vissza a főoldalra

 2012.02.17. 

Bátor megújulásra van szükség – beszélgetés a Patrona Hungariae Gimnázium igazgatójával

„Meggyőződésem, hogy a katolikus iskola azonosságtudatának meg kell újulnia. A megújulás bátorságot kíván minden résztvevőtől. Szeretnénk megtalálni, miképpen lehet hatékony, meggyőző és időszerű a katolikus nevelés, amely gazdag örökség birtokában van – mondta Rubovszky Rita, a Patrona Hungariae Gimnázium igazgatója a Magyar Kurírral folytatott beszélgetésben.

 Első ízben vezeti világi igazgató a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot. Mit jelent ez a változás?

 Ma az egyház életében egyre gyakoribb, hogy világiak állnak egyházi intézmények élén. Ennek oka csak részben a pap- és nővérhiány. Lényeges változást tapasztalunk az egyházi, rendi hierarchia szemléletében. Nem szerzetesekben és világiakban gondolkoznak, hanem egyházban. Arra törekszenek, hogy felelős posztokat ne a hagyomány, hanem a karizmák mentén osszák ki; a különböző posztokra olyan embereket állítanak, akikről azt gondolják, hogy annak megfelelnek. Az iskolaigazgatás például ma már sokkal komplexebb feladat, mint régen. Nemcsak lelkiség, pedagógia kell hozzá, hanem nagyon sok gazdasági alapismeret, manager-szemlélet, valamint hosszú távú stratégiai gondolkodás. Ezeket a feladatokat éppoly elkötelezetten és szakértelemmel elláthatja hozzáértő világi munkatárs vagy nővér. Néha egy külső szem segíthet abban, miként lendíthető át egy intézmény a válság időszakán.

 Milyen helyzetben vannak ma Magyarországon az egyházi iskolák?

 Jó iránynak vélem, hogy a jelenlegi kormányzat az iskolákat nem kizárólag szolgáltatási központoknak tekinti, hanem közszolgálatot végző intézményeknek. E szemlélet alapján az egyházi iskolák jobb helyzetbe kerültek, mint az előző kormányzati ciklus alatt, amikor szolgáltatást vártak el tőlük. Az egyházi iskolák a közszolgálat feladatának és a közjó szolgálatának sokkal inkább meg tudnak felelni. Mindez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy egy iskolát fent kell tartani különböző normatívákból, egyházi kiegészítőkből és pályázatokból. Az intézményeknek meg kell tanulniuk gazdaságosan működni úgy, hogy eközben ne sérüljenek azok az értékek, amiket a régi típusú egyházi iskola magáénak vallott, és amik most is értékek. Úgy kell megtanulniuk gazdaságosan működni, hogy ma is észrevegyék azokat az igényeket, amikre válaszolniuk kell.

Az egyházi iskolák mindig rátapintottak a társadalom ütőerére, keresve a történelem során változó kihívásokat. A mi rendünk, a Boldogasszony Iskolanővérek rendje a XIX. században azt vette észre, hogy a társadalomban hiányzik a nőnevelés. Az alapító Terézia anya azt látta, hogy a falusi és szegény városi polgárság lányai nem tanulnak meg írni-olvasni, és ezért nem tudnak munkát találni. Így sokan elkallódnak, kiszolgáltatottakká válnak, rossz házasságokba, cselédszerepbe kényszerülnek. Más rendek életéből is hozhatunk példákat. A bencések a középkorban a skolasztika alapjain a keresztény Európa értelmiségét formálták. Kalazanci Szent József a fiúneveléssel foglalkozott, Don Bosco a szegény hajléktalan gyerekek helyzetén igyekezett változtatni. Általánosan elmondhatjuk, hogy a nyugati kereszténység az oktatásban és szeretetszolgálatban mindig válaszolt az adott kor kérdéseire.

 A ma erkölcsi válsága azt eredményezte, hogy a gyerekeknek gyakorta még a családjukban sincsenek példaképeik az értékek megvalósítására.

 Minden diákunknak, akármilyen családból is származnak, szükségük van iránytűre a bennük és körülöttük lévő bonyolult világ erőviszonyai között, olyan időtálló értékekre, amelyekre figyelve tájékozódni tudnak, képessé válnak eligazodni és döntéseket hozni. Hiszünk abban, hogy vannak örök értékek, amelyek a ma emberének is segítenek tájékozódni a mai világ kérdéseiben. Az egyházi iskola feladata, hogy tanárok–diákok együtt eltaláljunk ezekhez az értékekhez. Olyan diákokat szeretnénk iskolánkból útjukra bocsátani, akik odaadóak, tudatosak, alkotók, együttműködők, felelősek, igazat mondanak.

 Mit mutat a társadalom vizsgálata, milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy egyházi iskolának?

 Az utóbbi tíz évben megváltozott az a kommunikációs közeg, amiben az elmúlt évszázadokban élt az ember. A mai információáramlás új feladat elé állítja a keresztény nevelőt, a kereszténységre nevelőt. Átalakult a kommunikáció formája, szerkezete: a technika, az internet új helyzet elé állította az emberi kapcsolatokat. Ma az egyházi iskolák diákjai nem csak vallásos családokból jönnek; a fent említett kommunikációs szerkezet homogenizálja a hozzánk érkező fiatalokat is. Olyan országban élünk Magyarországon 2012-ben, ahol felbomlott a hagyományos család. A gyerekeknek sem az istenképük, sem a Teremtő Atyáról alkotott képük, sem a családi teljességképük nem ugyanaz, mint régen. Diákjaink többsége születésétől kezdve nem kapja meg az egészséges mentális fejlődéshez szükséges figyelmet és szeretetet. Ma az egyik legnagyobb kihívás ebből a megváltozott családszerkezetből ered.

 Milyen formák lehetnek működőképesek az új kommunikációs szerkezetben? Mi képes áttörni a közömbösség és érdektelenség falán?

 A fiatalság egyáltalán nem érdektelen, ha megtaláljuk az őket motiválni tudó formát. A Patronában bevezettünk szeptemberben egy úgynevezett „osztozó” órát, ezen a gimnazisták vesznek részt. Ezeken a beszélgető órákon arra hívjuk diákjainkat, hogy önmagukról, a másik emberről, az őket körülvevő világról új módon tanuljanak: elsősorban azáltal, hogy észreveszik, mi hat rájuk; reflektálnak a saját tapasztalataikra, megtalálják azokat a kérdéseket, amik foglalkoztatják őket, és meglátásaikat készek megosztani egymással, elfogadva a közös töprengést. Azt tapasztaljuk, hogy ezeken az alkalmakon ritka az érdektelenség. Diákjaink többnyire örömmel fogadják a közös töprengésre kínált időt, beszélgetéseket, figyelmet. Értékelik azokat a visszajelzéseket, amiket itt kapnak. Megtanulnak jobban odafigyelni önmagukra, egymásra.

 Hogyan épül fel az „osztozó óra”?

 Jól átgondolt rendben foglalkozunk azokkal a témákkal, amelyek mindegyikünk életét érinti és befolyásolja. A hatosztályos gimnáziumot úgynevezett témafélévekre osztottuk. Az első félév témája az önazonosság volt: ki vagyok én? Hogyan fogalmazhatjuk meg nemi, kulturális, nemzeti, katolikus identitásunkat? A második félév a médiáé. Szeretnénk diákjainkban kedvet ébreszteni a média felelős, tudatos, kreatív használatához. S velük együtt tanulni az interneten és a médiában szerzett információk okos felhasználását.

Utána félévről félévre azt nézzük meg, mely közösségekhez tartozunk, hogyan alakíthatjuk kapcsolatunkat a családunkkal, az osztállyal, ahova járunk, a plébánia közösségünkkel, a lakóhelyünkkel. Aztán tovább tágul a kör: a következő félév témája már én és az országom, én és a magyarságom. Ezt követi én és az Európai Unió, én és az egyház kérdésköre. Az iskolában az összes program az adott félév témájához kapcsolódik, így az osztálykirándulás, a színházlátogatás, a rekollekció, a lelkigyakorlat, s amikor lehet, a szakórák is.

 Ez elősegíti azt is, hogy a gyerekek egységes szemléletet kapjanak a világról.

 Igen, a témafélévek bevezetésével az a célunk, hogy szüntelenül szem előtt tartsuk, hogy a világ egységes egészet alkot. A mostani iskolarendszerben a különböző tantárgyaknak nincsen semmi közük egymáshoz. A diák „fakkokba” rakja a világot, és nem gondolkozik azon, hogy bármi köze lenne egymáshoz a matematikának, a biológiának, a vallásnak, a templomnak, a családnak, a vasárnapi misének, a színháznak. Mi arra szeretnénk megtanítani, hogy a világ egységes. Így például az első félév önazonosság témakörében Máriával foglalkozva megnéztük, mit jelent egy katolikus embernek Mária. Beszélt diákjainknak Székely János püspök Máriáról, ahogy az evangéliumok bemutatják őt. Közösen töprengtünk azon, vajon ma milyen asszony lenne Mária. Tornay Petra nővér erdélyi templomok Mária-freskóit bemutatva beszélt arról, hogyan válik egy lány érett nővé, hogyan találja meg sajátos küldetését a világban. Urbán József piarista atya egy verset idézve mutatott rá a nő felelős hatalmára. Eljött előadást tartani Kopp Mária Magyarország családi és demográfiai helyzetéről, lelki egészség védelméről. Meggyőződésünk, hogy az életben való boldoguláshoz nem kizárólag a száraz tantárgyi ismeretek szükségesek. A nevelési folyamat egysége óvhatja meg attól a diákjainkat, hogy elvesszenek a sokféle és egymástól izolált ismeret és információ között.

 A megújulási program része az is, hogy új területre lép a Patrona, amikor a közgazdasági szakközépiskolai osztály indít. Miért látják ezt fontosnak?

 Azt gondolom, ki kell lépnünk a nagyon gimnázium centrikus iskolaképből, és olyan képzési formákban is gondolkodnunk kell, melyek figyelembe veszik a jelen gazdasági szituációt. Magyarországon az elkövetkező húsz évben az egyetemek jelentős része fizetős lesz. Nagyon sok gyerek akkor tud majd egyetemre járni, ha mellette dolgozni fog. A gazdasági középvezetői képzés egy nő számára stabil életpálya-modellt kínál, hiszen bármilyen nagy a válság egy országban, a vállalatoknak, közszolgálati intézményeknek van gazdasági irodájuk. Számvitelre, könyvelőre, könyvvizsgálóra, pénzügyesre mindig szükség van. A multik is szívesen vesznek fel olyan nőket, akik nem korruptak, becsületesek, tudnak számolni, lojálisak a céghez. Ez olyan terület, ahol megtarthatjuk azt az elitképzést, ami az iskolánk sajátja, de megszínezhetjük azt a mostani világ elvárásaival.

 Ez a szándék találkozik a gazdaság azon felismerésével, mennyire szükség van az egyház által birtokolt tudásra.

 Igen, közgazdasági osztályunk missziós területe lehet az etikán és keresztény közgazdaságtanon alapuló gondolkodásnak. A gazdasági világválság felnyitotta mindenkinek a szemét arra, hogy nem a haszon maximalizáció az egyetlen cél. Az ultraliberális közgazdaságtan kezdi felismerni az etika tiszteletét. Szeretnénk, ha ez az osztály egyfajta belépője lenne például a jövendő Közszolgálati Egyetem közgazdászképzésének, s a jövendő közgazdászaink azt vallanák, hogy lehet egyszerre versenyképesnek és kereszténynek maradni. Persze, ennek alapfeltétele, hogy abból induljunk ki, az ember alapvetően jó.

Egy konferencián hallottam, ha az egyházon belül egy szerzetesrend már 1000 vagy akár 150 éve fennmaradt, talán tud mit mondani a fenntarthatóság elvéről. Ez rendalapítónkra, Boldog Terézia Anyára is igaz. Tán érdemes meghallgatnunk, mit üzen nekünk, az iskolanővérek családjának.

 Mit jelent a közgazdasági képzés a gyakorlatban?

 9-10. osztályban az emelt nyelvi oktatáson kívül nem terheljük a diákokat, Tizenegyediktől azonban már a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolával együttműködésben választhatóan lesznek pénzügyi és gazdasági alapismereteket oktató tantárgyak. Terveink között szerepel az is, hogy az iskolában indítunk egy alapfokú pénzügyi és számviteli diplomát adó OKJ-s képzést, hiszen ez sok lánynak kenyeret biztosítana, akár az egyetemi tanulmányok elvégzése mellett is. Ez természetesen mindenki számára nyitott lenne. A négyosztályos közgazdasági portfóliós képzést az indokolja, hogy iskolánkból igen sokan jelentkeznek közgazdasági orientációjú szakokra, az ő egyetemre, főiskolára való bejutásukat egyrészt segítené egy ilyen irányú képzés, másrészt – mint említettem – meg is alapoznánk egy keresztény etikán alapuló közgazdász generáció kinevelését.

(Trautwein Éva/Magyar Kurír)