|
 2012.12.07.
A határok feletti
nemzetegyesítés a cél
Tíz éves az Aranycsapat Alapítvány
November 16-17-18-án
Kőszegen került megrendezésre a határainkon túl élő diákok
sportversenye a VIII. Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság
keretében. A Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság
gazdája az Aranycsapat Alapítvány, akik 2002 decembere
óta szervezik ezt a vetélkedést. Az alapítvány elnöke,
a Diákbajnokság ötletadója és fő szervezője a Széchenyi-díjas
Kű Lajos, a Ferencváros egykori játékosa, az – eddigi
– utolsó magyar EB gól szerzője. (Amit 1972-ben Belgiumban a
bronzmeccsen rúgott.) Alapítványát, és őt magát a 2011-ben
Prima díjban részesítették.
Miután 1997-ben hazatértél Belgiumból egy kis
csapattal bejártad az elcsatolt országrészeket. Innen a Diákbajnokság
ötlete?
–Igen, innen az ötlet,
mert mindig is célom volt, hogy egyszer bejárhassam az egész történelmi
Magyarországot. Szerveztem egy
barátokból álló csapatot politikusokból, újságírókból,
színészekből, világhírű sportolókból – pl Erdei Zsoltból,
Komáromi Tiborból, Fenyvessi Mátéból – és elneveztük
magunkat Ferencvárosi Öregfiúknak. Azt a cél tűztök magunk
elé, hogy ismerjük meg az elcsatolt részeket. Csapatunk tagjai
igen csak kényelmesek voltak, így be kellett szerezni egy autóbuszt.
Felkerestem ezért a Volánbusz Rt. akkori vezérigazgatóját dr.
Vereczkey Zoltánt, akiről akkor csak annyit tudtam, hogy nagy
Fradi-drukker. Elmondtam neki a céljainkat, s azt is, hogy
szeretnénk szervezni Kőrösi-Csoma Sándor –túrát, és Rákóczi
–aki a kedvenc történelmi személyiségem –emlékét is
felelevenítenénk egy nagy kirándulás alkalmával. Így aztán
buszhoz jutottunk azzal a feltétellel, hogyha Vereczkey úr velünk
jön, akkor a „zöld-fehér 9-est” viselheti. De nem csak túrázásból
állt a tevékenységünk. Segélycsomagokat, gyógyszereket, építőanyagot,
vetőmagot szállítottunk a rászoruló testvéreinknek. Iskolát
építettünk, templomot renováltunk, és jelentős segítséget
nyújtottunk a kárpátaljai árvízkárosultaknak. Ahol gond
volt, ott mi megjelentünk Csíkszeredától Dunaszerdahelyig,
Lendvától Beregszászig. Már a negyedik éve túráztunk, mikor
arra gondoltam, hogyan lehetne folytatni az egészet, valami
olyasmit kéne csinálni, ami átfogja az egész magyarságot.
Hogyan szolgálhatnánk a sporttal a határok feletti nemzetegyesítést?
–ezen töprengtünk. Míg fel nem vetődött a Kárpát-medencei
Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság ötlete. Egyértelmű, hogy a
földkerekség legnépszerűbb játékával, a futballal kell
kezdenünk. De mindehhez pályák is kellenek. A Kárpát-medencei
magyar polgármesterek rábólintottak az ötletemre. Innentől
tudtam, hogy van pálya, öltöző, melegvíz, és a járulékos költségek
is fedezve vannak. Az adott polgármester szól a magyar vállalkozónak,
aki szívesen segít, mert tudja, hogy ezzel a közösségi ügyet
szolgálja, és ez reklámnak is remek. 2002-ben több mint 200
csapattal indult el a bajnokság általános iskolások és középiskolások
kategóriájában. Teltek az évek, és a bajnoksági szám lett
az asztalitenisz, a birkózás, a kézilabda, a sakk, és történelmi,
irodalmi vetélkedőket is rendezünk. Mikor néhányan aggódtak
a finanszírozás miatt, azt feleltem, nem egyszeri történetről,
hanem folytatásos, egyre nagyszabásúbb rendezvényről van szó.
A mindenható Isten segítségével szinte csodákban volt részünk,
mert olyan sok önzetlenséggel találkozhattunk.
Kérlek, említs meg egy ilyen csodát.
–Azt mondani sem kell,
hogy a magyar labdarúgó válogatott a 2010-es világbajnokságnak
sem volt a résztvevője. Viszont arról keveset hallani, hogy a
most 10. születésnapját ünneplő Aranycsapat Alapítvány 15
éven aluli csapata részt vett a Nemzetek Kupáján, melyet a világbajnoksággal
egy időben, annak utolsó két hetében rendeztek meg a Hessequa
tartománybeli Riversdale városában. Mi is büszkék lehetünk
az „összmagyar” válogatottunkra, amely a tehetséggondozásunk
egyik remek példája, s amely szintén aranyéremmel tért haza.
Arra a válogatottra, amelyik veretlenül, kapott gól nélkül
nyerte meg az első alkalommal megrendezett 62 csapat részvételével
zajló utánpótlás tornát. Ezek a srácok ott voltak a világbajnokságon,
és utána a győzelemtől szinte megdicsőültek. A győzelem után
elhívtak minket a tartományi gyűlésre, ahol közölték velünk,
fantasztikus, hogy megnyerték a tornát, de az ok, amiért ide hívtuk
önöket az más. „Azért hívtunk titeket ide, mert annyira
lelkesen, szívhez szólóan énekeltétek a himnuszt. Mi ezért
rendeletet hoztunk arról, hogy a mi sportolóinknak is ilyen
lelkesedéssel kell énekelni himnuszunkat.” A mi célunk a határokon
feletti nemzetegyesítés, és nem rettegünk, mert mi itthon
vagyunk, és a patrióták nem lehetnek soha ellenzékben.
Melyek az Aranycsapat Alapítvány fő céljai?
–A Kárpát-medencében élő nem magyar nemzetiségű
diákok bevonása a programba, így a nemzetközi jelleg növelése,
„hidak építése” a magyar és a szomszédos nemzetek között.
Sőt, távolabbi célunk, hogy a diaszpórában élőket is
beszervezzük a diákbajnokságba. A legendás Aranycsapatot
illetve annak tagjait példaképül állítva, a labdarúgást
akarjuk népszerűsíteni az ifjúság körében. Be kell mutatni
a fiataloknak, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen, hogy a
legelmaradottabb magyar településről származva is el lehet érni
a csúcsokat. És természetesen a már említett tehetségkutatás
is lényeges, azaz a bajnokságokban részt vevő tehetséges
fiatal labdarúgók kiszűrése, felfedezése.
Valóban példa lehet ma az Aranycsapat?
–Példának kell lennie. Szégyen, hogy egy magyar fiatal
többet tud egy semmit soha önmagától el nem érő celebről,
mint Puskás Öcsiről és az Aranycsapatról. Arról az
Aranycsapatról, amelyik a legnagyobb hungarikum, és amelynek
tagjait, sporttörténelmi szenzációt írva, 1954-ben Svájcban
megtapsolták, ünnepelték az Uruguay elleni győzelem után.
Medveczky Attila
|
