|
 2012.04.13.
Az úriemberek alkonya
Öt idegen nyelven
beszél, világbajnok, kétszeres olimpiai bajnok, volt a NOB
alelnöke, nagykövet több országban és köztársasági elnök.
Kedves, közvetlen, de visszafogott ember. Valamikor, amikor ez még
szempont volt a társadalmi megítélésében, Schmitt Pált
bizonyosan az úriemberek között tartották volna nyilván. Természetesen
ma is talpig úriember, csakhogy ez mostanság nem sokat számít,
az embereket vagyonuk, hatalmuk, ismertségük és egyéb jellemzőik
alapján mérlegelik, de úri jellemük szerint szinte soha.
Mostanság néhány jakhec teli pofával röhöghet, bekiabálhat,
füttyöghet, amikor az Úriember beszél. Krúdy korában a
nyikhajok pimasz viselkedését jelentős pofonok kísérték, ma
esetleg a házelnök megjegyzése. Ma Schmitt Pál, Magyarország
leköszönő, tiszteletre méltó elnöke kénytelen lemondani,
mert jelleme, természete, úriembersége nem engedi meg, hogy
leszálljon ehhez a mérhetetlenül aljas, mindenhonnét acsarkodó
csürhéhez. Hogy a kanálisok népe ne támadhassa a kétharmad választotta
Köztársasági Elnököt, tehát lemond.
Pedig minden ellenkező állítással szemben Schmitt
Pál ideális köztársasági elnök volt. Minden képességgel,
tekintéllyel és ismerettel, nem utolsó sorban a megfelelő kiállással
rendelkezik. Schmitt Pál egy lassan fogyatkozó, de még mindig
jelentős réteget képvisel. A normális testi és szellemi kondícióval
rendelkező, normálisan viselkedő, normális erkölcsi ítélettel
megáldott, normális családi és anyagi körülmények között
élő keresztény/keresztyén emberek tömegét. Ezek az emberek
nem veszik fel a népszerű, figyelemfelkeltő pózokat. Nem enervált
értelmiségiek, akik görnyedt izomzat nélküli testtel affektálják
végig az életüket. Nem energiabomba ősbunkók, akik mindig
mindent átvernek és elintéznek. Nem rafkós félbűnözők,
akik minden stikliben benne vannak. Nem hátrányos helyzetű
szerencsétlenek, akik egyik-napról a másikra élnek. Nem született
okosok, akik mindig, mindenről kényszeresen véleményt
alkotnak, nem kamerák előtt vetkőző és mindenáron a középpontban
majomkodó celebek, hanem tisztességes, az életüket lehetőleg
nyugodtan leélni vágyó keresztény emberek.
Ezek az emberek
nem szívesen konfrontálódnak, nem intézik el egy vállrándítással,
ha bántják őket; betartják a szabályokat és láss csodát,
rosszul érzik magukat a gerjesztett hisztériában.
Ennek megfelelően
– amúgy rendkívül szimpatikus – természetük, jellemük
miatt szorulnak háttérbe. Ugyanis más társadalmi rétegek,
melyek ugyan mérhetetlen kisebbségben vannak, folyamatosan
fenntartják a hisztériát. Nekik ez a lételemük, az őrjöngés,
a vélemények ferdítése, a botrány. Ezzel, az őrjöngés-technikával
kívánják elijeszteni a normális embereket a közélettől, a
politikától.
Legnagyobb sajnálatomra
Schmitt Pált kiőrjöngték az elnöki székből. Egy példaképnek
való ember, az úriember archetípusa kénytelen meghátrálni. A
meghátrálás méltósággal teli, a lemondással pillanatnyilag
a kétharmad is győzött az erkölcsi csatamezőn.
De még sincs ez
így jól.
Csorja Gergely
|
