|
 2012.02.03.
Hubay
Miklós: Fiatal nők, kékben és pirosban
(Főnix Művészeti Műhely)
Hubay Miklós 1918-ban, Nagyváradon született, és
Budapesten hunyt el 2011-ben. Munkásságát még a világháború
alatt elkezdő írónemzedék tagja. Ezt a generációt az
udvariasan Rákosi Mátyás-féle sematizmusnak nevezett
irodalompolitika térítette le a művészi fejlődés és
kiteljesedés útjáról, majd az 1956-os forradalmat követő Kádár
János-i kemény, s az ezután jövő puha diktatúra állította
parkoló pályára, vagy kényszerítette hallgatásra, asztalfióknak
írásra. Hubay Miklós minden külső szorítás ellenére – értékben
és mértékben is – gazdag életművet hagyott az utókorra.
Leginkább a drámaírás terén jeleskedett, több, mint 50
darabja van, az Elektra Kiadóház hét kötetben jelentette meg
drámáit. Legismertebb műve, az első magyar musicalnek
tekinthető Egy szerelem három éjszakája című zenés tragédia
és a Színház a Cethal hátán című drámája. Írt operaszövegkönyvet,
filmforgatókönyveket, színi elméleti tanulmányokat, sőt napló
és úti jegyzeteket. Mindemellett tanított is: 1949 és 1957 között
a Színművészeti Főiskolán drámatörténetet, 1974-től 87-ig
pedig a firenzei egyetemen magyar irodalmat. A Magyar Írók Szövetségének
1982-től 86-ig, a PEN Klubnak pedig 1991-től 94-ig volt az elnöke.
József Attila-díjjal háromszor, Kossuth-díjjal egyszer tüntették
ki. Műveivel megcáfolja azt a divatos nézetet, miszerint tragédiaírásra
manapság nincs szükség. Hubay ennek az ellenkezőjét bizonyítja,
ugyanis a 20. és a 21. század embere előtt álló új
feladatokat a régi drámaírói hagyományban született alkotásokkal
elemzi, modern kori hőseiben is láttatja a tragikumot, a morális
nagyságot, darabjainak a katarzis is elengedhetetlen kelléke.
A Fiatal nők, kékben és pirosban, aminek eredeti címe
Felismerés és búcsú, szervesen illeszkedik Hubay egyfelvonásos
„háborús” sorozatába. 1969-ben írta, 1983-ban Pozsonyban már
megjelent, de benne van az Összegyűjtött drámák Lélegzetvisszafojtva
című, 4. kötetében, ami 2006-ben látott napvilágot. A Földes
Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola diákszínpadán 1985-ben
volt a premierje, a Főnix Színházi Műhely – a szerző iránti
tisztelete és megbecsülése jeleként – pedig a 2011-ben végzős
színinövendékeinek záróvizsga-előadásaként mutatta be
2011. november 25-én.
 A dráma cselekményideje mindössze néhány óra. A
kék ruhás lány, Márta - habár már jó ideje randevúzik Jánossal,
- ennek ellenére nem mond el magáról semmit, még azután sem,
hogy az éjszakát együtt töltötte a vele. A fiatalember mit
sem törődik a zsebében lapuló behívóparanccsal, még a halálbüntetés
sem riasztja el. Házasságról álmodozik és repes a boldogságtól.
A piros ruhás leányzó, Borka viszont reménytelenül szereti Jánost.
Márta felbukkanásáig úgy tűnt, a fiú is kedveli őt, de
ennek vége lett. Reggel a nyomozó nagy dérrel-dúrral behatol a
lakásba, de nem a katonaszökevényt keresi, hanem azt a merénylőt,
aki a személyleírás alapján azonos a kék ruhás nővel és
aki le akarja lőni az erkély alatt elhaladó delegáció fontos
tagját. Az épületet körbevették a mesterlövészek. Márta ki
tud szökni a bérház hátsó kijáratán. Borka megérkezik
katonaorvos édesapjának János betegségét igazoló leletével,
és hogy Jánost mentse, azt állítja, ő viseli a kék ruhát A
detektív hiszi is meg nem is. Borka, hogy bebizonyítsa és
megmentse szerelmét, odafut az erkélyhez, de azonnal lepuffantják.
Hubay Miklós darabját a fiatal színészek viszik a
vállukon. Az első pillanattól kezdve az utolsóig lekötik a
publikum figyelmét. Egy perc unalom, üresjárat nincs az előadásban!
Bálint Örs kifogástalanul személyesíti meg a mit sem sejtő,
naiv Jánost. A titokzatos Mártát Bognár Anita olyan nőnek
jeleníti meg, aki hideg fejjel, érzelemmentesen gondolkodik. Az
ő ellentétét, a csak a szívére hallgató, önzetlen Borkát
Preyer Enikő úgy viszi fel a színre, mint aki mindenre képes a
szerelméért. A sunyi háziasszonyt, Hemmelernét Tirczka
Albertina a kívül-belül torz emberek gonoszságával ábrázolja.
Az önmagát okosnak képzelő nyomozót a rutinos Tarr György
igen kifejező módon játssza.
A Fiatal nők kékben és pirosban mondanivalója örök,
egyik korszakhoz, vagy politikai rendszerhez sem köthető. Példabeszéd
a szép és tiszta szerelem erejéről, a következményekre nem
gondoló önfeláldozásról, és a mindenkori hatalom évszázadok
óta egyforma módszereket alkalmazó fogdmegjeiről. Igazi színházi
élményt nyújt ez a Bicskei Kiss László, a Magyar Kultúra
Lovagja által rendezett darab. A publikum az ifjú művészek
szerepformálásától és a dráma mondanivalójának együttes
hatásától lenyűgözve figyel, miközben megtisztul a lelke, az
alatt igényesen szórakozik, és még gondolkodhat is. Ez a
produkció valóban tiszteleg a magyar dráma nagy mestere előtt!
(Felső képen: Tarr György és Bálint Örs; alsó képen
Tirczka Albertina.)
Dr.
Petővári Ágnes
|
