2012.04.13.
Szodoma
Rögtön felhívták Vona Gábort is, hogy mi történt a gárdistájukkal
2007 nyarán Vona
Gábor alapító tagja és első elnöke lett a Magyar Gárdának.
2011-ben Vona bejelentette, hogy úgy, mint régen, a jövőben is
a Jobbiknak és a Gárdának testvéri szövetségben kell lenniük
egymással, a Jobbik nincs meg a Gárda nélkül, és a Gárda
sincs meg a Jobbik nélkül.
Sok csatornatöltelékről
adtunk már hírt, akik valamennyien a Jobbik–Gárda testvéri
szövetség tagjai voltak. Ez az eset azonban mindent felülmúl.
A szerencsétlen
kislány, N. Angéla szomorú vallomása következik. Csak erős
idegzetűek olvassák!
– 2004-ben nyár elején apu egyedül jött
Magyarországra, tehát munkát próbált találni, azért, hogy
utána idejöjjön az egész család. 2006-ban szeptember végén,
október elején költöztünk ide – akkor éppen Dabasra. Ez nyár
elején volt. Anyu éppen elment otthonról, apu megfogott, fölvett
az ölébe, és lefektetett az ágyra. Azt se tudtam, mit csinál,
tizennégy éves se voltam. Mondtam, hogy hagyjon békén. Azt is
mondtam, hogy megmondom anyunak. Ő erre azt mondta, hogy anyu tud
mindenről. És haza is jött anyu, és én ezt neki elmondtam.
Tehát kértem anyu segítségét, mert 14 évesen nem tudtam,
hogy mit csináljak. És csak benne láttam a reményt, hogy ő
segít, és ő soha nem segített ebben.
Milyen gyakran történtek
meg ezek a szörnyűségek?
– Hetente kétszer-háromszor.
Mennyi időn
keresztül?
– Már lassan öt
éven keresztül. Időközben abortuszom is volt, 2006-ban teherbe
estem. És ez úgy derült ki, hogy anyunak panaszkodtam, hogy fáj
a hasam, én nem tudtam, hogy mi lehet a baj – elmentünk az
SZTK-ba, csináltak egy ultrahangot, mert azt hittük, hogy a
gyomrommal van baj. És akkor derült ki, hogy 8 hetes terhes
vagyok. Családi barátokkal elmentünk kirándulni, és akkor őket
elvitte apu addig valahová, amíg nekem megcsinálták ezt az
abortuszt. Nem volt könnyű. Erre a mai napig, ha visszagondolok,
nagyon is fáj. Nem bírom a mai napig feldolgozni, és ez mégiscsak
nyomot fog hagyni bennem. Az iskolát sem engedték, hogy
befejezzem, hiszen féltékeny volt minden fiú osztálytársamra
az apám. Minden fiú osztálytársamra. Tehát innentől kezdve
ezért nem is lehettek barátaim.
Ő ezt videóra is
rögzítette?
– Igen, sajnos.
Aránylag minden alkalmat. Közben meg folyamatosan törölgette,
és közben újra nézte, tehát erre a mai napig nem tudtunk rájönni,
hogy mire kellettek neki ezek a felvételek. Tényleg brutális módon
bánt velem. Ha látta rajtam, hogy szomorkodok vagy
elgondolkodok, hogy mit csinál velem, még én kaptam azért verést,
hogy én miért merek szomorkodni, vagy mi a bajom. És adott 5
percet, hogy ha nem hagyom abba ezt a szomorkodást vagy sírást,
akkor megver. Tehát ez volt nála a visszatartó erő vagy nem
tudom, hogy hogy gondolta ő ezt.
És anyukád mivel
magyarázta azt, hogy ő nem segít neked?
– Ő konkrétan
azt mondta, hogy fél tőle, fél, hogy megveri. Ő volt az, aki
elmehetett volna a rendőrségre és feljelentést tehetett volna,
hogy mi a helyzet, tehát hogy segíthetett volna rajtam. De hát
úgy láttam, hogy nem akart. Nem tudom, hogy volt nekem akkor
annyi bátorságom, hogy 2010. április 23-án elmentem és
megtettem ezt a feljelentést.
2008-ban, pontosan
nem tudom már, hogy melyik hóban, léptek be a Magyar Gárdába.
Elsősorban az édesapám jelentkezett a Magyar Gárdába. Elmentünk
egy rendezvényre, és már ott jelentkezett. És aztán anyu is
belépett. Ők lerakták az esküt a Hősök terén, és azóta
aktívan részt vettek a Magyar Gárdában. Mentünk ki Erdélybe
segélyeket osztani. Ezért mondom, hogy én is részt vettem az
egészben. Kis Róbert, Kóka Csaba, ezek mind hozzátartoztak a
magyar gárdához. Próbált az édesapám a gárda mellett még
egy ugyanilyesmit csinálni. Tehát Önvédelmi Gárda – az lett
volna a neve. Ő ebbe kezdett bele. Valamilyen erdélyi fiúkat
toborzott erre, hogy ők lesznek benne. És folyamatosan terveket
szőttek arra, hogy amikor volt az a kisgyerek, aki szurkálta
Pesten az embereket, hogy azt is elmennek elfogni. Csinált ilyen
lángszórót, ugye mi Tatárszentgyörgyön is laktunk, és ott
akartak végigmenni a cigánysoron, hogy az egészet kiirtsák.
Tehát azokat annyira utálja, hogy az valami borzalmas. Mikor
volt a melegfelvonulás Pesten, arra is el akart menni lángszóróval
szintén. És ilyeneket. Hogy ő megy, és akkor a lángszórót
viszi, és tényleg elő volt készítve és ő vitte. És az az
igazság, hogy ő képes megcsinálni.
Tehát te ezt láttad?
– Igen. Én láttam,
hogy amikor ő megcsinálta ezt a lángszórót, az udvaron kipróbálta.
Azon variált, hogy minél hosszabbra menjen a láng. Szerinte kéne
csinálni egy ilyen gépet, amivel a cigányból kutyatápot csinálnak.
Tehát amikor együtt összejönnek, és ilyen terveket hallok, hát
a hajam égnek áll tőlük.
Vona Gáborral többször
bementek – Pesten többször volt ilyen gyűlés, és ott
szoktak találkozni, meg szoktak lenni ezek a családi napok ott
Dabason, és ott találkozgattak. Nagyon sokat beszélgettek ott a
Vona Gáborral, elmondta a Vona Gábornak a terveit, de én úgy láttam,
hogy a Vona Gábor nem vette nagyon ügybe az egészet. Vagy ki
tudja. A Vona Gábor csak megkérdezte, hogy vagyok, tehát én
annyira nem beszéltem vele. Meg ők örökké mindig félrevonultak
a Vona Gáborral hogyha beszélgettek, tehát úgy voltak, hogy
gyerekekre nem tartozik az egész, ami történik a gárdán belül.
2010. április 23-án
lettek ők letartóztatva. Kivonult a rendőrség a lakásra, ahol
laktunk, az Olívia Kft-hez Dabason, és csak néztek a gárdisták,
mert hiszen ott voltak, mert kerestek engem, mert nem találtak,
és a gárdisták mondták: hát szóljatok a rendőrségnek, hogy
az Angéla nincs meg. Hát majd előkerül – azt mondta az édesapám.
Jó, mondom, hogy ha megérkeztünk, láttam – én az első autóban
ültem, és én láttam a visszapillantó tükörben, hogy apu
ment oda a rendőrautóhoz, mert gondolta, hogy engem hazahoztak,
tehát, hogy engem megtaláltak valahol. És akkor nagyon mellényúlt,
mert kiszállt a rendőr és beültette a rendőrautóba. Tehát
őt rögtön vitték is. Anyu bent volt a lakásban, és anyut is
ugyanúgy előállították, elvitték a rendőrségre. A rendőrök
meg a nyomozók bevonultak a lakásba. Amit elmondtam, a bizonyítékokat,
a számítógépet meg a videokamerát lefoglalták, az ágyneműt
lefoglalták, a gumibotot meg ilyeneket.
A gumibotot?
– Igen, amivel
örökké megvert. Azt egy rendőr ismerősétől kapta. Amikor
bejöttek a nyomozók, a gárdisták is ott voltak, ők is bejöttek
a lakásba. És elővettük a videokazettát és berakta a nyomozó
a videólejátszóba, és elkezdte lejátszani. Bent volt három gárdista
a lakásunkban, és ők is ezt látták. Rögtön felhívták a
Vona Gábort is, hogy értesítsék, hogy mi történt a gárdistájukkal.
Mikor anyut letartóztatták, őt három nap után szabadlábra
helyezték. Én kértem a gárdának a segítségét, hogy segítsenek
neki. Még én voltam a hülye, aki segítséget próbáltam kérni
anyunak. És azt mondták, hogy döntsem el, hogy mit akarok. Tehát,
hogy segítek anyunak, mert ha akarok anyunak segíteni, rájuk
nem számíthatok. És akkor úgy döntöttem, hogy nem fogok segíteni
anyunak, mert sokkal többet jelent, hogy ők segítsenek. Közben
ugyanúgy ők sem segítettek. Tehát én azt mondom, hogy a
Magyar Gárdára én nem számíthattam egyáltalán. Tehát ők
csak előadták, hogy rájuk lehet számítani...
(Vége a hangfelvételnek.)
|