2011.09.23.
Családbarát város kialakítása
a cél
Az egyik legválságosabb térségben élünk
Nyergesújfalu
7788 állandó lakosú város a Duna jobb partján, Komárom-Esztergom
megyében, a Bécs-budai főközlekedési út mellett, a Gerecse
hegység északi lejtőjén. Várossá 1989. március 1-jén nyilvánították.
Mihelik Magdolna 2010 októberétől Nyergesújfalu polgármester
asszonya. A városvezetővel a családbarát város-koncepcióról
beszélgettem.
– Tisztelt Polgármester Asszony! Amikor átvette
a város vezetését, három olyan nagy beruházásra volt szerződésük,
melyeknek ez évre jelentkeznek a kiadásai. Ez mekkora terhet
jelentett?
– Nem éppen szerződésekről van szó; a Kernstok Károly
Általános Iskola felújítása volt folyamatban, ami felszereléssel
együtt majdnem 800 millió forintos projekt, és ennek csak a
tizedrésze volt támogatás. Ezen kívül több nyertes pályázatunk
volt, melyekre a választások napjáig még nem volt kivitelező,
tehát mi folytattuk le a közbeszerzési eljárásokat. Megtehettük
volna, hogy elállunk a pályázatoktól, vita alakult ki a képviselő-testületben,
de mégsem mondtunk le a korábbi tervekről azok fontossága
miatt.
– Ezek a fejlesztések mennyire terhelik meg az idei költségvetést?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jelentős
adósságot nem örököltünk, viszont a fejlesztéseket mind utólag
finanszírozzák, ami némi gondot jelent a költségvetésben.
– Nem tudom, hogy helyesek-e az információim
arra nézve, hogy nincs többségük a képviselő-testületben.
Miként tudnak együttműködni a függetlenekkel?
– Eddig csak a korábbi jegyző felmentésénél vetődött
föl az, hogy ki melyik oldalon áll, de eddig a legtöbb döntést,
így a költségvetési rendeletet is egyhangúlag fogadtuk el.
– További fejlesztéseket meg tudnak valósítani?
– Kisebb működési hitellel rendelkezünk, és nálunk
az egy főre jutó adósság csupán 16 ezer forint, ami a pályázatok
miatt keletkezett. Csak minimális önrésszel járó pályázatokban
gondolkodhatunk, de pályáznunk kell ebben a helyzetben is,
hiszen a folyamatos fejlesztésről nem mondhat le az önkormányzat.
– Az intézményfenntartások területén a
költségek csökkentésére racionalizálási lépésekre is szükség
volt?
– Ezt nekünk már nem kell megtenni, mert 2006 óta az önkormányzat
már végrehajtotta, amit lehetett. Bajóttal kötöttünk oktatási
intézményfenntartási társulást, az ottani felső tagozatosok
hozzánk járnak, ami a kistérségi normatíva szempontjából
jelentős. Az egyik óvodánk is közös fenntartásban működik
Bajóttal. Egy régi 100 éves iskolaépületet zártunk be a
tornacsarnok és a tanuszoda kivételével, így a tantermeket
szeptember 1-jétől már nem használjuk, így a diákok leköltöztek
az új iskolaépületbe, ahol 29 teremre jut 420 tanuló. Tehát
nem zsúfoltak a tantermek. Az eterniti városrészben egy iskolaépületünk
van, az ott tanulók is beférnének az új épületbe, de a lakók
nagyon ragaszkodnak a családi hangulatú kis iskolához. Ezen kívül
önként vállalt feladatunk a zeneiskola, pontosabban az alapfokú
művészeti oktatás, amit két éve vettünk át a megyétől, és
a bölcsőde működtetése. Viszont még nem vagyunk olyan anyagi
helyzetben, hogy drasztikus lépésekre kényszerüljünk.
– És olyan nem kötelező feladatokról sem
kellett lemondaniuk, mint a parkok rendbetétele?
– Pontosan a parkfenntartás az, amiről le lehet mondani,
ha az intézményeket fenn akarjuk tartani. Ezért idén a zöldterületek
rendbetételére szánt összeg a tavalyinak a felére csökken.
Ez sajnos meglátszik a városon, mert nem tudunk úgy virágosítani,
mint régebben.
– A lakosságban mennyire tudatosult az,
hogy főleg a kötelező feladatok ellátásra van pénz?
– Ezt a helyi újságon és a különböző fórumokon próbáljuk
meg tudatosítani. Akik úgy gondolták, hogy eddig sokat költöttünk
a parkosításra, most örülnek, de akik ellenünk vannak, azok
ezt nem is akarják megérteni, viszont senki se higgye azt, hogy
égig ér a fű Nyergesen.
– Általában a városok legnagyobb költségvetési
bevétele az iparűzési adóból folyik be. Ez a helyzet Nyergesújfalun
is?
– Igen, de a válság miatt erősen csökkenő mértékben.
2008-ban háromszor annyi volt az iparűzési adó, amit idénre
prognosztizálunk. Sajnos a normatívák nem emelkedtek, így a
korábban kizárólag beruházási célokra felhasznált iparűzési
adó egy része ma már az oktatási intézmények fenntartását
is szolgálja.
– Sokan azt hitték, hogy az új kormány
hamar meghozza a Kánaánt. Mennyire türelmesek a lakosok a városban?
– Nem igazán lehet általánosítani. Az tény, hogy
2008-tól a térségben igen sok munkahely szűnt meg, a válság
által egyik legérintettebb térségben élünk. Korábban
munkaerőhiány volt, ma naponta felkeresnek annak érdekében, hátha
tudunk segíteni. Nap mint nap járok a városban; iskolába,
orvoshoz járva sokan megszólítanak, de nem érzem, hogy kritikával
illetnék a képviselő-testület működését.
– Tavalyi választási programjában
megfogalmazta a családbarát város koncepciót. Ha lenne rá
fedezet, akkor mindez miről is szólna?
– Első lépésként intézményeinket olyanná szeretnénk
alakítani – az esetek többségében ez már adott –, ahová
a szülők szívesen engedik gyermeküket. Az általános iskolai
oktatás minőségére szeretnénk nagyobb hang-súlyt helyezni
folyamatos ellenőrzésekkel és a továbbképzések támogatásával.
Ez inkább szemléletváltás kérdése, mint az anyagiaké, ahogy
a közösségi élet fejlesztése is. Úgy veszem észre, erre várnak
is a lakosok, hiszen egy-egy gyermekprogramon sok az önkéntes
segítő. A Duna közelségét szabadidős programokra tudnánk
kihasználni, így jövőre egy egész nyaras rendezvénysorozatot
szeretnénk a folyó partján szervezni. Német testvérvárosainkban
láttuk, hogy ott az egész település vigyáz a gyermekekre.
Ezeket a példákat szeretnénk átvenni; pl. a gyerekszigetekét,
amikor boltok, közösségi helyek kapcsolódnak be a gyerekek segítésébe,
felügyeletébe. Ekkor az egész társadalmat áthatja a közös
felelősség. A „család házának” létrehozását is tervbe
vettem, amit meg lehetne valósítani a művelődési ház egyik
telephelyén. Egy ilyen intézményben mindegyik korosztály számára
lehet programokat szervezni.
– Ha mindez megvalósul, az a lakosság létszámának
növekedését eredményezné?
– Ez elsősorban a lakótelkek kedvezményes kialakításán
múlik. Budapestről sokan költöztek a városba, ezért ha nem
is jelentősen, de nőtt a lakosság létszáma.
Medveczky Attila
|