vissza a főoldalra

 2012.08.03. 

Ami nélkül nincs zarándoklat: imádságos lelkület és bűnbánat

Csaknem két évtizede minden augusztusban több száz zarándok indul útnak gyalog Esztergomból Mátraverebély–Szentkútra a Nagyboldogasszony és Szent István ünnepe közötti napokban, ferences szerzetesek vezetésével. A mozgó kolostorról Dobszay Benedek tartományi titkárral, a program fő szervezőjével beszélgetett Szerdahelyi Csongor.

 Annak idején esztergomi ferences diákok tanáraikkal rendszeresen jártak ki a Varsó–czestochowai zarándoklatra. Elsősorban anyagi okok miatt azonban valami újat kellett kitalálni. Így született meg az Esztergomot Mátraverebély–Szentkúttal összekapcsoló zarándoklat gondolata 18 évvel ezelőtt.

 Az eleinte százfős zarándok-közösség az utóbbi években már mintegy háromszáz főre duzzadt, akik mindig ugyanazon a napon: augusztus 14-én találkoznak Esztergomban, ahol a ferencesek templomában közös szentmisével kezdődik az egyhetes program.

 Az első időkben ez volt az egyetlen hely, ahol nem sátorban aludtak a résztvevők, hanem a barátok gimnáziumának tornatermében, de az évek során a menet közben érintett települések némelyikében is lehetővé vált, hogy a zarándokok megszállják a művelődési házat, az iskolát vagy a plébániaépületet.

 Nagyboldogasszony ünnepének reggelén mindenki a hátára veszi a zsákját, és útnak indul. A zsákok azonban nem túl nehezek, mert a nap közben nem szükséges holmikat senkinek nem kell cipelnie: kísérő gépkocsik szállítják egyik állomáshelyről a másikra.

 A zarándokok első pihenőjüket Szobon tartják, ahová a Dunán komppal átkelve érkeznek meg. Szentmise és frissítő ebéd után indulnak tovább, hogy a nap végére Márianosztrára érjenek. „Az első nap azért fontos, mert ez a csapat összerázódásának az ideje, estére pedig megérkezünk a kegyhelyre, ami Czeztochowa alapító kolostora és a magyar egyház kiemelkedő helye is – kezdi Dobszay Benedek az útvonal ismertetését. – Az éjszakát a Kálvária-dombon töltjük, ahol másnap hajnalban a fölszálló párában a szabadtéri oltárnál mutatunk be szentmisét.”

 A zarándoklat második napján az út erdei terepen halad; a cél Kemence, ahol minden évben nagy szeretettel, meleg vacsorával és jó szóval fogadják a vándorlókat. „A helybeliek is részei ennek a zarándoklatnak, még ha nem is jönnek velünk, de amikor ott vagyunk, együtt végzik velünk a zsolozsmát a templomban, sőt a következő táborhelyen, Patakon részt is vesznek az esti közösségi programon, a Ki mit tud?-ban” – mondja a tartományi titkár a zarándoklat missziójáról és kisugárzásáról.

 Háromszáz ember már önmagában is figyelemfelkeltő, mennyivel inkább az, ha tudnak nem tömegként viselkedni, hanem a csíksomlyói búcsúból ismert módon keresztalját alkotva, énekelve és imádkozva érkeznek meg egy-egy településre.

 Az első zarándoklatokon hívták fel a szervezők figyelmét az egyik útba eső helység lakói, hogy a zarándoknak az a dolga, hogy amikor beér egy faluba, énekeljen vagy imádkozzon. A helyiek tehát igénylik ezt a fajta jelenlétet, és ezt nagyon komolyan is veszik a szervezők. Az évek során ki is alakult a repertoár, hogy hol mit énekelnek, imádkoznak, hol állnak meg, hol térdepelnek le egy-egy út menti kereszt előtt. „Eleinte fejből énekeltünk és imádkoztunk, aztán fénymásolt papírokból; s az ezredforduló táján alakult ki a zarándokkönyv, ami a közös imádságot segíti, és amiben egyetlen fölösleges sor sincsen, mégis több száz oldalas.”

 A zarándoklat gerincét a szentmisék és a zsolozsma adja, ezek szövege található a könyv elején; utána megtalálhatók azoknak a helyeknek a térképei is, ahol haladnak, valamint a napi programok. Kétszázötven éneket is tartalmaz a kötet, melyek nagy része el is hangzik néhányszor a Börzsöny és a Cserhát erdein áthaladó út során. Van köztük gregorián, népének és taize-i is, tematikusan fölosztva bűnbánó, dicsőítő és Szűz Mária-énekre. A kötet függeléke hasznos ismeretanyagot kínál: tanítást a zarándoklatról, az imádság módjáról, a búcsúkról és kultúrtörténeti érdekességeket is: minden falu történetét és látnivalóit is felsorakoztatja. „Az is fontos missziója a zarándoklatnak, hogy a magyar embereket közösségre hívjuk. Sokan nagyvárosiak a résztvevők közül. Lényegesnek tartjuk, hogy megismerjék a magyar vidéket” – mutatja be a kötetet a fiatal ferences, aki a Szent Angéla Gimnázium biológiatanára is.

 Milyen a tipikus zarándok? „Ma már nehéz erre válaszolni, mert a legfiatalabbaktól a legidősebbekig részt vettek már a zarándoklaton. A legfiatalabb fél éves volt, a legidősebb pedig nyolcvan év körüli. Ez alapvetően ifjúsági zarándoklatnak indult, a gerincét a 18–35 éves korosztály adja, de minden évben vegyes a korbeli megoszlás, és a fölkészültségük is nagyon különböző. Sokféle ember zarándokol együtt. Néha csodabogarak is jönnek, akikkel alkalmanként bajlódunk is” – teszi hozzá a zarándoklat szervezője.

 Az esemény nyitott nem katolikusok számára is. Tőlük azt kérik, hogy türelemmel viseljék a többiek imádságos hagyományait. A tapasztalat az, hogy ők is bekapcsolódnak a lelki programokba, ez számukra is élmény. A ferenceseknek pedig, akik 10–15 fővel minden évben bekapcsolódnak a zarándoklatba, misszió.

 Ha katolikusnak lenni nem is kötelező a zarándoklaton, a fizikai felkészültség szigorú elvárás. Aki nehezen bírja a menetelést, azt megkérik, hogy szálljon be a kísérő autóba, és a szálláshelyen segítsen inkább a krumpli pucolásban, így vegyen részt a zarándoklaton. Ez azért van így, mert a háromszáz résztvevőnek nagyjából együtt kell haladnia az ötnapos túrán, illetve zarándoklaton. Különösen fontos ez akkor, amikor forgalmas utakon haladnak, például amikor a 2-es főutat keresztezik. „Erős a tempó, de azt meg tudjuk tenni, hogy akik kicsit lassabbak, azokat megkérjük, hogy induláskor elöl menjenek, a kereszt mögött, és mire megérkezünk a következő helyre, addigra maradnak le a sor végére. Vagyis valaki kicsit lassabb tempóval is a csapat része maradhat.”

 A teljes út hossza 130 kilométer . Ennek harmadát erdei úton, harmadát szekérúton és szántóföldön, harmadik harmadát pedig aszfalton teszik meg. A napi átlag 25 km körül van, ami azért csalóka, mert van nap, amikor csak húsz kilométert kell megtenni, de olyan is, amikor 38 kilométeres a táv. „Út közben fölkeressük Csesztvét, aminek nagyon szép temploma van, itt is misézünk, a művelődési házban megebédelünk, és este sötétben érkezünk meg Szécsénybe, a ferences kolostorba, ahol már mindenki nagyon fáradt, de lélektanilag ez nagyon fontos pont, és mindenkinek nagy élmény” – mondja Dobszay, aki egyike azoknak a ferenceseknek, akik évről évre kísérik a zarándokokat.

 Szécsény már a végállomás előszobája, az utolsó 27–28 kilométer már jól bejáratott szakasz, hiszen innen évente többször is indul szervezett zarándoklat Mátraverebély–Szentkútra, ahol mindig nagy szeretettel és hozzáértéssel fogadják a ferences barátok a megfáradt vándorokat.

 A zarándoklatoknak manapság reneszánsza van, a szekularizált világ elidegenítő hatásai ellen sokan ösztönösen úgy védekeznek, hogy keresik az elmélyülésre való lehetőséget, az úton levés, a szent helyhez való közeledés üdítő élményét. „Csináld magad” módon zarándokolnak, de közben elmarad a lelki felfrissülés. A ferencesek által szervezett, évről évre visszatérő augusztusi zarándoklatot egyszer egy résztvevő „mozgó kolostornak” nevezte.

 A legfőbb ismérv, amiért ezt valódi zarándoklatnak nevezhetjük, az az egész programon végighúzódó imádságos lelkület és a bűnbánat tartása, ami mindig is hozzátartozott a zarándoklathoz. Az Esztergomból Mátraverebély–Szentkútra vezető úton nyitva áll a lehetőség bárki előtt, hogy elvégezze a szentgyónását, akár út közben is. „Ilyenkor módot adunk, hogy egy kicsit lemaradjanak a sortól – mondja a Magyarok Nagyasszonya ferences provincia tartományi tikára. – Van olyan nap, amikor egy-egy paptestvér csak ezt végzi. Leginkább ettől zarándoklat egy zarándoklat.”

 Arra, hogy valódi zarándoklat legyen, garancia a ferencesek azon kis csoportja is, akik út közben is a „normális” kolostori napirendjüket élik: a reggeli közös szentmise és zsolozsma után otthon munkára mennek, itt gyalogolnak, este pedig ismét közösen végzik áhítatosságukat, boldogan és vidáman vannak együtt. Rajtuk kívül más szerzetesek is csatlakoznak: nővérközösségek, pálosok, jezsuiták, sőt egyházmegyés pap is zarándokolt már a csapatban. A ferencesek azzal, hogy szervezik az eseményt, és nagy létszámban jelen is vannak, erős keretet biztosítanak.

 Minden évben van egy központi témája a zarándoklatnak; ehhez kapcsolódnak a napi elmélkedések, szentbeszédek. Idén az eszkatológia, vagyis a végső idők teológiai megközelítése van napirenden: hogyan is lesz ez a világ végén, illetve a saját életünk végén. „Az üdvösségről szeretnénk beszélni, az ezzel kapcsolatos tévhitekről, mert fantasztikumba hajló elképzelésekkel és nagyon sok butasággal lehet e téma kapcsán találkozni, és keveset beszélünk róla egyházi körökben is” – indokolja a témaválasztást Dobszay Bence.

 A ferencesek által szervezett, augusztus 14. és 20. között Esztergomból Mátraverebély–Szentkútra tartó zarándoklattal kapcsolatos információk megtalálhatók a www.ferencesek.hu/zarandoklat oldalon. A részvételi díj 3500 forint, a jelentkezési határidő augusztus 10.

(Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír)