|
 2012.04.27.
Miért üldözik a keresztényeket a
muzulmán világban?
A Famiglia
Cristiana olasz családi hetilap április 19-i számában közölte
Andrea Riccardi írását, amelyben arról elmélkedik, mit jelent
az üldözött keresztények jelenléte a muzulmán többségű
országokban.
2012 húsvétja a nigériai keresztények számára véres húsvét
volt. Már a templomba járás is veszélyt jelent számukra. A püspöknek
nehéz kérdés, mit válaszoljon a keresztény fiataloknak, akik
fegyvert akarnak hordani, hogy megvédjék magukat. A Boko Haram
terrorszervezet fenyegetettségben tartja a keresztényeket, de
muzulmánokat is gyilkol és iskolákat rombol le.
A keresztények Nigériában és a világ más részein a
legfőbb áldozatai az üldözésnek. Miért bántják a keresztény
férfiakat és asszonyokat, akik végzik a munkájukat, szelídek,
nem erőszakosak?
Kétségtelen,
hogy a muzulmán totalitarizmus számára a keresztény kisebbség
akadályt jelent az előtt, hogy teljes mértékben átvegyék az
uralmat a társadalom felett. Jól látszik ez Irakban, ahol a
keresztény közösség a felére csökkent a háború után. A közel-keleti
keresztények attól tartanak, hogy Szíriában is megismétlődik
majd, ami Irakban történt.
A keresztények olyanok, mintha élő védőgátat alkotnának
a totalitarizmus és az erőszak betörése előtt. Sokan a muzulmánok
közül éppen ezért azt szeretnék, hogy a keresztények ne
hagyják el hazájukat. Andrea Riccardi szerint a muzulmán többségű
országokban a keresztények a pluralizmus és a demokrácia
biztosítékai.
A keresztények kivonulása elsősorban a muzulmán világnak
jelentene veszteséget, hiszen a keresztény kisebbség nagyon értékes
jelenlét az iszlám országokban. A történelem tanúsága
szerint minden többségnek, még az elnyomó többségnek is szüksége
van a kisebbségre. Ahol pluralizmus van, ott demokratikus
folymatok indulnak el, visszafordíthatatlanul. Ugyanakkor a
keresztények számára nem könnyű elfogadni, hogy állandó
fenyegetésben éljenek, ne érezzék biztosítottnak gyermekeik jövőjét.
A muzulmán világon kívül is ölnek meg keresztényeket.
Ingyenes, viszonzást nem váró munkálkodásuk, szelídségük
ingerel másokat. Sok misszionáriust ezért gyilkoltak meg.
II. János Pál azt mondta, visszatért a mártírok ideje.
Mártír az, aki életét adja másokért. Aki a veszély ellenére
nem szűnik meg szeretni.
A mártírok névsora minden évben megdöbbentően hosszú.
Mai világunk vértanúi ők, akikről nem szabad megfeledkezni.
Ugyanakkor el kell gondolkodnunk azon is, mit tehetünk ebben a
helyzetben. Riccardi végül hangsúlyozza: keresztényként
lassan megértjük, hogy napjainkban nem könnyű Jézus szava
szerint élni.
(Forrás: Magyar
Kurír)
|
