
ötletgazdái, és azon gondolkodtunk, vajon miként lehetne a
szakmánkon keresztül bemutatni az Istennel való kapcsolatunkat.
Belsőépítészként, ami egy iparművészeti tevékenyég, elég
sok művésszel álltam már akkor kapcsolatban, és elmentem az
Iparművészeti Múzeumba, ahol megkérdeztem: lehetne-e egy kis
szakrális kiállítást rendezni a Városmisszió idejére? Hála
Istennek igent mondtak, ahogy a többi múzeumban is. Jól tudtam,
hogy a múzeumok nagyon sok olyan alkotást őriznek, melyek az Ég
felé fordítják az ember tekintetét.
– Nem csak fővárosi, hanem országos, sőt Kárpát-medencei
programsorozatról van szó. Mindezt ön koordinálja?
– 2007-ben még csak fővárosi rendezvény volt, 2008-ban
már egyházmegyei gyűjteményekre és múzeumokra alapítva és
közreműködésükre számítva rendeztük meg országszerte a
Szakrális Művészetek Hetét. Akkor gondoltunk arra, hogy ezt ki
kéne terjeszteni az egész Kárpát-medencére. Akikhez eljutott
ennek a híre, azok mind igent mondottak. Alapítványunk
meghirdeti azt a rendezvényt, amihez lehet csatlakozni. Akivel
tudunk, személyesen létesítünk kapcsolatot, de vannak, akik önkéntes
módon csatlakoznak. Az értékhordozó és -teremtő kezdeményezés
dinamikusan növekszik; míg 2007-ben négyezren, addig tavaly összesen
24 ezren vettek részt a Szakrális Művészetek Hete rendezvényein.
– Az előadóművészek is maguktól jönnek? Vagy hívásra?
– A színészeket, énekeseket hívjuk, de önként is
jelentkeznek. Minden évben annyi anyagi támogatást kapunk a bíboros
úrtól, hogy a programfüzetet ki tudjuk nyomtatni. Most, hogy
egyre nagyobb lett ez a rendezvény, már nem elegendő a háromfős
szervezőcsapat. Két barátnőmmel, Toroczkay Ilonával és Kolek
Ildikóval 2008-ban megalapítottuk az Ars Sacra Alapítványt,
hogy intézményes keretek között folytathassuk a munkát. Több
önkéntes is csatlakozott hozzánk, így alakult meg a „Szakrakör”
ahogy magunkat hívjuk.
– Tudtommal a programok térítésmentesek. Engedjen meg egy prózai kérdést:
ha még a művészek jótékonysági alapon is lépnek föl, léteznek
még egyéb költségek is. Honnan sikerül mindezt kigazdálkodni?
– Belsőépítész-irodámat használjuk megbeszélésekre,
a szervezők maguk állják a benzinköltséget, és barátaink közül
többen anyagilag is támogatják munkánkat. Mindenki ott és oly
módon segít, ahol tud. Azért nő ilyen módon ez a rendezvény,
mert aki megélte milyen jó szeretetben és közösségben élni,
bekapcsolódik.
– A Nyitott templomok éjszakája is ehhez a rendezvényhez kapcsolódik?
– Az európai városmisszió-sorozat szervezői: Párizs,
Brüsszel, Libanon, Bécs és Budapest. Az osztrák fővárosban
találták ki a „nyitott templomok éjszakáját”, amit mi
2007-ben beemeltünk a programsorozatba. A budapesti Városmisszió
épp egybeesett a Kulturális Örökség Napjaival 2007-ben, és
egy szerencsés találkozásnak köszönhetően egymásra találtunk.
A Kulturális Örökség Napjai az Európa Tanács kezdeményezésére
indultak el, olyan épületet nyitnak meg, melyek az év többi
napjain nem látogathatók. A Kulturális Örökségvédelmi
Hivatallal összefogva szervezzük azóta a Nyitott Templomok Éjszakáját,
hiszen céljaink megegyeznek: a kultúrában rejlő kincsek
felmutatása.
– Mit tudnak nyújtani a nyitott templomok azoknak, akik egyébként
sosem látogatnak el oda?
– A templomok építészeti, művészeti értékeinek az
üzenetét szeretnénk tolmácsolni a betérőknek. Az élmény
attól is függ, hogy mit rendeznek abban a templomban és milyen
szívvel tér be a látogató. Személyes tapasztalatomat tudom
megosztani: tavaly a városmajori templomban egy teaházat
szerveztek, melyben éjfélig tartó személyes beszélgetések
voltak, és sok ember szívét megérintette a közös együttlét
és szeretet.
– Egy számomra ismeretlen település temploma sokat elárul a hely történelméről.
Egy nagyváros templomait látogatva mennyire lehet érzékelni a
településre jellemző fejlődési folyamatot?
– Minden egyes templom saját életének lenyomatát
viseli. Ez független attól, hogy nagyvárosban, vagy kisebb
településen helyezkedik el. A templomok szinte magukon viselik
az egész történelmet. A kisebb településeken, ahol szűkösebbek
a kulturális megnyilvánulások lehetőségei, sokkal nagyobb a
foganatja a Nyitott templomok éjszakájának. Erre egy példa:
kaptunk egy levelet, amiben közlik, hogy „csoda történt a Fejér
megyei Fülén”, ahol meghívták a templomba az egyházközség
tagjai a művészbarátaikat, az asszonyok süteményeket készítettek,
így a közösség jobban összekovácsolódott.
– Magáról a keresztény művészetről sokan úgy gondolják, hogy már
történelem. Tehát múlt időben beszélnek róla. A Szakrális
Művészetek Hete bemutatja a kortárs keresztény alkotókat,
alkotásokat is?
– A kortárs
alkotók bemutatása egyik fő célunk, és ennek kapcsán évente
pályázatokat írunk ki a művészeti egyetemek hallgatói részére.
Idén a Család évéhez kapcsolódóan a Társadalom egészséges
alapsejtje c. pályázatot hirdettük meg, és a beérkezett
anyagból a Fuga Építészeti Központban rendezünk egy kis kiállítást.
Ezen kívül a Várban, az önkormányzat aulájában tartják Kárpáti
Tamás festőművész kiállítását; a művész minden képe
fantasztikus belső fényt áraszt.
– Mikor lesz az ünnepélyes megnyitó?
– Szeptember 16-án, délután 3 órakor a Nemzeti Múzeumban
dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek
nyitja meg a rendezvénysorozatot. A köszöntőt pedig dr. Csorba
László főigazgató mondja. A megnyitón közreműködik a
Magyar Rádió Gyermekkórusa Thész Gabriella vezényletével.
– Megünneplik valamivel ezt az ötödik születésnapot?
– Elsősorban munkával ünnepeljük meg, másodsorban egy
új arculat kialakításával. Öt évvel ezelőtt az Iparművészeti
Múzeumban kezdődött a Szakrális Művészetek Hete, s idén ott
tartjuk a záróeseményt Varga Lajos püspök úr részvételével.
– Lesznek külön fiataloknak, gyerekeknek szóló rendezvények is?
Ezt a generációt is megszólítják?
– Természetesen, hiszen az ifjúság jelenti a jövőt.
Országszerte múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartunk, s az
egyes egyházművészeti gyűjtemények meghívják a környékbeli
iskolák diákjait is. Ezenkívül bemutatkozik a Loyola-Caffeban
a Jezsuita Roma Szakkollégium, és szeptember 24-én az óbudai
amfiteátrumban egész napos Szentjánosbogár Fesztivált
tartunk, koncertekkel, kézműves-foglalkozásokkal várjuk a
gyerekeket. Programjainkról részletesen a www. szmh.hu honlapon
tájékozódhatnak.
Medveczky Attila
|
