vissza a főoldalra

 2012.04.06. 

A szabadság a választásban valósul meg

Aki tekintélyellenes, azt az iskoláktól távol kell tartani

2011. decemberében szavazták meg és szeptember 1-jén lép életbe az a köznevelési törvény, amelyet azóta egy hangos kisebbség egyfolytában kritizál. Az egyik, ami nem tetszik nekik, hogy választani kell a diáknak az erkölcstan és a hittan között. A törvénnyel kapcsolatban Farkas István piarista atyát, a mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóját kérdezem.

 István atya a törvény egyik alkotója volt. Ki kérte fel erre a munkára?

–Benne voltam az 1993-as törvény fogalmazói csapatában és folyamatosan részt veszek a közoktatás politikában; két és fél évig a minisztériumban szolgáltam az egyházi iskolák ügyeit. Erre a feladatra pedig konkrétan Hoffmann Rózsa államtitkár asszony kért fel és örömmel vállalkoztam, hogy folytassam azt a munkát, amelynek immár két évtizedes múltja van.

 Köznevelési és nem közoktatási törvényről van szó. Ez jelzésértékű lehet, hiszen mintha az elmúlt nyolc évben a nevelés fogalmát negligálták volna.

 –Örülök ennek a felvetésnek. Latinul a nevelés educatio, s ha magát a szót elemzem, azt jelenti, kivezetés. A legnemesebb értelemben vett felszabadításról, kimenekítésről, vagy katolikus terminológiával élve megváltásról beszélhetünk. A szellemi sötétségből vezet ki az oktatás, ami egy szegmense a nevelésnek. Az érzelmi silányságból vezet ki a művészeti nevelés. A testünknek a radikális romlásából a mindennapos testnevelés vezet ki bennünket. A babonák világából pedig a hiteles vallásoktatás vezet ki. Ezek a példák is mutatják, hogy az educatio végtelenszer többet jelent, mint az oktatás.

 Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint kétfajta iskolarendszer létezik: gyerekközpontú, és intézményközpontú. „A Hoffmann által preferált utóbbi megmondja, milyen legyen a gyerek, valójában alattvalókat képez. A gyerekközpontú ellenben arról szól, hogy a pedagógus szeretné megismerni a gyermeket, és segíteni őt, hogy azzá legyen, aki.” Azt is mondják, ez egy konzervatív jogszabály. Mi erről a véleménye?

 –Nagyon megalapozott véleményem van. Vizsgáljuk csak meg, hogy az ismeretek hány százalékát szerezzük tekintélyi alapon. Egy-két ezreléket leszámítva, az összes ismeretünket úgy szerezzük, hogy azokat tekintélyi alapon fogadjuk el. Aki tehát a tekintély ellen beszél, a műveltség ellen beszél. Fizika-szakos tanár vagyok, és felteszem a kérdést: ki mérte meg az olvasók közül az elektron tömegét? Ki lépte le a Földnek és a Holdnak a távolságát? Ezeket az adatokat elfogadjuk. Éppen ezért, aki tekintélyellenes, azt az iskoláktól távol kell tartani. A konzervatívitás pedig az egyik pillére az embernek, míg a másik, a progresszió, a fejlődés. A konzervatívitás pedig azt jelenti, hogy az adott egyén, vagy intézmény értékőrző. Engedjenek meg egy példát. A termeszhangya ott állt meg a fejlődésben, mint a 300 ezer évvel ezelőtt élt őse. Nem tud fejlődni, mert nem tud tanulni, hiszen képtelen az értékőrzésre és az értékek továbbadására. Szent Benedek, akit jogosan tisztelünk Európa védőszentjeként, azt mondja, hogy az embernek a legfontosabb jellemzője a tanulékonyság. A pedagógus évezredek kincseit adja tovább egy új generációnak. Tehát mind a konzervatívitás, mind a tekintélytisztelet – ha valaki tisztességes, akkor az pártfüggetlen – az iskola karakteréből következik.

 Újra a semleges nevelést féltik. Létezik-e olyan? Megint mások a szabadság nevében tüntetnek. De a szabadság önmagában is érték?

 –Önellentmondás, és ellenkezik a gyermekpszichológiával is a semleges nevelés. A felnőtt ember már rendelkezik megfelelő világképpel, és ebbe mindent tud integrálni,  ha viszont a gyermeket több véleménnyel és világnézettel „bombázzuk”, akkor nem lesz identitása. Talán egy adott társadalmi rétegnek épp az a célja, hogy ne legyen identitása az új generációnak. Csak annak lesz jelleme, karaktere, identitása, aki előbb egy konkrét értékrendet tanul meg, pl. az európait, az abszolút, igaz és szép értékrendjét. Utána már integrálhatja a buddhizmust, vagy akár a maozimust is vállalhatja világnézetként. Mondok egy párhuzamot. Egy nyelvet sajátítunk el anyanyelvként, és annak a segítségével tanulunk meg még öt-hat másik nyelvet. Ez vonatkozik a nevelésre is. Ezért is egy íróasztalnál született, elvetélt ötlet az, hogy a gyermeket lehet pluralista módon formálni. Térjünk rá a szabadság kérdéskörére; az általam nagyra becsült Ravasz László református püspök úr mondja azt, hogy a szabadságot ne használjátok a gonoszság takarójaként. Azzal, hogy szabadnak mondom magam, ne álcázhassak minden mocskot. Szabadságunk ugyanis arra való, hogy a jót szolgáljuk, ha nem ezt tesszük, akkor szabadságunk beszűkül. Gondolok itt a kábítószer -használatra. Aki azt mondja, ez legális, azt javasolja a fiataloknak, hogy minden egyes sejtjükre kattintsanak rá egy bilincset. A szabadosság értékpusztító, míg a szabadság az, mikor felelősen választom a jót.

 Az iskola elveszítette mára értékmegőrző szerepét, vagy ez túl erős megfogalmazás?

 –Ez hatalmas tévedés. Felnézek pedagógus kollégáimra, hiszen társadalmi és anyagi megbecsülés nélkül dolgozunk. Az maradt a pályán, akinek szívében ott van az ifjúság szeretete, ez pedig azt jelenti, hogy a gyerekeket értékkel gazdagítjuk.

 A pedagógusok közül mégsem mindenki fogadta kitörő örömmel a törvényt, így a Történelemtanárok Egyletének vezetője sem. Miklósi László szerint pl. objektíven nem mérhető a hazafiasság.

 –Az igazi érték nem mérhető. Amint említettem, fizikus vagyok, de rajongok Pilinszkyét. Ő azt írja, hogy az embert kiszolgáltatják a számok. A pokolról azt írja, hogy szörnyű, mert ott megmérnek egy hattyút. A személyek nem mérhetők, skálán nem oszthatók be. Ezért is sötét dolognak tartom azt, hogy mindenkire mércét húzunk rá. Az ember végtelen, és József Attila írja :a mindenséggel mérd magad!

 Tehát a pedagógusok többsége örül ennek a törvénynek?

 –Harminc helyen jártam a törvényt ismertetni, mert a média – tisztelet a kivételnek –szörnyen torzított, mikor pl. bedobta az egésznapos iskola fogalmát. Az egésznapos iskola azt jelenti, hogy délután 3 kor is lehet mindenki számára kötelező tanóra. A törvény viszont azt akarja, hogy a gyermeket tartsuk pedagógiai környezetben a maga érdeke miatt, minél hosszabb ideig. A gyermek naponta 5-6 órát ül a számítógép előtt és nézi a netet, közben szellemileg alultáplált marad. A másik támadás: a tankötelezettség leszállítása 16 évre. A lényeg, aki nem akar tanulni, ne tegye tönkre a tanár idegrendszerét és a diáktársai figyelmét se fordítsa el az anyagról. A liberálisok beszélnek a tanuláshoz való jogról, de sokszor épp ezt teszi lehetetlenné egy, vagy két gyerek az osztályban. S amikor a pedagógusokkal ismertettem a valóságot, csodálkoztak, mert a tévékben nem ezt hallották. A társadalom egy kicsiny része másfelé tart, és az ő ferdítésük miatt történt az, hogy sok pedagógust megtévesztettek. Szintén lényeges dolog a pedagógusok, és a tanítás ellenőrzése, mert ha valamit nem ellenőriznek, az tönkremegy. Ezért is nagy bűn volt, mikor felszámolták a szakfelügyelői rendszert. Fontos tehát a pedagógusok értékelése. Ha mi legdrágább kincsnek a gyermeket tartjuk, akkor a legértékesebb mestereket, tanárokat kell mellettük tartani.

 Vajon miért támadhatják a kötelező hitoktatás, vagy erkölcstan metódust?

 –Ezt én sem értem, hiszen minden elfogadott vallásnak lehet abban az egy órás keretben saját hittanja , s nyilván van egy olyan réteg is, amelyik az egyetemes etikát tartja fontosnak. A szabadság tehát épp ebben a választásban valósul meg.

 Ezek a támadások beilleszthetők-e abba a sorba, amit pl. egyes európai parlamenti képviselők szájából hallhatunk? Bevallom, én mikor megszűnt a SZU nem gondoltam volna, hogy Európában a keresztényellenesség ennyire erős lesz.

 –Nem akarom a helyzetet leegyszerűsíteni, de rémálmaimban jön vissza az a két amerikai utam, amikor az USA-beli közoktatást tanulmányoztam. Elnézést a kifejezésért, de egy réteg célja, : a gyermek fogyasztói állattá való deformálása. A gondolkodó ember a reklámok többségét nem fogadhatja el. Ha mindent az extra profit  vezényel, akkor a gyerekeknek bután kell kijönni az iskolából, és akkor könnyű őket befolyásolni. A magyar köznevelési törvény éppen ennek leküzdésére született.

Medveczky Attila