vissza a főoldalra

 

 

 2012.04.13. 

Szodoma

Rögtön felhívták Vona Gábort is, hogy mi történt a gárdistájukkal

2007 nyarán Vona Gábor alapító tagja és első elnöke lett a Magyar Gárdának. 2011-ben Vona bejelentette, hogy úgy, mint régen, a jövőben is a Jobbiknak és a Gárdának testvéri szövetségben kell lenniük egymással, a Jobbik nincs meg a Gárda nélkül, és a Gárda sincs meg a Jobbik nélkül.

Sok csatornatöltelékről adtunk már hírt, akik valamennyien a Jobbik–Gárda testvéri szövetség tagjai voltak. Ez az eset azonban mindent felülmúl.

A szerencsétlen kislány, N. Angéla szomorú vallomása következik. Csak erős idegzetűek olvassák!

 – 2004-ben nyár elején apu egyedül jött Magyarországra, tehát munkát próbált találni, azért, hogy utána idejöjjön az egész család. 2006-ban szeptember végén, október elején költöztünk ide – akkor éppen Dabasra. Ez nyár elején volt. Anyu éppen elment otthonról, apu megfogott, fölvett az ölébe, és lefektetett az ágyra. Azt se tudtam, mit csinál, tizennégy éves se voltam. Mondtam, hogy hagyjon békén. Azt is mondtam, hogy megmondom anyunak. Ő erre azt mondta, hogy anyu tud mindenről. És haza is jött anyu, és én ezt neki elmondtam. Tehát kértem anyu segítségét, mert 14 évesen nem tudtam, hogy mit csináljak. És csak benne láttam a reményt, hogy ő segít, és ő soha nem segített ebben.

Milyen gyakran történtek meg ezek a szörnyűségek?

– Hetente kétszer-háromszor.

Mennyi időn keresztül?

– Már lassan öt éven keresztül. Időközben abortuszom is volt, 2006-ban teherbe estem. És ez úgy derült ki, hogy anyunak panaszkodtam, hogy fáj a hasam, én nem tudtam, hogy mi lehet a baj – elmentünk az SZTK-ba, csináltak egy ultrahangot, mert azt hittük, hogy a gyomrommal van baj. És akkor derült ki, hogy 8 hetes terhes vagyok. Családi barátokkal elmentünk kirándulni, és akkor őket elvitte apu addig valahová, amíg nekem megcsinálták ezt az abortuszt. Nem volt könnyű. Erre a mai napig, ha visszagondolok, nagyon is fáj. Nem bírom a mai napig feldolgozni, és ez mégiscsak nyomot fog hagyni bennem. Az iskolát sem engedték, hogy befejezzem, hiszen féltékeny volt minden fiú osztálytársamra az apám. Minden fiú osztálytársamra. Tehát innentől kezdve ezért nem is lehettek barátaim.

Ő ezt videóra is rögzítette?

– Igen, sajnos. Aránylag minden alkalmat. Közben meg folyamatosan törölgette, és közben újra nézte, tehát erre a mai napig nem tudtunk rájönni, hogy mire kellettek neki ezek a felvételek. Tényleg brutális módon bánt velem. Ha látta rajtam, hogy szomorkodok vagy elgondolkodok, hogy mit csinál velem, még én kaptam azért verést, hogy én miért merek szomorkodni, vagy mi a bajom. És adott 5 percet, hogy ha nem hagyom abba ezt a szomorkodást vagy sírást, akkor megver. Tehát ez volt nála a visszatartó erő vagy nem tudom, hogy hogy gondolta ő ezt.

És anyukád mivel magyarázta azt, hogy ő nem segít neked?

– Ő konkrétan azt mondta, hogy fél tőle, fél, hogy megveri. Ő volt az, aki elmehetett volna a rendőrségre és feljelentést tehetett volna, hogy mi a helyzet, tehát hogy segíthetett volna rajtam. De hát úgy láttam, hogy nem akart. Nem tudom, hogy volt nekem akkor annyi bátorságom, hogy 2010. április 23-án elmentem és megtettem ezt a feljelentést.

2008-ban, pontosan nem tudom már, hogy melyik hóban, léptek be a Magyar Gárdába. Elsősorban az édesapám jelentkezett a Magyar Gárdába. Elmentünk egy rendezvényre, és már ott jelentkezett. És aztán anyu is belépett. Ők lerakták az esküt a Hősök terén, és azóta aktívan részt vettek a Magyar Gárdában. Mentünk ki Erdélybe segélyeket osztani. Ezért mondom, hogy én is részt vettem az egészben. Kis Róbert, Kóka Csaba, ezek mind hozzátartoztak a magyar gárdához. Próbált az édesapám a gárda mellett még egy ugyanilyesmit csinálni. Tehát Önvédelmi Gárda – az lett volna a neve. Ő ebbe kezdett bele. Valamilyen erdélyi fiúkat toborzott erre, hogy ők lesznek benne. És folyamatosan terveket szőttek arra, hogy amikor volt az a kisgyerek, aki szurkálta Pesten az embereket, hogy azt is elmennek elfogni. Csinált ilyen lángszórót, ugye mi Tatárszentgyörgyön is laktunk, és ott akartak végigmenni a cigánysoron, hogy az egészet kiirtsák. Tehát azokat annyira utálja, hogy az valami borzalmas. Mikor volt a melegfelvonulás Pesten, arra is el akart menni lángszóróval szintén. És ilyeneket. Hogy ő megy, és akkor a lángszórót viszi, és tényleg elő volt készítve és ő vitte. És az az igazság, hogy ő képes megcsinálni.

Tehát te ezt láttad?

– Igen. Én láttam, hogy amikor ő megcsinálta ezt a lángszórót, az udvaron kipróbálta. Azon variált, hogy minél hosszabbra menjen a láng. Szerinte kéne csinálni egy ilyen gépet, amivel a cigányból kutyatápot csinálnak. Tehát amikor együtt összejönnek, és ilyen terveket hallok, hát a hajam égnek áll tőlük.

Vona Gáborral többször bementek – Pesten többször volt ilyen gyűlés, és ott szoktak találkozni, meg szoktak lenni ezek a családi napok ott Dabason, és ott találkozgattak. Nagyon sokat beszélgettek ott a Vona Gáborral, elmondta a Vona Gábornak a terveit, de én úgy láttam, hogy a Vona Gábor nem vette nagyon ügybe az egészet. Vagy ki tudja. A Vona Gábor csak megkérdezte, hogy vagyok, tehát én annyira nem beszéltem vele. Meg ők örökké mindig félrevonultak a Vona Gáborral hogyha beszélgettek, tehát úgy voltak, hogy gyerekekre nem tartozik az egész, ami történik a gárdán belül.

2010. április 23-án lettek ők letartóztatva. Kivonult a rendőrség a lakásra, ahol laktunk, az Olívia Kft-hez Dabason, és csak néztek a gárdisták, mert hiszen ott voltak, mert kerestek engem, mert nem találtak, és a gárdisták mondták: hát szóljatok a rendőrségnek, hogy az Angéla nincs meg. Hát majd előkerül – azt mondta az édesapám. Jó, mondom, hogy ha megérkeztünk, láttam – én az első autóban ültem, és én láttam a visszapillantó tükörben, hogy apu ment oda a rendőrautóhoz, mert gondolta, hogy engem hazahoztak, tehát, hogy engem megtaláltak valahol. És akkor nagyon mellényúlt, mert kiszállt a rendőr és beültette a rendőrautóba. Tehát őt rögtön vitték is. Anyu bent volt a lakásban, és anyut is ugyanúgy előállították, elvitték a rendőrségre. A rendőrök meg a nyomozók bevonultak a lakásba. Amit elmondtam, a bizonyítékokat, a számítógépet meg a videokamerát lefoglalták, az ágyneműt lefoglalták, a gumibotot meg ilyeneket.

A gumibotot?

– Igen, amivel örökké megvert. Azt egy rendőr ismerősétől kapta. Amikor bejöttek a nyomozók, a gárdisták is ott voltak, ők is bejöttek a lakásba. És elővettük a videokazettát és berakta a nyomozó a videólejátszóba, és elkezdte lejátszani. Bent volt három gárdista a lakásunkban, és ők is ezt látták. Rögtön felhívták a Vona Gábort is, hogy értesítsék, hogy mi történt a gárdistájukkal. Mikor anyut letartóztatták, őt három nap után szabadlábra helyezték. Én kértem a gárdának a segítségét, hogy segítsenek neki. Még én voltam a hülye, aki segítséget próbáltam kérni anyunak. És azt mondták, hogy döntsem el, hogy mit akarok. Tehát, hogy segítek anyunak, mert ha akarok anyunak segíteni, rájuk nem számíthatok. És akkor úgy döntöttem, hogy nem fogok segíteni anyunak, mert sokkal többet jelent, hogy ők segítsenek. Közben ugyanúgy ők sem segítettek. Tehát én azt mondom, hogy a Magyar Gárdára én nem számíthattam egyáltalán. Tehát ők csak előadták, hogy rájuk lehet számítani...

(Vége a hangfelvételnek.)