2012.08.03.
Az igazi cél, hogy a kiválasztott idős
ember a per közben haljon meg
A vádaskodóknak nem kell attól félni, hogy egy teljesen
alaptalan dolog miatt feljelentik őket
A Budai Központi
Kerületi Bíróság július 18-án házi őrizetbe helyezte a háborús
bűntettel gyanúsított Csatáry Lászlót. A 97 éves férfit
megvalósított háborús bűntettel gyanúsítják, miután a
Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodája szerint 1944
tavaszán Kassán kulcsszerepet játszott 15 700 zsidó
Auschwitzba deportálásában. Szerkesztőségünk vendége dr.
Zétényi Zsolt ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke.
A The Sun
nevezetű brit szennylap kutatta fel Csatáry László tartózkodási
helyét. Egy bulvárlap információit mennyire kell komolyan
venni? Hiszen egy cikk alapján bírósági ítélet nélkül
tartják bűnösnek Csatáry urat.
– Az ilyen információkat abszolút nem kell komolyan
venni. A Fővárosi Főügyészség is fontosnak tartotta annak a
közlését, hogy a The Sun által lehozott anyagok semmilyen új
információt nem tartalmaznak. Tehát az ügyészség azt állítja,
hogy döntését nem befolyásolta a The Sun cikke. A Fővárosi Főügyészség
sajtóértekezletet tartott a házi őrizetbe vétel után, ahol közölték,
hogy a Simon Wiesen- thal Központ jeruzsálemi irodája által
szervezett tiltakozó megmozdulások sem járultak hozzá az ügy
felderítéséhez. Ennek az ügynek az alapos kivizsgálásához
nyugodt körülmények szükségesek, és a hangulatkeltő aktusok
mindezt nem segítik elő.
Azzal, hogy különböző csoportok tagjai zaklatják
Csatáry Lászlót, gondolom, megsértik az ártatlanság vélelmét.
– A Nemzeti Jogvédő Alapítvány Kuratóriuma és a
Nemzeti Jogvédő Szolgálat Elnöksége képviseletében a háborús
bűntettel meggyanúsított és házi őrizetbe vett Csatáry László
volt rendőrtiszt ügyével kapcsolatban július 19-én állásfoglalást
tett közzé, s ebben leírjuk, hogy az alkotmányos jogállam
jogrendjét súlyosan sérti az ártatlanság vélelmének
semmibevétele, s az így jogsértett személy jogsérelmének hatósági
eltűrése. Ha valakinek, aki nem közszereplő, a fotóját nyilvánosságra
hozzák, azzal jogsértést követnek el. Emiatt Csatáry úr polgári
peres eljárást is indíthatna.
Az ön által vezetett alapítvány közleményéből
idézek: „Alapos okunk van annak megállapítására, hogy ezen
hiteltelen »jogvédő« tevékenység célja a kiválasztott személyek
erkölcsi-anyagi-biológiai tönkretétele, büntető eljárással
való megölése annak kockázata nélkül, hogy a hamis vád következményeivel
az elkövetőknek szembe kellene nézniük, mert áldozataik magas
életkora miatt az eljárások jogerős befejezése alig lehetséges.”
Amikor ezt megfogalmazták, Képíró Sándor úr halálára
gondoltak?
– Többek között arra is.
Efraim Zuroff kis győzelemnek nevezte azt, hogy
hozzájárulhatott Képíró Sándor egészségének romlásához
az ellene folytatott per.
– Pontosan Zuroff saját nyilatkozataiban utal arra, hogy
mi is az ő céljuk.
Erről a Zuroffról sokan úgy írnak, mint a
Simon Wiesenthal Központ igazgatójáról, holott a jeruzsálemi
iroda igazgatója. Vajon milyen lista alapján dolgozhat?
– Azt nem tudom, de az tény, hogy Zuroff sok zsidó
szervezettel kapcsolatban van, így a magyarországi Holokauszt
Emlékközponttal is, és Izraelben gyűjtik a zsidóüldözéssel
kapcsolatos dokumentumokat. Izraelben létezik olyan történeti
kutatásokat folytató szervezet, amelyik az egész holokauszt-történetet
kezeli. Zuroff könyve, az Utolsó esély magyar nyelven is
megjelent, és ez bizonyítja az egész eljárás jellegét. Ebben
leírja, hogy Izraelben létezik egy adatbázis, amelyben megtalálták
Képíró Sándor nevét. De nem mint véreskezű gyilkosét.
Magyarországon ismert az újvidéki razzia története, akkor Képírót
nem ítélték el, de listák készültek. És ezek a listák
Izraelbe is kijutottak.
Nem tartja aggasztónak, hogy a magyar igazságszolgáltatás
menetébe külföldről próbálnak beleszólni?
– Az még nem olyan nagy baj, ha csak próbálnak az igazságszolgáltatásba
beleszólni. Ahol érdekek vannak, ott megpróbálják azokat érvényesíteni
is. Az már más kérdés, hogy egy ország mennyire enged ilyen
hatásoknak. A nemzetközi beállítás szerint, amit Zuroffék
csinálnak, az egy humanitárius jogvédelmi ügy szolgálata. Ezért
illik, hogy egy ország ne legyen elutasító, és ígérje meg a
korrekt vizsgálat lefolyását. S attól, hogy a megkeresésre
ilyen udvarias választ ad, egy ország ügyészsége vagy bírósága
dönthet még szuverén módon. Nem tagadom, sőt állítom, hogy
esetünkben olyan nyomásgyakorlás figyelhető meg, ami
hiteltelen, s nem szolgálja sem a társadalmat, sem a közjót;
alkalmas a magyarországi zsidó és nem zsidó csoportok közötti
feszültség növelésére. Ez a nyomás pedig valamilyen módon
hat a jogalkalmazóra… Képíró-ügyben nem zárható ki az,
hogy hatott a nyomás jogalkalmazóra, és olyan vádemelés történhetett,
amely egyrészt a vádlott halálát okozta, másrészt
megalapozatlan volt. Az alaptalan, hiteltelen vádemelés tehát
egy ember halálát okozta. Véleményem szerint tehát ilyen vádaskodások
emberölésre irányulnak. Úgy gondolom, egyrészt az a cél,
hogy az illetőt folyamatosan megalázzák, az adott hírt napi
szinten tartsák, amivel a szponzorok felé bizonyítják az
aktivitást, másrészt az igazi cél nem az, hogy egy-két évre
elítéljék az illetőt – ez nem is lehet az életkor miatt
–, hanem, hogy az idős ember a per közben haljon meg. Így a vádaskodóknak
nem kell attól félni, hogy egy teljesen alaptalan dolog miatt
feljelentik őket. Egy ilyen ügyészségi, bírósági eljárás
még egy fiatalembernél is súlyos pszichés problémát jelent,
akkora stresszt, ami komolyan megviseli az egészséget. A Képíró-perben
megkérdeztem az elsőfokú ítélet után a vádlott kezelőorvosát,
aki közölte velem, hogy bizony nagymértékben az eljárás
okozta Képíró Sándor egészségének rohamos megromlását.
Kijelenthetem, hogy egy komoly gyilkosság fiatal elkövetője nem
szenved annyit a per idején, mint egy idős ember az ingatag vádakra
épülő eljárás ideje alatt. Esetünkben a 70 éves tényállások
bizonyítása nagyon is nehéz, és mindenkit mindaddig ártatlannak
kell tekinteni, amíg a bíróság jogerős ítélettel a bűnösséget
megállapítja, aminek jelenleg igen csekély a valószínűsége.
Medveczky Attila
(az interjú július
23-án készült)
|