|
 2012.04.06.
Jakubinyi György érsek húsvéti körlevele
Krisztusban Kedves
Testvéreim és Híveim!
A Szentírás tanúsága szerint kezdetben felnőttek léptek
be az Egyházba. A felnőtt megtérők legalább egy évig jártak
hitoktatásra, keresztségi felkészítőre. Hitújoncoknak,
katechumeneknek nevezték őket, s csak a szentmise első részén
– az igeliturgián – vehettek részt. A szentbeszédet követően
távoztak. Az előkészület egy évig tartott, majd a húsvét éjszakai
szentmisében a püspök vagy pap a homília után megkeresztelte
– és meg is bérmálta – őket. Ott maradtak a szentmise második
– áldozati – részén is, amelyben szentáldozáshoz járultak.
Így lettek teljes jogú, „nagykorú” keresztények a három
beavató szentség hatására. Ez a három szentség: a keresztség,
a bérmálás és az Oltáriszentség a szentáldozásban. A
keresztelés elején letették a keresztségi fogadásokat vagy ígéreteket
és a hitvallást.
Miután már a keresztény családokban született
gyermekeket is megkeresztelték, mert a keresztény család biztosította
a keresztény nevelést, elhalványult a hitújonc vagy keresztény
életbe való bevezetés jelentősége. A megkeresztelt ember a
családban és a hittanórán, meg a liturgiában hallott homíliákban
ismerte meg azt a hitet, amelynek kegyelmét már a keresztségben
megkapta. Napjainkban a társadalom egyre inkább elkereszténytelenedik.
Ehhez hozzájárul az is, hogy a globalizált világ liberális irányzatot
követ, és még Európa alkotmányából is kihagyták Istent és
a keresztény örökségre utalást. Hitvalló írók állapították
meg, hogy a világ addig áll fenn, amíg keresztény. Ha már nem
keresztény, vagy elpusztul, vagy elpusztítja önmagát. (André
Malraux-nak tulajdonított mondás: „A 21. század vagy vallásos
lesz, vagy nem lesz” – vagyis elpusztul.)
Ezért kezdeményezte már II. Boldog János Pál pápa
„az új evangelizációt”, ami azt jelenti, hogy az elkereszténytelenedett
– de formailag megkeresztelt – társadalomnak ismét meg kell
hirdetni az evangéliumot. Szentatyánk külön pápai tanácsot hívott
létre az új evangelizáció előmozdítására. Az idei Püspöki
Szinódusnak is ez a témája.
Gyakorlatban mi is minden évben húsvét vigílián –
vagy ahogy a liturgia megszentelt nyelvén mondjuk „a virrasztás
szent éjszakáján” –, akár van keresztelendő gyermek vagy
felnőtt, akár nincs, égő gyertyával a kezünkben megújítjuk
keresztségi fogadásainkat. Amikor megkereszteltek minket, jó szüleink
és keresztszüleink a mi nevünkben tették le az ígéreteket.
Milyen szép volna, ha évente ezt a megújítást minél nagyobb
és nagyobb öntudattal végeznénk, most már mi magunk. Keresztségi
fogadásainkat halálunk óráján számon kéri a jó Isten.
De mit is fogadtunk és mit is ismételtünk meg az elmúlt
éjjel a húsvéti vigílián?
Három kérdésre
három válaszban ellene mondtunk az ördögnek, minden cselekedetének
és minden csábításának. Majd a Hiszekegyet a Szentháromság
szerint három részre bontva megvallottuk keresztény hitünket.
Ebben benne volt keresztségünk lényege: elfordultunk az ördögtől,
a romlott életviteltől, mert a megszentelő kegyelem birtokba
vette lelkünket és képesíti elesett, de megváltott emberi
természetünket a szeretet parancsának megélésére. Már
gyermekkorunkban megtanultuk a kis katekizmus nagy igazságát:
„A világon avégett vagyunk, hogy Istent megismerjük, szeressük,
neki szolgáljunk és ezáltal a mennyországba jussunk.”
Krisztus föltámadása nyitotta meg számunkra is a test
feltámadásának örömét és az örök boldogság kapuját,
keresztény földi életünk igazi célját.
Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves
Testvéremnek és minden jóakaratú embernek!
György s. k.
érsek
|
