|
 2011.09.23.
Díszpolgárság
Díszpolgárnak
lenni egy enyhe fütyülős barack mámornál alig jelent többet.
Ha netán egy régi rabbi sugalmazására bőgatyában fogyasztja
el az italt a díszpolgár, akkor sem. Ezt magamról tudom. Mert rövid
ideig tündököltem egy kisebb Csongrád megyei község díszpolgáraként
– amíg vissza nem vonták.
A községben
1998-ban a MIÉP listája 25 %-ot kapott. A polgármester is
osztotta nézeteinket, támogatta képviselőjelöltünket. Aztán
a létrejött erős nemzeti szellemű képviselő-testület megválasztott
díszpolgárának.
Ez aztán már sok
lett a Népszabadságnak, Tom Lantosnak, a Nyitott társadalom főspekulánsának
és még ki tudja kinek-minek – talán még az Amerikai Népszavának
is, és leküldte száguldó riporterét, aki a Fidesz belvilágáról
is írt leleplező cikksorozatot. Hetekig tanyázott a megbízott
a községben, s tekintettel arra, hogy mindez már a következő
önkormányzati választás idején történt, megbuktatták a
polgármestert és az új testület visszavonta díszpolgárságomat.
Most itt vagyok
abszolút díszpolgárság nélkül. S e jogon szólok hozzá Kertész
Ákos díszpolgárságának visszavonási szándékához. Ne tegyék!
Addig semmiképpen ne nyúljanak hozzá, amíg Demszky, aki adta
neki, szabadlábon van. Ez szörnyű igazságtalanság volna. Kertész
csak leírta és közölte azt, amit Demszky is teljesen hasonlóan
érez és gondol a magyarságról és gójokról, sok más hasonszőrűvel
együtt. Amit Kertész kigőzölgött, az egy gyűlölködésben
megfeneklett, a hatalmát sirató, kivételezések közt élt erkölcsileg
és ízlésbelileg elpuhult réteg közös érzése, gondolata.
Azt büntetni, aki kiállt vele, amikor egy másik díjának jókedvű
adományozóját bíróság elé készülnek állítani, nem volna
igazságos. Demszky maga határolódjék el Kertésztől és sok mástól,
akiket klikk- vagy vérségi alapon kitüntetett. Ez lehet esetleg
a vádalku az ő esetében.
Bocsánatkérésnek
itt helye nincs, mert aki csak egy kicsit is ismeri ezeket, tudja,
hogy bocsánatkérésük érvénytelen. Vonja vissza Demszky,
esetleg az utolsó szó jogán.
Csurka István
|
