2011.09.09.
Nem vagyunk a szlovák kormány
vazallusai
Ivan
Gasparovic egy volt kommunista a rosszabb fajtából
Magyarország
nemzeti ünnepe alkalmából Pozsonyban a Magyar Köztársaság
Nagykövetségének épületében hat felvidéki személyt méltattak
és tüntettek ki: Ádám Zitát, Csáky Pált, Durco Zoltánt,
Lacza Tihamért, Tarics Pétert és Vadkerti Istvánt.
Csáky Pál közírónak,
politikusnak a Magyar Köztársaság elnöke a szlovákiai
magyar közösség identitásának megőrzéséért végzett munkájáért
a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal
kitüntetést adományozta.
–Szeretettel gratulálunk ehhez a rangos kitüntetéshez!
Mit jelent ez az elismerés az ön számára, illetve mit szól
ahhoz, hogy hat felvidéki személyt is kitüntettek?
–Nagyon szépen köszönöm!
Ez a kitüntetés a magyar kormány azon üzenete a világ magyarsága
számára: mindenkit számon tartanak és elismerik munkásságunkat.
A pozsonyi kitüntetettek között – rajtam kívül – újságírót,
pedagógust, két katolikus papot és egy közírót találhatunk,
olyan embereket, akik mind elkötelezettjei a magyar közösségnek.
A világ különböző részein élő magyarok önszerveződését,
a magyar gondolatkörhöz, kultúrkörhöz való ragaszkodást díjazta
tehát az adományozó.
–Jól látom, hogy a magyarországi médiumok többet
foglalkoznak önnel a kitüntetése kapcsán, mint a szlovákiai
magyar lapok? S ha igen, akkor ez minek tudható be?
–Ez valóban így van, és
ezt meg is köszönöm a magyarországi médiának. A felvidéki
magyar országos média sajnos inkább liberális beállítottságú.
A ’90-es évektől az egyedüli országos napilap az Új Szó,
és ezen kívül fontos szerepet tölt be a szlovák rádió
magyar adása, a Pátria Rádió. Sajnos mindkettő inkább liberális
újságírókat foglalkoztat. Mindez igen sok kárt okozott a
felvidéki magyarság identitásvállalásában. Ez a média
bevallottan nem szereti a nemzeti elkötelezettségű embereket és
irányzatokat, és éppen ezért tudott jelentősebb támogatásra
szert tenni – remélhetőleg csak átmeneti jelleggel – a
Most-Híd párt, amelynek tevékenysége és léte inkább kételyeket
kelt nemzetpolitikai szempontból, mintsem elismerést. Attól
tartok, hogy az erős liberális hatás visszatükröződik a népszámlálási
eredményekben is.
–Bizonyára ön is olvasta – én is a
felvidek.ma-n értesültem arról– , hogy Bugár Béla a Most-Híd
vegyespárt elnöke interjút adott Bolgár Györgynek, amiben azt
mondta, hogy ő nem vádolható kollaborálással. Idézek Bugártól:
„ha valaki egy kicsit használná azt a józan paraszti észt,
amit a jó Isten adományozott neki, akkor rájönne arra, hogy
egy többségi nemzet fiaival mindig együtt kell működni akkor,
amikor valamit el akarunk érni. Viszont csak olyan
kompromisszumokat érdemes kötni, amelyek elvi
kompromisszumok.” Csáky úr, mi minderről a véleménye,
illetve arról, hogy Bugár szerint ők sokkal többet elértek a
parlamentben kisebbségi ügyben, mint hajdan az MKP?
–Nálunk egyre nyilvánvalóbb, hogy két tábor van a
szlovákiai magyar közéletben. Az egyik, a nemzeti tábor,
amelynek gerince a Magyar Koalíció Pártja, de több civil
szerveződés is ide sorolható. A pedagógusok és a Csemadokban
tevékenykedő kulturális programszervezők is ehhez a táborhoz
tartoznak. Ezzel szemben fogalmazódik meg a liberális, átgondolatlan
és nemzeti szempontból káros platform. Ebben igen sok az újságíró,
a politológus. Az sem kapott kellő sajtóvisszhangot, hogy Bugárék
a támogatás fejében az Új Szó munkatársait vitték be jól
fizető állások betöltésére, kormányhivatalokba. Ez a liberális
oldal már a ’90-es évek elejétől azt mondta, hogy nem csak
együtt kell működnünk a szlovákokkal – ez igaz is, hiszen
anélkül nem lehet kisebbségben politizálni – , de ezenkívül
csak olyan dolgokat kérhetünk, amelyek nem szülnek ellenérzést
a másik félben. Azt mondom: együtt kell működnünk, de
egyenrangú partnerként és nem vazallusként. A Híd tagjai
viszont elvtelen kompromisszumokat kötnek. Ha Bolgár úr vérbeli
újságíró lenne, akkor megkérdezte volna: mi a logikája
annak, hogy Bugár pártja megszavazta a szlovák parlamentben azt
a határozatot, amely elítéli a magyar alaptörvény azon részét,
ami kimondja: Budapest köteles fokozottan odafigyelni a külhoni
magyarok igényeire. Azt is látom, hogy a Most-Híd párt sokkal
nagyobb teret kap a magyarországi balliberális médiában, mint
mi a jobboldaliban. Ezért is örülök annak, ha ismertethetem véleményünket.
Nevetséges, hogy Bugár szerint ők sokkal többet elértek a
parlamentben, mint az MKP. Ez érdekes tudathasadásra is vall,
hiszen ő volt akkor ennek a pártnak az elnöke. Továbbvéve ezt
a logikai fonalat, tehát őt jogosan váltották le a párt éléről.
–Lapunk megjelenése időpontjában, szeptember 1-jén
tüntetés lesz Révkomáromban a kettős állampolgárság ügyében.
Amikor ezt meghirdették még a Fico-féle ellentörvény volt érvényben,
azóta ezen finomítottak. Mi a gondjuk a kereszténydemokraták
által kezdeményezett módosítással?
–Kedves szerkesztő úr! Most igazolódott be az előbbi
állításom, amit a médiáról mondtam. Szó sincs arról, hogy
ezt a törvényt bárki is módosította volna. Tény, hogy a
Magyarországra érkező híradások arról számoltak be, hogy
valami hatalmas engedmény történt. Az előzmény: Komáromban
összejöttek a magyar civil szervezetek, és bejelentették azt,
hogy aláírásgyűjtést kezdeményeznek a szlovák állampolgársági
törvény ellen, és emellett tiltakozó nagygyűlést szerveznek.
Erre a kormánykoalíció lépéskényszerbe került és augusztus
22-én összeült. Akkor bejelentették, hogy a kormánykoalíció
újra tárgyalja a törvényt és szigorú feltételek mellett
engedélyezi a kettős állampolgárságot. De ilyen bejelentés
eddig kétszer is elhangzott, és azóta semmi nem történt. Ez
az egész kormányzati mutatvány és a médiabeli tálalása arra
szolgált, hogy kevesebben írják alá a petíciót és ne jöjjenek
el az emberek a nagygyűlésre. Az is érdekes, hogy eddig 127
szlovák állampolgártól vonták meg az állampolgárságot, de
csak négy a magyar közülük. Ez a szlovák kormány igazi problémája:
mellélőttek a törvénnyel.
–Lépjünk tovább: a szlovák államelnök szerint
Esterházy János fasiszta volt.
–Ivan Gasparovic egy volt kommunista a rosszabb fajtából.
Úgy szocializálódott, hogy túlélt minden rendszert és kormányt.
Ha megnézzük a pályafutását, láthatjuk, hogy Meciar legközelebbi
munkatársa és kiszolgálója volt. Ami még érdekes, hogy
Losoncra járt középiskolába, tud is magyarul. Velem,amikor
miniszterelnök-helyettes voltam sokszor magyarul beszélt. De
mindez csak kaméleon-magatartást tükröz: egy képzetlen,
rosszakaratú emberről van szó, aki zsigerből magyarellenes.
Tehát a szlovák politikai spektrumon szíve szerint a Szlovák
Nemzeti Párthoz áll a legközelebb. Meg vagyok győződve arról,
hogy ezt a kijelentést sem tudatlanságból mondta, hanem
rosszakaratból, hogy megbántsa a felvidéki és a magyarországi
magyarokat. Önöknél voltak komoly reakciók is Gasparovic
kijelentésére. Egyetértek azzal, hogy erre reagálni kell és
lehet, hiszen egy államfő mondta mindezt. No de milyen államfő?
Esterházy János a magyar közösség számára mártír volt és
demokrata, több szobrot, emléktáblát állítottunk munkásságának
adózva, de engem Gasparovic nem tud megbántani, mert egy
bizonyos szinten aluli tobzódó primitizmussal egy kultúrembert
nem lehet megsérteni. Ezért Gasparovicnak nem bocsánatot kell kérnie,
hanem lemondania, mert a kocsmaszintű politizálással az egész
ország kárára van.
Medveczky Attila
|