vissza a főoldalra

 2012.08.10. 

Zuroffot nem érdekli sem a tudomány, sem a szakszerűség

Történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy Csatáry Kecskeméten volt rendőrfogalmazó-gyakornok 1941-ben

A magyar történészek megállapították, a Wiesenthal Központ információi sok esetben nem voltak megalapozottak. Efraim Zuroff a Csatáry László elleni hajsza elindítója kijelentette: őt nem érdeklik a magyar történészek megjegyzései vagy kijelentései, nem érdeklik a történelmi források, nem érdeklik a dokumentumok. Ezzel szemben Zuroff hitelesnek tartja a 71 évvel ezelőtt történt eset állítólagos tanúit, akikről mint kassai túlélőkről beszél.

 A kassai túlélőknek, vagy a dokumentumoknak higgyünk? – kérdezem Dr. Szakály Sándor történészprofesszort, egyetemi tanárt.  

–Nehezen elképzelhető, hogy 1941-ben egy rendőrfogalmazó gyakornokot áthelyeznek Kecskemétről Kassára, és olyan beosztásba helyeznek, ami akkor nem is létezett.

 Egyszer azt írják Csatáryról, hogy Kassán rendőr segédfogalmazó volt, máskor pedig arról, hogy Kassa város rendőrparancsnokaként tevékenykedett 1941-ben. Valaki ilyen sebesen vágtathatott a ranglétrán?

 –Kassának akkor rendőrkapitánya volt, s ez beosztást jelentett. A magyar királyi rendőrség fogalmazói tisztikarába – ahova dr. Csatáry László is tartozott – rendőrfogalmazói gyakornokok, rendőr-segédfogalmazók, rendőrfogalmazók, rendőrkapitányok, rendőrtanácsosok, rendőrfőtanácsosok, rendőrfőkapitány-helyettesek és rendőrfőkapitányok tartoztak. Volt még a felügyelői tisztikar, amelybe a rendőrfelügyelő gyakornokok, rendőr-segédfelügyelők, rendőrfelügyelők, rendőr-főfelügyelők, rendőr-törzsfelügyelők tartoztak. Úgy a fogalmazói, mint a felügyelői szakba tartozók egyenruha viselésére jogosultak s egyenruhát viseltek az őrszemélyzet tagjai is. Egyenruha viselésre nem jogosultak az orvosi szak, a számvivőségi szak, a kezelési szak, a detektívtestület tagjai valamint az altisztek és a szolgák. A magyar királyi rendőrség 1944 júliusa végi átszervezése után jelent meg a katonai rendfokozat a rendőröknél, akkor, mikor is a rendőrséget a csendőrséghez hasonló katonailag szervezett őrtestületté alakították át. Dr. Csatáry László – feltételezem, az úr jogot végzett, mivel a fogalmazói karban szinte csak jogvégzettek lehettek – 1941 –ben még csak rendőrfogalmazó-gyakornok Kecskeméten.

 Holott Zuroffék szerint Dr. Csatárynak kulcsszerepe volt abban, hogy körülbelül 300 Kassa környéki zsidót az immáron Wehrmacht által megszállt, mai Ukrajna területén található Kamenyec-Podolszkijba deportáltak, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták.

 –A rendelkezésre álló dokumentumok szerint 1941-ben Csatáry Kecskeméten kezdte rendőri pályafutását. A rendőrfogalmazó gyakornokként általában egy esztendeig működött a „rendőrtisztjelölt” s ha az illetőt megfelelőnek találták, akkor véglegesítették a testületben. Azt követően kapta meg a legalacsonyabb „rendfokozatot”, a segédfogalmazóit, amely a honvédségben és a csendőrségben használt rendfokozatok közül a hadnagyinak felelt meg. 1944. január 10-én dr. Csatáry László még ebben a „rangban” szolgált, de valószínűsíthető, hogy ezt követően rendőrfogalmazó lett.

 Milyen dokumentumra hivatkozik?

 –Magyarország tiszti cím- és névtárára. Ebben mindenki megtalálható, aki a két háború között rendőr volt, az igazságszolgáltatásban, vagy a közigazgatásban dolgozott. Ez a hivatalos kiadvány az 1920-as évek közepétől minden esztendőben megjelent. Egyébként ezek az adatok a szintén minden évben kiadott Rendőrségi zsebkönyvben is ellenőrizhetőek. Én az 1941-es kiadásúakra hivatkozom.

 Tehát akkor senkinek nem állt érdekében az adatok kozmetikázása.

 –Ez korabeli hivatalos kiadvány. Sem utólag sem „előzetesen” nem kozmetikáztak benne. Természetesen előfordulhat benne egy-egy sajtóhiba, de azok már a kiadványban korrigáltattak. Úgy a Magyarország tiszti cím- és névtárában, mint a Rendőrségi zsebkönyvben név szerint felsorolják a fogalmazói és a felügyelői kar tagjait. Dr. Csatáry László nevét 1941-ben Kecskemét városánál lehet megtalálni. A sajtóban ennek ellenére egymásnak ellentmondó tanúvallomásokat és egymásnak ellentmondó „kutatói” megszólalásokat közölnek. Az egyik ún. visszaemlékező szerint, Csatáry nem engedte, hogy a vagonokra ablakokat vágjanak. Magyar Államvasutak un. „marhavagonjain” oldalanként két-két ablak volt, tehát összesen négy. Amikor erre utaltam egy interjú során, akkor néhány nap után azt olvastam, hogy külföldi vagonokra akartak volna ablakot vágatni. Milyen külföldi vagonokról lenne szó? Ez idáig mindig arról beszéltek, írtak, hogy a Magyar Államvasutak vasúti kocsiin szállították el Magyarországról a magyarországi zsidókat. Lehet, hogy mégis a német vasút vasúti kocsikat kellene megvizsgálni? Azt is el kell mondani, hogy 1941-ben – véleményem szerint -- még nem lehet deportálásról beszélni. Akkor az ún. hontalan, míg egyes kutatók szerint a magyar állampolgársággal rendelkező zsidókat is „áttették” a keleti határon, mondván nem magyar állampolgárok. Amikor ez történt, az én megítélésem szerint, még senki sem tudhatta, hogy ott ukrán milicisták és német rendőri erők mit tesznek velük.

 Egy rendőrségi segédfogalmazó elméletben lehetett-e 1944-ben gettóparancsnok?

 –Ez nem a rendfokozattól függött, hanem, attól, hogy kit jelölnek ki gettóparancsnoknak. Kassán 1944 tavaszán a rendőrség vezetője dr. Horváth György volt, főkapitány-helyettesi „rangban”. Helyettese dr. Szerényi Jenő rendőrtanácsos. Rendőrtanácsos még három volt a kassai rendőrségen, további egy kapitány, két fogalmazó és hat segédfogalmazó, köztük dr. Csatáry László. Tehát 1944-ben őt kinevezhették gettóparancsnoknak. Elő is került egy olyan dokumentum, amit ő, mint gettóparancsnok írt alá. Eddig szinte csak arról lehetett hallani, hogy a gettóba akarnak becsempészni valamit az emberek, esetünkben pedig– milyen érdekes- tejet akartak kivinni a gettóból. Ez azt jelenti, hogy volt a gettóban tej. Lényeges: Csatáry azt nem is tagadja, hogy 1944-ben Kassán szolgált, azt már viszont igen, hogy bűncselekményeket követett volna el. Ezt viszont nagyon nehéz igazolni, ahogy a bűnösségét is. Nem kevés magyarországi népbírósági per anyagát olvastam, és azt tapasztaltam, léteznek visszatérő „vándormotívumok”. Idetartoznak a fizikai bántalmazások – melyekre biztos, hogy volt példa – és a kutyakorbácsok. Mindenki azt mondja Csatáryra, hogy gonosz ember volt. Én még nem találkoztam olyan népbírósági tanúvallomással, amiben azt mondta volna valaki, hogy a deportálásokban közreműködő rendőr vagy csendőr rendes ember lett volna. Aztán olyan is előfordult, hogy a „tanú” a szembesítéseknél fel sem ismerte azt, akit minden rossznak elmondott, mert valóban nem is találkozott vele.

 Olvasni, hogy Csatáryt 1948-ban Csehszlovákiában, távollétében halálra ítélték. Azt lehet tudni, milyen váddal?

 –Gondolom, háborús és népellenes bűncselekményekkel vádolták, de nem kizárható a hazaárulás vagy a „fasiszta megszállókkal” való együttműködés sem. A szakszerű válaszhoz a vádiratot és az ítéletet kellene ismerni. A népbíróságok gyakorlatában Magyarországon és a szomszédos országokban is „természetes”, hogy valakit távollétében ítéltek el. Dr. Csatáry László 1948-ban – vélem én --magyar állampolgár volt és nem csehszlovák.  Ha viszont korábban az lett volna ,a „benesi dekrétumok” értelmében attól megfosztották volna. A háborús bűnökkel vádolt személyeket kikérhették az 1945-ös fegyverszüneti egyezmény alapján a szomszédos országok is. Így adtak ki Jugoszláviának és Romániának magyar, háborús bűnökkel vádolt személyeket. Volt olyan, akit Romániában távollétében elítéltek, de Magyarország nem adta ki. Erre példa Sólyom László apósa, dr. Papp János csendőrezredes, aki a marosvásárhelyi X. csendőrkerület kerületi parancsnoka volt a deportálások időszakában. Szintén nem adta ki Magyarország Romániának, a később Magyarországon halálra ítélt és kivégzett Kozma István altábornagyot. Kozma akkor a demokratikusnak nevezett honvédségben szolgált, ahogy Papp János is. Arról viszont én nem tudok, hogy csehszlovák hatóságok megkeresték volna Magyarországot 1948-ban azzal, hogy Csatáry László kiadatását kérjék. Nagy kérdés, távollétében egy idegen ország állampolgárát miként lehet elítélni?  Csatáryt halálra ítélték és politikai jogai gyakorlásától 15 évre eltiltották -- ha hinni lehet a mindennap másként szóló híradásoknak. Ismét egy kérdés: ha valaki magyar állampolgár, akkor Csehszlovákiában milyen politikai jogokat gyakorolhatott volna? Kérdéses az is, Szlovákia kikéri-e most Csatáryt? Ha így tesz, akkor milyen alapon folytatnának le ott büntetőeljárást olyan személy ellen, aki a feltételezett bűncselekményeket nem Szlovákia területén, nem szlovák állampolgárokkal szemben követte el, nem szlovák állampolgárként követte el? Ezek a kérdőjelek is azt mutatják, ha esetünkben tisztességes, igazságos ítéletet akarnak hozni, az legalább két esztendős, alapos kutatómunkát igényelne.

 Zuroffot viszont nem érdeklik magyar történészek kommentárjai. Mi erről a véleménye?

 –Nem ismerem Zuroff urat, de azt tapasztaltam, hogy az általa említett források, és a felvonultatott tanúk sok esetben teljesen megbízhatatlanok. Ezt nagyon jól például dr. Képíró Sándor perében az a felvetés, amikor nem tudtak megkülönböztetni egy tanúvallomást egy bírósági ítélettől. Zuroffnak, megítélésem szerint, olyan jogászokat, és történész-szakértőket kéne alkalmaznia, aki ismerik a magyar történelmet, járatosak a két világháború közti, illetve a II. világháború ideje alatti magyar rendvédelem történetében, képesek megkülönböztetni a rendfokozatokat, ismerik Magyarország településeit, így nem keverik össze Kassát Kecskeméttel. Ráadásul az ún. tanúk, adatközlők nem véleményeket, hanem tényeket mondanak. Ilyen pl. mikor kijelentik, hogy Csatáry László a rendőrség századosa volt, holott Magyarországon rendőr százados nem volt az adott időszakban. Később azt írták róla rendőr hadnagy volt. Ez abszurdum. Zuroffot viszont nem érdekli a tudomány, a szakszerűség. Pedig nincs olyan, hogy valami mindent felülír, jogot, tudományt és történelmi múltat.

 Képíró Sándor, majd Csatáry László… Talán a rettegett magyar népbíróság ennyire „csapnivalóan” működött?

 –Ismereteim szerint a II. világháború után a legtöbb felelősségre vonásra Magyarországon került sor. A győztesek által elkövetett hasonló tetteket nem követte felelősségre vonás. Élt a „vae victis”elve. Az 1944-1945-ös magyarok és németek ellen elkövetett jugoszláviai vérengzések felelőseit még csak meg sem nevezték. A románok 1944 augusztusában átálltak, ennek következtében sok háborús bűnöst maguk között nem igen találtak, de az ismét román fennhatóság alá került észak-erdélyi területen a magyarok között annál többet . Ezen túlmenően vannak olyan akár feltételezett, akár valós bűnesetek, melyeket – megítélésem szerint -- tévesen háborús bűntettnek könyvelnek el. Erre példa, az Ausztráliában élő, és Efraim Zuroff által szintén megvádolt Zentai Károly esete. Zuroff úr állítása szerint Zentai egy fiatal zsidó fiút gyilkolt meg 1944 novemberében. Magam két népbírósági per anyagában is találkoztam az esettel, mely szerint a fiatal zsidó fiút katonák gyilkoltak meg. Ez közönséges, és elítélendő bűncselekmény, gyilkosság, de attól, hogy azt katonák követték el és az áldozat egy zsidó fiú volt a háború időszakában, az még nem nevezhető háborús bűncselekménynek.

 Mi az oka, hogy most hirtelen magyarokat vádolnak? Az országot akarják lejáratni, hogy közöljék, ez egy antiszemita ország?

 –Néhány napja amerikai kongresszusi képviselők levelet írtak Magyarország államfőjének és miniszterelnökének a Csatáry-üggyel kapcsolatban. Aki elolvassa ezt a levelet, láthatja, mennyire hasonlít annak a szövegezése és fogalomhasználata a hetekkel korábban a Simon Wiesenthal Központ és a The Sun által megfogalmazott állításokra. Tehát az információk vándorolnak, és ezek az amerikai képviselők mindenféle történelmi ismeret hiányában ismétlik a szokásos szöveget.