vissza a főoldalra

 2012.02.24. 

Az élelmiszerek nyomon követése világszerte növekvő kihívást jelent

Az előző 10 év során jellemzően a nagyobb élelmiszeripari vállalkozások voltak privilegizált helyzetben

Jobb-e a magyar termék? Egészségesebb-e a magyar termék? És ha egészségesebb, akkor miért drágább? És milyen marketingre lenne szükség?– ezek a kérdések több éve foglalkoztatják a hazai élelmiszerellátókat, gyártókat.

Szerkesztőségünk vendége dr. Bognár Lajos a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős helyettes államtitkára.

 Tisztelt helyettes államtitkár úr! Ön február elején, a Foodapest és az UKBA élelmiszeripari szakkiállításon megtartott Kiváló Magyar Élelmiszer (KMÉ) védjegy elismerések átadásakor megjegyezte, hogy nő a hazai termékek iránti kereset. Milyen adatokból tudják ezt önök megállapítani?

 –A tendencia a Budapesti Corvinus Egyetem magyar termékek kínálatával foglalkozó 2011. évi felméréséből rajzolódik ki. Az utóbbi időben a fogyasztók tudatosan keresik a hazai élelmiszereket, és összehasonlítják a termék árát annak valódi értékével. Bár a tudatos vásárlók jelenlegi aránya alig 10 százalék, szeretnénk, ha a számuk évről-évre növekedne. A vásárlókat ösztönöznünk kell a megfontolt választásra, hogy ne csak az ár alapján döntsenek, hanem a minőséget is vegyék figyelembe.

 Annak idején az orosz Rajkin mondta: valami van, de nem az igazi. Nos, több élelmiszerre is ez vonatkozik. Jóllakik tőle az ember, de az íz sehol. Visszatérnek a hagyományos ízek?

 –Egyre több olyan élelmiszert találunk, amelyet hagyományos, manufakturális technológiával állítanak elő, így ezek a termékek a régi, megszokott ízek mellett az egészséges táplálkozást is szolgálják. A hagyományos és a tájjellegű mezőgazdasági termékek és élelmiszerek újraéledésének előmozdítására a VM több mint 10 éve elindította a Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) programot. Összeállítottunk egy 300 termék leírását tartalmazó gyűjteményt, amely folyamatosan bővül. A gyűjtemény kiváló alapot teremtett, és továbbra is forrásul szolgál a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek uniós elismertetéséhez. A tárca olyan jogszabályi környezetet teremt, amelyben ösztönzi a minőségi alapanyagok előállítását. Támogatjuk pl. az őshonos gyümölcsfajták kereskedelmi forgalomba hozatalát, hiszen a jól bevált gyümölcsfajták kiválóan alkalmazkodnak a helyi viszonyainkhoz és a gyümölcsüknek páratlan az ízviláguk. Bármilyen meglepő, őshonos gyümölcsfajtákat eddig kiszorították a hazai piacról.

 Mit gondol, minek köszönhető, hogy egyre többen vásárolnak hazai terméket?

 – Bátran kijelenthetem, az utóbbi időben „divat” lett magyar terméket vásárolni. Rájöttünk, hogy kifizetődőbb is magyar terméket vásárolnunk, mert akkor lesz a magyar gazdaság erős, és akkor állunk stabil lábakon, ha a hazai termékeket részesítjük előnyben vásárlásainkkal. A magyar termékek választásával munkahelyeket őrzünk meg, illetve környezetvédelmi-élelmiszerbiztonsági szempontból is előnyös, ha nem utaztatjuk több száz kilométert a terméket.

 A Vidékfejlesztési Minisztérium mivel képes ösztönözni a hazai élelmiszergyártókat, hogy minőségi terméket állítsanak elő?

 – A Vidékfejlesztési Minisztérium jogszabályaival igyekszik a hozzáadott értéket elismerni, a gyártók és kereskedők minőség iránti elkötelezettségét ösztönözni. Bevezettük a Magyar Élelmiszerkönyv emelt szintjét, amely felsorolja a hagyományos magyar termékeket, utal azok jellegére, minőségére, megkülönbözteti azokat a tömegtermékektől. Az emelt szintű irányelveket mind a hazai gyártóknak, mind az importőröknek teljesíteniük kell, amennyiben a „prémium” vagy „különleges minőségű” megnevezéssel kívánnak termékeket forgalmazni. Az önkéntes rendszer bevezetésének első eleme a mézekre vonatkozott, amelyet a lekvár és szörp, majd az édesipari termékkategória követett. A prémium minőségi követelmények meghatározása, s az emelt szintű termékkategóriák köre a jövőben folyamatosan bővül. Legközelebb a tej-és és sütőipari termékekre, valamint a fűszerpaprikára vonatkozó irányelvek láthatnak napvilágot. Olyan pályázatokat írunk és írtunk ki, amelyek arra ösztönzik a termelőket, hogy az alapanyagokat fel is dolgozzák, és minőségi, késztermékként forgalmazzák, mert így a haszon is az ő zsebükben marad.

 Az nagyon szép és örvendetes dolog, ha a kistermelők terhein könnyít a kormányzat, de azt minként lehet elérni, hogy a kistermelő portékái kijussanak a piacra, a boltok polcaira?

 –Első lépésben megteremtettük  a jogszabályi környezetet, amely széles körben lehetővé tette a kistermelői termék-előállítást és – értékesítést. Az új kormány hivatalba lépése után , 2010-ben  módosította a kistermelői rendeletet. A jogszabálynak köszönhetően a kistermelők feldolgozhatják és közvetlenül eladhatják a termékeiket a helyi üzletbe, éttermekbe illetve a közétkeztetésbe. A helyi termékek piacra jutását sok esetben akadályozta az is, hogy a termelők számára helyben nem állt rendelkezésre helyi piac. Ennek a hiányosságnak a megszüntetése érdekében módosítottuk a Kereskedelemről szólótörvényt, amely tartalmazza,  hogy a helyi önkormányzatok 2013. január 1-től kötelesek biztosítani a helyi termékek értékesítésének feltételeit. A Vidékfejlesztési Minisztérium is támogatta Font Sándor képviselő kezdeményezését, hogy könnyebben lehessen helyi termelői piacokat nyitni és egyszerűbb legyen a működési szabályzatuk, mert az előző jogszabály indokolatlan terheket rakott a piacok szervezőire. 2012  január 1-jétől a helyi termelői piac üzemeltetéséhez elég bejelentést tenni a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnál. A kereskedelmi törvényben rögzítette a termelői piac fogalmát is, hogy csak helyi termékeket lehessen a piacokon árusítani.  Helyi piacon csak az adott megyében, vagy a piac 40 kilométeres körzetében megtermelt, mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari termékeket lehet értékesíteni. Örvendetes, hogy az áruházláncok is kezdik felismerni a helyi termelők portékáinak népszerűségét, ezért számos helyen már megjelentek a helyitermék-értékesítési szigetek, gondolák a hipermarketekben is.

 A magyar termék valóban egészségesebb, mint a külföldi?

 –Az élelmiszer nem attól egészséges, hogy magyar vagy külföldi. A korábbi években valóban megfigyelhető volt, hogy csaknem minden élelmiszerbotrány import termékekkel, vagy alapanyagokkal volt összefüggésbe hozható. Sokan nem lelkesedtek a másodlagos élelmiszerellenőrzés bevezetéséért, azonban ezeknek a vizsgálatoknak a legfontosabb eleme az adatszolgáltatási kötelezettség. Ez alapján tudjuk ugyanis eldönteni, hogy mely tételek jelentenek fokozott kockázatot. Az ellenőrzések nemcsak a külföldi árukra vonatkoznak, a megyei kormányhivatalok munkatársai megkülönböztetés nélkül, rendszeresen ellenőrzik a magyar élelmiszereket is. A magyar jogszabályok szigorú előírásokat határoznak meg az élelmiszergyártókkal és termelőkkel szemben, ezáltal kevesebb az élelmiszer-biztonsági hiba is a hazai termékeknél. A tárca arra ösztönzi a termelőket, hogy egészségesebb termékeket állítsanak elő, pl. több gyümölcsből és kevesebb cukorból állítsák elő a lekvárt. A nemrég hatályba lépett „csipszadó” jelentősen megnövelte a szintetikus szeszek adótartalmát, mert ezek nem gyümölcsből készülnek.

 Nekem sokszor az okoz dilemmát, hogy az egészségesebb és magyar élelmiszer sokszor drágább, mint a külföldi. Sokan viszont a pénztárcájuk tartalma szerint vásárolnak.

 –Magyarország kis ország, hiába rendelkezünk jó természeti adottságokkal a mezőgazdasági termeléshez, versenyhátránnyal küzdünk a „nagyokkal” szemben. Valóban sokszor drágábbak a magyar termékek, mert nem tudunk nagy mennyiségben termelni, ezáltal nagyobb a fajlagos költségünk. Sokszor azért is drágább egy élelmiszer, mert több eredeti hasznos alapanyagot tartalmaz. Minél olcsóbb az élelmiszer, annál több adalék- és pótanyag tartalommal érhető el, hogy az eredetivel látszólag azonos legyen. Igaz a mondás: olcsó húsnak híg a leve. 

 Mit gondol, az előző kormányok mennyire képviselték a hazai fogyasztók és a hazai kis-és közepes termelők érdekeit?

 –Az előző 10 év során jellemzően a nagyobb élelmiszeripari vállalkozások voltak privilegizált helyzetben - a különböző pályázati forrásokat a nagyobb és közepes üzemek tudták igénybe venni. A jelenlegi kormány kiemelt szerepet szán a helyi termelők, családi gazdaságok élelmiszer-feldolgozó tevékenységére, meg kívánja erősíteni a mikro- és kisvállalkozások piacra jutását. 

 Helyettes államtitkár úr szerint milyen jogszabályokkal lehet megvédeni a magyar vásárlók és a magyar élelmiszer-előállítók érdekeit?

 – Tavaly augusztustól hatályos a vendéglátó-ipari termékek előállításának és forgalomba hozatalának élelmiszerbiztonsági feltételeiről szóló rendelet. A jogszabály nem terheli indokolatlan kötelezettségekkel a vendéglátással foglalkozó élelmiszer-ipari vállalkozókat, ugyanakkor hatékonyan szavatolja a fogyasztók egészséges és biztonságos élelmiszerhez való jogát. Szintén a magyar vásárlók, és élelmiszer-előállítók érdekeit szolgálja a Magyar Élelmiszerkönyv emelt szintjének kialakítása vagy a magyar termék rendelet megalkotása.  Fellépünk a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás ellen. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) együttműködésével áttekintettük a törvény végrehajtása során szerzett tapasztalatokat, folyik a módosítás előkészítése. A kormány az idén 1,5 milliárd forinttal támogatja a termelői szervezetek összefogásának erősítését. A közösségek együttes erővel, összefogva sokkal jobban tudják képviselni az érdekeiket.

 Uniós egyeztetés alatt áll a magyar termék rendelet is. Félő, hogy az EU beleköt ebbe a jogszabályba?

 – A magyar termékrendelet a vásárlók jobb tájékoztatása érdekében született. Az elmúlt években egyre többször megtévesztették a fogyasztókat és olyan termékekre is ráírták, hogy magyar, amit külföldről hoztak, de pl. itthon csomagoltak. A tárca decemberben elkészítette a magyar termék rendeletet, amely megkülönbözteti a „ magyar terméket” , a „hazai terméket”és a  „ hazai feldolgozású” terméket. A jövőben, ha valaki ezeket a kategóriákat ráírja a termékére, akkor kötelessége betartani a jogszabályban előírt feltételeket. A magyar termék egyébként azt jelenti,  hogy az élelmiszer magyar alapanyagból, Magyarországon készült. A növényi eredetű alaptermék hazánkban termett, a vadon termő növényt hazánk földjén gyűjtötték, kezelték, csomagolták. Az állati eredetű élelmiszerekhez az állatokat itthon tenyésztették és dolgozták fel, illetve a halakat honi vizeinkből fogták ki, a vadakat itthon ejtették el.  A hazai méz, tej és tejtermék is magyar termék megjelölést kap. A hazai termék összetevőinek legalább ötven százaléka magyar eredetű, de tartalmazhat például import cukrot, déligyümölcs összetevőt, kávét, kakaót, hazánkban nem termő fűszert. Ám hazai előállítású és speciálisan magyar ízvilágot hordoz. A hazai feldolgozású termék akár 100 százalékban is tartalmazhat külországi alapanyagokat, ám minden feldolgozási műveletnek Magyarországon kell történnie, hazai technológia alapján. A rendelettervezetet jelenleg az Európai Unió illetékes szervei vizsgálják. A jogszabály készítésénél maximálisan figyelembe vettük a  többi tagország hasonló területen szerzett tapasztalatait, és beépítettük a tervezetbe. A rendelet uniós fogadtatásáról még nincs információnk.

 Igaz, hogy a világ élelmiszerlánc-kockázati térképe átrendeződött? Ha igen, milyen eszköz áll a szaktárca rendelkezésére?

 – Az élelmiszerlánc egyre bonyolultabbá válik, az élelmiszerek nyomon követése világszerte növekvő kihívást jelent az ellenőrző hatóságoknak. A jelenség fő oka a globalizálódó kereskedelem. Nem szokatlan, hogy az élelmiszerek országnyi, vagy kontinensnyi távolságot utaznak, mire a végső fogyasztóhoz kerülnek. Az ebben rejlő egyik kockázat, hogy gyorsan felbukkanhatnak eddig ismeretlen, vagy az adott földrajzi térségre nem jellemző veszélyek, amelyek a felgyorsult világkereskedelem nélkül lassan, vagy egyáltalán nem jelentek volna meg. A másik kockázat, hogy a nagy távolságok miatt az élelmiszer útja mind nehezebben követhető nyomon, egyre nehezebb megtalálni az élelmiszer előállítóját.  Nem hagyható figyelmen kívül a nagy távolságú szállítás miatt okozott környezetszennyezés és energiafelhasználás, amely a jövőben növekvő problémák forrása lehet. A fenti jelenségek globálisak, nem specifikusak Magyarországra nézve, kezelésükre azonban országonként eltérő megoldások lehetnek sikeresek. Mindenképpen kívánatos az élelmiszer útjának lerövidítése az élelmiszerláncban, a helyi termelés fokozása. Az eddigieknél szorosabb együttműködésre kell törekedni a kereskedelmi partnereink hatóságaival, felhasználni a tudományos kockázatbecslések eredményeit és a hatósági ellenőrzési tapasztalatokat. Ha veszélyt jeleznek az ellenőrzések, szigorúan és hatékonyan kell fellépnünk.