vissza a főoldalra

 2011.09.16. 

Baráti párbeszéd könyvek mellett

Anziksz a Magyarkanizsai Írótáborból

Idén fordult elő először, hogy meghívtak a Magyarkanizsán augusztus 31. és szeptember 3. között megrendezett írótáborba, így arra gondoltam, nagy örömet fogok szerezni a házigazdáknak, ha hetilapunk és folyóiratunk mellett Csurka István néhány művéből, illetve a saját regényeimből is nagyobb mennyiséget viszek gépkocsim csomagtartójában. Sajnos Röszkén, a szerb határon fennakadtam szerkesztőségünk „szellemi adományával”. Mialatt útlevelem egy íróasztalon hevert (a túlvezérelt vámos azonnal elvette, amint meglátta a Havi Magyar Fórum augusztusi számát, melyben archív fényképekkel illusztrált tanulmány olvasható a Szent Korona 1944-45 közötti sorsáról), a „senki földjén” telefonálgatva kellett volna megoldanom, hogy kapjak a szervezőktől egy hivatalos papírt, miszerint valóban nekik kívánom ajándékozni a nagy mennyiségű folyóiratot és napilapot, nem pedig saját zsebre akarom értékesíteni „a szállítmányt”, mondjuk a határ szerb oldalán, balkáni viszonyok között hemzsegő megcsonkított koldusok között.

 Úgy döntöttem, visszafordulok, s leteszek mindent Szegeden, ahová boldogult úrfikoromban sokat jártam és még mindig számos olyan barátom van, akire számíthatok a bajban. (A könyvek és a lapok egyelőre egy szegedi lakásban várakoznak arra, hogy kisebb tételekben hamarosan átvigyék mindet Magyarkanizsára.)

Ilyen előzmények után érkeztem meg szerdán délután a József Attila Könyvtárba, ahol már várt Tari István költő barátom „az írótábor szíve és lelke”, onnét egyből indultunk a Népkertbe koszorúzni, majd a városházára, ahol ünnepélyes keretek között megnyílt az 59. alkalommal megrendezett tanácskozás.

– Annak az írótábornak hozom a szeretetet, amely elsőként hangsúlyozta a határok feletti egységet – mondta Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke, aki arra is rámutatott: nem szabad elfelejteni, hogy az értelmiségen belül az írók voltak azok, akik az összetartozás igényét legmarkánsabban kifejezésre juttatták.

Dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke arról beszélt, hogy az írók mindig megtalálják azokat az újabb szerepeket, amelyeket az adott kor kihívásai igényelnek, ehhez azonban állandó párbeszédre van szükség, melynek egyik legfontosabb helyszíne Magyarkanizsa.

– Valahogy túltettük magunkat azon is, hogy egyszer csak összeroppant felettünk a mennybolt, s ezen a mozdulatlannak és békésnek hitt tájon is elkezdődtek a vándorlások, kibírtuk azt is, hogy nagy tiszai árvizek törtek ránk, ellenírótáborok vaddarazsainak mérges fullánkjai és másfajta mérges fullánkok meredeztek felénk. Legjobbjaink mindvégig itt voltak a gáton, ha kellett, a barikádon s védték a Magyarkanizsai Írótábort mindenféle gátszakadástól – hangsúlyozta Dudás Károly, író a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke.

A Népkertben található emlékművet és a városháza előtti kettős szobrot a magyarkanizsai önkormányzat, a Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Írószövetség, a Fiatal Írók Szövetsége és az írótábor szervezőbizottságának képviselői koszorúzták meg.

A városházán tartott nyitóülésen a szervezők nevében Tari István, a programbizottság elnöke és Milovan Mikovic köszöntötte az egybegyűlteket, emellett felszólalt Nyilas Mihály polgármester, Lovas Ildikó író, az MNT művelődési tanácsosa, dr. Pomogáts Béla, író az Anyanyelvi Konferencia elnöke, Zachar Péter egyetemi tanár a nándorfehérvári diadalra emlékezett, valamint jókívánságait tolmácsolta Dagmar Lukowic, a Lengyel Köztársaság belgrádi nagykövetségének kulturális attaséja és Szentmártoni János.

Idén négy lengyel írót is meghívtak, így csütörtökön szó esett a 100 éve született Czeslaw Miloszról, rá Aleksander Nawrocki emlékezett, aki annak idején Lázár Ervinnel és Bella Istvánnal annyira megszerettette a lengyel nyelvet, Lengyelországot.

Pénteken este a József Attila Könyvtár Koncz István-termében rendezték meg a Draskóczy Ede, Csuka Zoltán és Takáts Gyula emlékezete című emlékestet. A 120 éve született Draskóczy Edéről Mák Ferenc, a 110 éve született Csuka Zoltánról Pastyik László, a 100 éve született Takáts Gyuláról pedig dr. Pomogáts Béla értekezett. Az emlékműsor után a meghívott íróvendégek felolvasóestjére került sor. A következő szerzők olvastak fel műveikből: Apró István, Zirig Árpád, Ács Margit, Viczei Károly, Bata János, Verebes Ernő, Bobory Zoltán, Sarusi Mihály, Bognár Antal, Sándor Zoltán, Koncsol László, Mándics György, Aleksander Nawrocki és Tari István.

Az írótábor programjai között az egyik legérdekesebb A könyv sorsa címmel rendezett szombati tanácskozás volt a József Attila Könyvtárban. A Tari István által vezetett eszmecserében Bánki Éva, Verebes Ernő, Benke László, Papp (Peé) Tibor, Szakolczay Lajos, Apró István, Bata János, Viczei Károly, Benedikty Tamás, Németh Ferenc és Ács Margit vettek részt.

Mint arról szó esett, változó korban élünk, amelyben a széles tömegek számára a Gutenberg-galaxis halott, a felszínes tömegkultúra pedig elutasító a magaskultúra igényei iránt, jogosan vetődik fel a könyv jövőbeni sorsának kérdése. Az internet térhódítása mellett figyelembe kell venni, hogy a jelentős irodalmi portálok mögött rendszerint kiadói csoportosulások, kritikusi csoportok vannak. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy amikor a könyvről beszélünk, akkor mindig egy kicsit az irodalom presztízskérdéséről is szó esik. A könyvpiac soha nem volt annyira telített, mint napjainkban, amikor könyvtestbe csomagolva tonnányi papírhalmazok lepik el a könyvesboltokat, a könyvkiállításokat és nem utolsósorban a kiadóházak raktárait. Az olvasás elveszítette egykori rangját, aminek következtében várhatóan egy szűk réteg különös passziója marad a könyv. A könyv sorsával kapcsolatban lényegbevágó kérdés a könyv, a könyvkiadók és az írók viszonya a mindenkori politikumhoz és pénzügyi támogatókhoz. Keveset foglalkozunk a könyvvé válás mechanizmusával, azzal, hogyan lesz egy amorf testhalmazból könyv. Nem várjuk el, hogy azok, akik döntenek a könyvek sorsáról, értsenek is a könyvekhez. Követelni kellene, hogy a politikusok tegyék transzparenssé döntéseiket, hogy tudni lehessen az okokat, miért lesz, illetve, miért nem lesz egy szövegből könyv.

A Magyarkanizsai Írótábor ideje alatt a megadott témára (bor- vagy pálinkavers) íródott legfrappánsabb versért kijáró Vándorkulacs-díjat idén Vári Fábián László kárpátaljai költő érdemelte ki.

Borbély László