vissza a főoldalra

 

 

 2012.12.07. 

A Hét Nap nem csak nyelvében, de szellemiségében is magyar

A bánáti és a peremvidékekre sem könnyű eljutnunk, nehéz megoldani az ottani terjesztést

1946. április 5-én látott napvilágot a vajdasági 7 Nap – akkor még a hetest számmal írták – első száma. A hetilap Újvidéken jelent meg, majd 1953-ban Szabadkára költözött, azóta is ott van a székhelye. A szerkesztéspolitikája alapján igyekszik helyt adni mindenfajta véleménynek, de amiben nem enged, és ezt a szerkesztőség hathatós támogatásával teszi, az a magyar szellemisége. László Edittel, a Hét Nap Lapkiadó Kft. megbízott igazgatójával a lap szerkesztőségének irodájában beszélgettem.

 Milyen múltra tekint vissza a Hét Nap? Ha pontosak az ismereteim, létezett a lapnak egy jogelődje is.

 –Hetilapunk elődje Újvidéken született még 1946-ban 7 Nap néven. Gondolom ez az évszám sok mindent sejtet. Eleinte, a Magyar Szó napilappal párhuzamosan megjelenve, főleg a kulturális, szórakoztató, családi jelleg dominált, és a megmaradt magyar olvasóközönség felé olyan módon szólt, ami nagy bátorságra vallott az akkori időkben. Az 1980-as évekre magazin jellegű újság lett, méghozzá olyan lap, melyet a vajdasági magyar családok magukénak tekintenek, hiszen minden egyes korosztály számára érdekes cikket közölt. Ennek megvalósítása természetesen nem egyszerű, mert képtelenség minden igényt kielégíteni, és az idők változását sem szabad figyelmen kívül hagyni. Azt sem, hogy a ’90-es évek, a háborús időszak rányomta a bélyegét a vajdasági magyar társadalomra. Egyre kevesebb az olvasó, így jobban át kell gondolni a tartalmat, hogy mindenkit elérjünk a megfelelő módszerekkel. Nem könnyű ez, mert folyamatos problémát jelent az anyagi forrás megteremtése. Egy dolog viszont biztos, és, aki elolvassa a lapot, megbizonyosodhat felőle, hogy a Hét Nap nem csak nyelvében, de szellemiségében is magyar.

 2004-ben a hetilap alapítója már a Magyar Nemzeti Tanács lett, s kiadja a Hét Nap Lapkiadó Kft.

 –Az MNT is támogat bennünket, de a fő támogatónk a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság. Magyarországra is pályázunk pénzekre, és ezek mind olyan pluszt jelentenek, melyek a saját bevétel, mely sajnos nem annyira reprezentatív, mellett segítik a fennmaradást. Március óta vagyok a kiadó megbízott igazgatója, és feladatom, hogy elérjük azt, hogy a meglévő személyi feltételeket figyelembe véve, a lehető legésszerűbben használjuk ki a rendelkezésükre álló alapeszközöket és pénzforrásokat. Egyre több új, a sajtóterméket érintő rendelkezést születik. Eddig a kisebbségi folyóiratok pénzügyeit lehetett kommersz bankoknál kezelni, de a mostani rendelet szerint kizárólag az államkincstáron keresztül vehetjük fel azokat a pénzeket, melyeket az államtól kapunk. Ez természetesen logikus is lenne, viszont olyan kérdőívet mellékeltek a számla nyitásához, ami mögött az a filozófia húzódhat, hogy az állam jobban szeretné ellenőrizni a működésünket. A nyomdaköltséget is racionalizálni szeretnénk, és bizony költéscsökkentő politika bevezetésére kényszerültem. Ezzel nem hiszem, hogy népszerű lennék a kollégák körében, de az elsődleges feladatom az, hogy a Hét Napot gazdaságilag megerősítsem. Úgy kell kezelni a rendelkezésünkre álló anyagi forrást, hogy az elsősorban az újságnak adjon egy kis plusz lehetőséget, és ha azt elértük, akkor tudjuk jutalmazni jobban a kollégák munkáját.

 A nyomtatott sajtó iránt Vajdaságban is csökkent a kereslet?

 –Sajnos ez így van. A bulvár eleve népszerűbb, mint egy komolyabb lap, sőt esetünkben kisebbségi médiumról van szó. Az elmúlt hónapokban „élő újság”-rendezvényeket tartottunk, Hét Nap-fórumokat a magyarok által lakott városokban. A találkozókon kérdőíveket töltöttek ki az olvasók, mert arra voltunk kíváncsiak, hogy az új évezred elején ki olvassa lapunkat; tehát szociodemográfiai helyzetelemzést akarunk csinálni. Minderre azért is szükséges, mert sajnos a Hét Nap kiöregedett. Főleg az idősebbek olvassák, és főleg idősebbek írják. Ezen kell változtatni. Ami nem könnyű, mert nehéz megtalálni az arányokat, azt a középutat, amikor nem vagyunk bulvárosak, színvonalasak az írásaink, de már nem a ’80-as évek stílusában írunk. Rajtunk kívül a Családi Kör és a Magyar Szó is közli a rádió-és televízió műsorokat. Ezt teljesen feleslegesnek tartom, és jó lenne ebben a témában megállapodnunk…Igyekeztünk haladni a korral, úgy is, hogy az internetes változatunkra nagyobb figyelmet szentelünk.

 Szabadon hozzáférhetők az interneten az írások?

 –Az előfizetős változatot vezettük be, aminek fő oka, hogy nagyon sok hazánkfia dolgozik külföldön, s ők kíváncsiak a lap tartalmára, cikkeinkre, viszont aki pl. a tengeren túl él, igencsak megkésve juthat hozzá a nyomtatott változathoz. Az internetes oldal ennél jóval egyszerűbben elérhető. A bánáti és a szerbiai peremvidékekre sem könnyű eljutnunk, nehéz megoldani magát a terjesztést. Erre egy példa, hogy Pancsovára csak úgy tudnák szállítani a lapot a terjesztők, ha előbb elviszik Belgrádba. Ezt viszont ők nem vállalják, ezért nekünk el kell postázni a példányokat a pancsovai művelődési házba, s onnan osztják szét pénzért, az előfizetők közt a lapot. Itt tartunk a XXI. században. Sokan vannak, akik Magyarországon olvasnák a Hét Napot, de a magyarországi árusításhoz meg kell felelnünk már az uniós követelményeknek is, s így többet kell áldozni a lap kiállítására. Arra törekszünk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben támogassák egymást a vajdasági magyar médiumok.

 Elképzelhető, hogy a Pannon Tv-ben elhangzott interjúk nyomtatott, szerkesztett változata kerül a Hét Napba?

 –Ez még nem vetődött föl, viszont a reklám terén van együttműködésünk. Nemsokára megjelenik a Hét Nap Kalendáriuma, amiben megjelennek azok a vajdasági cégek, melyek reklámmal támogatnak bennünket. Sajnos a cégnek nem volt marketingese, és ez problémát jelentett, így sok mindent nekem teljesen elölről kellett kezdenem. A kalendáriumunk jó kiállítású, könnyen kezelhető, olyan kiadvány, melyet szeretnek az emberek. De mindez nem elég, mert sokkal nagyobb reklámot kell kapnia. Változik a módszer, változik a technika, lépést akarunk tartani az idővel, de mindez nem jelenti azt, s nem is engedjük, hogy a lap szellemi irányultsága módosulna.

 

Medveczky Attila