|
 2012.01.06.
Hat évtized után kárpótolhatják a
kitelepített magyarokat
Több mint hatvan
év után várhatóan néhány hónapon belül erkölcsi, míg a közeljövőben
jelképes összegű anyagi kárpótlás kaphatnak azok a magyarok,
akiket a második világháború után kényszerítettek felvidéki
otthonaik elhagyására.
Úgy tűnik, a kérdés végre kimozdult az évtizedes
holtpontról.
A második világháború után minden idők egyik
legdiszkriminatívabb döntésével a Csehszlovák államban
kollektív bűnösnek bélyegezték a felvidéki magyarság egészét,
tízezreket, akik semmilyen szerepet nem játszottak a világégésben.
Az etnikai alapon történő diszkrimináció során a térségben
élők súlyos lelki és testi traumákon estek át. A csehszlovák
politikusról, Edvard Benešről elnevezett dekrétumok és szláv
nemzetállami törekvések árnyékában 1946 februárjában megszületett
Szlovákia és Magyarország között az a lakosságcsere-egyezmény,
amelynek keretében sok tízezer magyart telepítettek ki akarata
ellenére szülőföldjéről.
Mint azt a kitelepítettek megyei vezetőjétől Barcs Józsefnétől
megtudtuk, rengetegen kerültek Békésbe is, Békéscsabán és a
környező tanyavilágban közel ötszáz családot „pakoltak
le". A kitelepítetteknek az akkori korszakban modernnek számító
téglaházaikat kellett hátrahagyniuk, de nem hozhatták magukkal
korszerű mezőgazdasági gépeik és ingóságaik egy részét
sem. Sőt, földjeik is odalettek. Cserébe sokuknak csak düledező
viskók jutottak ólak, melléképületek nélkül, kevéske földdel.
A második világháborút lezáró szerződések szerint, a
Csorba-tói egyezmény alapján Csehszlovákia a kitelepítettek
javait beszámította a Magyarország által fizetett háborús jóvátételbe,
Magyarország vállalta, hogy ezért kárpótlást ad az otthonaik
elhagyására ítélt embereknek.
Barcs Józsefné elmondta, hogy a kérdésben évtizedekig
nem történt semmi. 1996-ban az Alkotmánybíróság felszólította
az Országgyűlést az alkotmányos törvénysértés megszüntetésre.
A magyar parlamentben többször is felszólaltak az ügyben, ám
érdemi előrelépés nem történt. Most Vantara Gyula, Békéscsaba
polgármestere, országgyűlési képviselő és dr. Molnár
Attila, Komárom polgármestere és képviselője ismét a
parlament elé vitte az ügyet.
- Ezt megelőzően megbeszélésre hívtam össze a békéscsabai
kitelepítetteket, azokat, akik átéltek az évtizedekkel ezelőtti
szörnyűségeket. - mondta Barcs Józsefné.
Közösen fogalmaztuk meg véleményünket, ami után
eljuttatunk Vantara Gyulának, aki a kezdetektől felelőséggel
és együttérzéssel segíti törekvéseinket - tette hozzá.
- Mivel átérezzük, milyen nehéz Magyarország gazdasági
helyzete, ezért erkölcsi és alacsony összegű, egyenlő mértékű
jelképes kárpótlást szeretnénk csak kérni — hangsúlyozta.
— A teljes kárpótlásra amúgy sincsen lehetőség az AB határozata
értelmében.
A kitelepítettek vezetője úgy tudja, hogy megkezdődött
a háttérmunka, a jogszabályok rendezése a kérdésben, hogy az
országgyűlés határozatot hozhasson. Barcs Józsefné kiemelte:
közöttük is van, aki szélsőséges módon képviseli az ügyet.
Az ilyen viselkedéstől a Békéscsabán élő felvidéki
magyarok elhatárolódnak.
Vantara Gyula, Békéscsaba és térsége országgyűlési képviselője
dr. Molnár Attilával közösen interpellációt nyújtott be a kérdésben
a parlamentbe.
– A második világháborút lezáró szerződések
szerint Csehszlovákia a kitelepítettek javait beszámította a
Magyarország által fizetett háborús jóvátételbe, hazánk
ugyanakkor vállalta, hogy ezért kárpótlást ad az otthonaik
elhagyására ítélt embereknek. A párizsi békeszerződést rögzítő
1947. XVIII. törvény 29. cikkelyében ezt jogszabályilag is vállalta
az állam. Az Alkotmánybíróság 1996-ban felszólította az
Országgyűlést az alkotmányos törvénysértés megszüntetésre.
Mindeddig hiába. - nyilatkozta Békescsaba polgármestere.
Vantara Gyula hozzátette, erkölcsi és anyagi kárpótlást
szeretnének kiharcolni a mintegy 80 ezer érintettnek.
(Forrás:
felvidek.ma)
|
