2011.09.02.
A harmadik évtized elé
Erdélyi-partiumi
református tanintézményeink az Úristenbe vetett bizalommal és
reménységgel kezdik a 2011/2012-es tanévet. A Királyhágómelléki
Református Egyházkerület három középiskolája, az erdélyi
testvéregyházkerület jónéhány intézményével, valamint a történelmi
magyar egyházakéival együtt éppen a jubileumi, huszadik tanévet
zárták és a huszonegyediket indítják. Hazai magyar nyelvű
egyházi iskoláink közül a legnagyobbikat – a Szatmárnémeti
Református Gimnáziumot – az a megtiszteltetés érte, hogy a
kerek évfordulón házigazdája lehet a református tanintézmények
közös, ünnepélyes tanévnyitójának.
A Temesvárról indult rendszerváltás után történelmi
egyházaink lépéseket tettek az Erdélyben évszázados hagyományú
egyházi oktatás helyreállítására. Igaz, csak kis lépéseket
tudtunk tenni. Több száz 1948-ban elorzott („államosított”)
református intézmény helyett csak néhány középiskolát indíthattunk
újra, s azokat is törvényi háttér hiányában, igen mostoha körülmények
közepette. Húsz év távlatából megállapíthatjuk, hogy egyházi
iskolarendszerünk – a törvényi keretek kedvezőtlen, az egyházi
oktatást hátrányosan érintő volta miatt – igen lassan fejlődhetett.
És mégis: amit Isten segedelmével, kemény küzdelemben
meg tudtunk valósítani, az a körülményekhez képest jelentős.
Királyhágómelléki Egyházkerületünk oktatási-nevelési intézményeiben
ma több mint háromezer kisdiák, nagydiák és egyetemi hallgató
tanul. Éppen ezért a jubileumi számvetés idején elsőnek köszönet
és hálaadás kell megszólaljon bennünk: köszönjük a Megtartó
Istennek, hogy református óvodáinkat, iskoláinkat, egyetemünket
élteti és oltalmazza, gondot visel a testvéregyházak által
alapított tanintézményekre, minden iskolára, amelyben édes
anyanyelvünkön folyik a jövő nemzedék nevelése.
Az egyházi iskolák „felettébb szükséges voltáról”
az elmúlt húsz esztendő alatt sok szó esett. Hitbeli és
nemzeti identitásunk megmaradásának zálogai voltak felekezeti
iskoláink évszázadokon keresztül. Európának ezen a fertályán
kevés nép dicsekedhet a mienkhez hasonló múltú egyházi oktatással.
Trianoni tragédiánk egyik lesújtó következménye lett az utódállamokban
beindult egyházi magyar iskolarendszer össezsugorítása. Ezt
tetőzte be az 1948-as kommunista államosítás, amikor is erdélyi
magyar egyházainktól több mint 1.300 iskolát koboztak el. Máig
ható üzenete van számunkra boldog emlékezetű Márton Áron
erdélyi püspöknek, amikor az igazságtalan államosítási dekrétum
ellen emeli fel szavát:
„Nem veheti senki rossz néven, ha iskoláink és nevelő
intézeteink fölött könnyeket hullatunk. Ezeket az iskolákat
és intézeteket nemzedékek buzgósága, takarékossága, önfeláldozó
munkája, hite és szeretete építette, fejlesztette, és a
legnehezebb körülmények között is megtartotta századokon
keresztül mind a mai napig…Nem vehetik rossz néven azt sem, ha
iskoláink visszaszerzése érdekében a törvényes lehetőségeket
és eszközöket felhasználjuk. Az egyház isteni alapítójától,
Jézus Krisztustól kapta a jogot és parancsot, hogy híveit a
gyermekkortól kezdve valláserkölcsi szellemben nevelje természetfölötti
rendeltetésüknek megfelelően. Egyházmegyénk alapításától
kezdve megszakítás nélkül tartott fenn iskolákat, amelyekbe a
nép fiait nevelte…A hitvallásos iskolák az állam szempontjából
is hasznos munkát végeztek, s népünk művelődését, vallásos
és erkölcsi nevelését szolgálták. Nem mondunk le a reményről,
hogy a katolikus iskolák népművelő munkájának értékét és
hasznosságát a kormányzat is el fogja ismerni, és az egyházat
visszahelyezi jogaiba.”
1989 után a teljes körű felekezeti iskolarendszer visszaállításáért
folytatott több mint húszéves küzdelmünkben elsősorban történelmi
hagyományainkra, bibliai és hitvallásbeli elkötelezettségünkre
hivatkozunk. Gyulafehérvárra, Nagyenyedre, Nagybányára,
Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Nagyváradra, Zilahra. Tárgyalásaink
során sokszor hivatkoztunk az Erdélyben velünk együtt élő
nemzetek és egyházaik hasonló törekvéseire. Ne feledjük el,
hogy 1918-ban az erdélyi iskolák 72%-a felekezeti volt, s ebben
az adatban benne vannak a románok, szászok, zsidók és mások
iskolái is.
A történelmi hagyományok mellett az egyházi iskolák
szellemiségére szoktunk hivatkozni, s ezt soha nem gondoljuk üres
szócséplésnek. Óvodáinkban, iskoláinkban, egyetemünkön
arra törekszünk, hogy a keresztyén értékeket megőrizzük,
nemzeti hagyományainkat továbbfejlesszük, gyermekeinket,
ifjainkat a fentebb említett valláserkölcsi nevelésben részesítsük.
Globalizált világunkban, az identitásvesztés szorításában
nemzeti közösségünknek erre van szüksége. Vajha felfognák a
felekezeti iskolák ellenzői, hogy mindez az állam, a társadalom
szempontjából is hasznos!
Ez év tavasza óta új oktatási törvényünk van. Jobb
mint az előzőek voltak, de a felekezeti oktatás szempontjából
korántsem megnyugtató a törvény. Folytatja ugyanis azt a
gyakorlatot, amely szerint a felekezeti oktatás és a magánoktatás
egybemosódik, holott az ország alaptörvénye úgy határozza
meg a felekezeti oktatást, mint amely nem téveszthető össze az
államival vagy a magánjellegűvel. Tovább kell tehát
harcolnunk a meglévő felekezeti iskolai rendszer megerősítéséért.
És a rendszer bővítéséért, hiszen a törvény erre mégiscsak
leehetőséget ad. Jó jel, hogy több egyházközség jelezte:
református óvodát szándékszik indítani. Mások elemi iskolákat
indították az utóbbi években, vagy most készülnek erre. Az
egyházkerület szakmai, jogi és esetenként anyagi támogatást
tud nyújtani ezekben az ügyekben.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kebelében
működő tanintézmények oktatóit-nevelőit, lelkészi
karunkat, presbitériumainkat arra biztatjuk, hogy éljenek a
lehetőséggel. Ahol lehet, indítsuk újra régi iskoláinkat-óvodáinkat,
különös tekintettel a kicsiny, a nyelvváltás határára ért
közösségeinkre. Ne feledjük: a református iskola – általában
– magyar tannyelvű iskola!
Református oktatásunk
újraindításának harmadik évtizedét úgy érzem, bizakodással
kezdhetjük el, mert a meglévő óvodáink, iskoláink, az egyházkerület
által alapított első önálló magyar nyelvű felsőoktatási
intézmény, a Partiumi Keresztyén Egyetem már bizonyították létjogosultságukat.
Isten gazdag áldása
legyen jubiláló tanintézményeinken!
Tolnay István
Királyhágómelléki
Református Egyházkerület
tanügyi előadótanácsosa
(harangszo.blogspot.com)
|