|
 2012.02.03.
Csurka István: Történelemhamisítás
„Mit ér az ember, ha magyar?”
A kormány és
személy szerint Orbán Viktor mögött kiálló, minden túlzás
nélkül elmondhatjuk soha nem látott méretű, tudatos tömeg számszerű
és jelentőségbeli alá- és mellébecslése bel- és külföldön
azonnal megindult. Jelenleg ugyanis valóban nincs Európában
olyan törvényes, minden tekintetben szabályos körülmények között,
kétharmados felhatalmazással kormányzó és alkotmányozó kormány
és országgyűlési többség, amelyet hívó szóra ekkora tömeg
támogatna. Ha ezt azok, akik ma Magyarországot egy Izrael által
igényelt állapotba akarják kényszeríteni, figyelembe veszik,
akár számszerűség akár az erkölcsi tartás tekintetében,
azaz tudomásul veszik a megnyilvánult népakaratot, akkor a következő
és a folyó tárgyalásokon a népek önrendelkezési joga előtt,
valamint az eredeti európai normák, a maastrichti kritériumok
előtt meg kell hajolniok.
Magyarországnak ugyanis nincsenek Uniójával
szembeni bűnei. Kétharmados többséggel alkotmányozott, az
egymással is vitában álló és a munkában hol résztvevő, hol
távolmaradó ellenzéki véleményeket – amelyek magát az
alkotmányozást utasították el, ragaszkodva az idegen erők által
részben oktrojált, semmilyen demokratikus felhatalmazással nem
bíró, eredetileg sztalini fogantatású papírhoz – mint képtelenségeket
nem vehette figyelembe. Az országgyűlés jegyzőkönyvei tanúsítják
ezt. Ha ehhez most hozzátudják, elismerik az igaztalanul megvádolt
és spekulánsok lasszóival rángatott forint sorsát, és a
menet roppant méreteit, soha nem látott voltát, akkor nehezen
folytatható a mérges gázokkal és egymásra épülő hazugságok
rendszerével viselt háború Magyarország ellen. Ezért kell
mind méreteiben, mind erkölcsi súlyában kétségbe vonni a
nagy magyar menetet. Mind az ellenséges sajtónak, mind az
IMF-nek, mind Barrosónak a kezébe kell adni a lekicsinyelt és
kiherélt vonulás eszközét. Mire ezek a sorok megjelennek, Orbán
hazatért az EU bizottság elnökétől. Az eredményt még nem
tudjuk, a szándékokat ismerjük. Ebben az esetben a „Mit ér
az ember, ha magyar?” jelben a tömeg előtt egy kérdés adódik?
Hogyan tovább? A mi válaszunk – minthogy elindítói is
voltunk a gondolatnak, nemcsak Szegeden, hanem már Szeged előtt
is ezeken a hasábokon – magától értetődik: Folytatni! Ha
lehet még nagyobb arányokban, országos kiterjedésben, sűrűn
és keményen. Függetlenül attól, hogy hogyan végez Orbán
Barrosóval, s mit ró az IMF a kormánymegbízottra. Minél
rosszabb feltételeket kapunk, annál kitartóbban, elszántabban
és gyakoribban. A magyarság csak így tudja megmutatni, hogy
soha nem fogadja el a harmadik trianoni igazságtalanságot,
amelyet ráerőszakolnak. A kormány nem tud kitérni bizonyos
megalkuvások elől, ezt már eddig is látnunk kellett. A tömeg
azonban, amely hatalmas erővel töltötte meg a teret nem kötelezhető
semmire. A magyar tömeg az után sem volt kötelezhető, hogy
Drasche-Lázár Alfréd, Apponyi helyett aláírta a békediktátumot
Versailles-ban, hanem talán még a mainál is borzalmasabb feltételek
között „Nem, nem, sohá!”-t kiáltott. S hogy ennek eredménye
csak majdnem húsz év múlva lett, amikor egy igazságosabb
rendezés során viszszakaptuk Észak-Erdélyt.
Most minden a
magyar keresztény tömegen múlik, amely felett sem Barroso, sem
az IMF nem rendelkezik, ellenben éppen ez a tömeg rendelkezik óriási
számbeli és demokratikus többségénél fogva a magyar sors
alakítása fölött.
A fontos az, hogy
ne féljen és ne hátráljon senki. Sok erős megmozdulás kell.
Szervezési tanácsokat én nem adhatok mert gyengém a dolog.
Csak azt kérhetem, amit az idő méhébe valamelyest belelátó
szemem s fülem sugalmaz. Most csak a tömegerő tarthatja meg
Magyarországot és miniszterelnökét Orbán Viktort, csak ez a tömegerő
védheti meg az új alkotmányt, a köztársasági elnököt.
Végeredményben
gyönyörű az, ami most elindult.
|
