vissza a főoldalra

 2012.12.07. 

Magyar kazánok a keleti piacon

Háttérbe szorítsuk a mindenen nyerészkedni akarókat

A Fegyver- és Gépgyár Részvénytársaságot 1891-ben alapították Budapesten, 1965-től Fegyver- és Gázkészülékgyár néven működött. Volt telephelye Budapesten és Makón, ahol több százan dolgoztak. A valamikori üzemterületen most több vállalkozás működik, az eredeti márkanevet használó Vara-FÉG Kft. két csarnokot bérel.

 Tavalyi beszélgetésünk idején még nem ért véget az a per, amelynek azt kellett megállapítania, jogosan használják-e önök a FÉG márkanevet. Egyik megyei lap azt írta, megnyerték a pert. Gratulálhatok? –kérdezem Vara Árpádtól, a Vara-FÉG Kft . tulajdonosától.

 –Sajnos még nem ért véget a per, mert beadtak egy észrevételt még a jogerőre emelkedés előtt. Ha ez az egész csupán időhúzás, akkor is nagy anyagi kárt jelent számunkra. Amikor a FÉG-nek szlovák-amerikai tulajdonosa volt, akkor az itteni vezérigazgató végrehajtást kért a FÉG ellen. Kijött a bírósági végrehajtó hozzánk – mert akkor már én voltam a tulajdonos – , és közölte, hogy a FÉG nevet tüntessük el. Minderre három napot adott. Mivel mi nem voltunk hajlandók erre, naponta 10 ezer forint büntetést kellett fizetünk. De csak az elején. Mire felfüggesztették az állandó „büntetést”, 86 millió forint kár ért minket. Sem az akkori kormányt, sem a bíróságot nem érdekelte, hogyha mi csődöt mondunk, akkor 70 ember utcára kerül. Ilyen is volt a magyar „jogállam”. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában már visszamenőlegesen érvénytelenítették azt, hogy mi jogtalanul használjuk a FÉG nevet. A bíróság is pozitív döntést hozott, de a jogerőre emelésre még várni kell. Mi közben kimentünk Kazahsztánba, az Altaj Köztársaságba, tehát járjuk azt a régiót, ami hatalmas piacot jelenthet készülékeink számára. És bizony káros lehet, ha elhúzódik a névhasználati per.

 Hogyan tudtak talpon maradni?

 –Kitartással. Voltunk olyan helyzetben, hogy saját pénzemből fizettem ki az alkalmazottakat és az APEH-ot, hogy senkinek se tartozzam. 21 éve működik a cég, 70 fővel dolgozunk, és arra törekszünk, hogy senkit se bocsássunk el.

 A kazakok keresték fel önöket a kazánok ügyében?

 –Igen, úgy, hogy felkerestek bennünket, megnézték a gyártást, és először 500 kazánt rendeltek tőlünk. Sok kollégám szabadságon volt, de bejöttek, így az első 250 darabot időre elkészíthettük, és reméljük, hogy november végére el is szállítják azokat. Ez is mutatja, hogy mi elég hamar nyitottunk a keleti piacok felé.

 Sokan óvakodnak a keleti piacoktól, és a Nyugati termékeket bálványozzák. Mi lehet ezen magatartásforma mögött?

 –Szerveztünk mi kiállítást Oroszországban, Fehéroroszországban és Kahasztánban is. Azt tapasztaltuk, hogy nagyon szeretik a magyar terméket, szeretik a magyar embert, de nem a tisztességtelen magyar embert. Ezért szeretnek a „biztosra menni”. Immár harmadszor voltunk kint az Altaj Köztársaságban, és ott 18 kazánházat tekintettünk meg. 300 KW-ostól 2,7 MW-osig kell kint kazánokat telepíteni, mert most kezdődik ott a szénről a gázfűtésre való átállás, és mi szeretnénk betörni erre a piacra. Jó esélyeink vannak, éppen azért, mert modul-kazánokról van szó, ami azt jelenti, hogy egy kazántest három részből áll és bármi is történjék, az egyik rendszer mindig működik – a blokkégős kazánoknál csak egy égőfej van – , éppen ezért tetszik a kazakoknak az általunk felkínált lehetőség. Annak érdekében, hogy könnyebb legyen az ottani beüzemelés, olyan megállapodást kötöttünk, hogy konténer-kazánokat szállítunk. Gépészeti modult is behelyezünk az iskolai kazán mellé, mert az oktatási intézményben nincs melegvíz. Szintén lényeges, hogy olyan szerkezettel dolgozunk, amely nem engedi azt, hogy a hatalmas fagyok miatt problémák lépjenek föl. Nemrég nézte meg a pécsi kiállításon a Junkers utódja, a Bosch a készülékeinket, és nagyon megtetszett neki.

 Ezek mind saját fejlesztésű kazánok?

 –Egytől egyik. Régóta működik ez a rendszer, de amikor privatizálták a céget, olyanok kezébe került a vezetés, akik nem becsülték meg az addig elért eredményeket. Nem akarom dicsérni magunkat, de mi most nem azt nézzük, hogy a vizes kazángyártással a legnagyobb haszonra tegyünk szert, hanem megpróbáljuk feléleszteni a tisztességes gyártó és kereskedői szemléletet. Az is a jelenlegi gyártások problémája, hogy bármilyen anyagot – például rezet – is szeretnénk egy készülékhez beszerezni, azt csak külföldről tudjuk. A nyers-és hulladékanyagot fillérekért viszik ki, és drágán vásároljuk vissza, mert nálunk nincsen már ún. alapanyaggyártás. Ráadásul valamilyen „érdekes” folyamat következtében, ahogy leesik a réz tőzsdei ára, úgy kezd a forint gyengülni. Aztán az is „hazai” sajátosság, hogy nem egy külföldi készülék esetében, ha szervízelni kell, akkor sok esetben nem kapható alkatrész, vagy ha igen, akkor olyan drágán, hogy nem is érdemes megjavíttatni.

 Üzemük gázzal működő berendezések mellett pelletes gyártmányokat is készít. Az utóbbiakra mekkora az igény?

 –A piackutató intézetek szerint van erre igény, s ezt alátámasztják azzal, hogy Nyugatról hoznak be pelletkazánokat. A gond, hogy behozzák a készülékeket, de azt kevesen tudják, hogy egy ilyen készüléknek mivel kell rendelkeznie. A mi gyártmányaink abban előzik meg a nyugatiakat, hogy fejlettebb égőfejjel rendelkezünk. Számítógéppel be lehet programozni a mi készülékeinknél a kívánt hőmérsékletet is, mert úgy működik az elektromos rendszer. A három motor a csigasorokkal pedig annyi pelletet visz fel az égőfejhez, amennyi éppen szükséges. További célunk, hogy a pelletet is mi gyártsuk a kazánokhoz. Nemrég megpályáztunk egy pelletáló üzem létrehozását Verpeléten, s remélem ott olcsóbbá tudjuk tenni az égéstermékek előállítását. Elsősorban vásárlóinknak szánjuk a saját gyártású égéstermékeinket, már csak technikai okokból is, ám azok is viszonylagosan olcsóbban kapják a pelletet, akik nem tőlünk vásárolnak pellettes kazánt. Ezzel is az a célunk, hogy háttérbe szorítsuk a mindenen , minden áron nyerészkedni akarókat.

Medveczky Attila