|
 2012.01.06.
Az ember tragédiája
(Jankovics Marcell animációs filmje)
A
latin közmondás szerint: habent sua fata libelli, azaz a könyveknek
megvan a maguk sorsa. Ha ennek a bölcsességnek kitágítjuk az
értelmét, akkor ez igaz másféle művészeti alkotásokra is.
Jankovics Marcell Madách Imre halhatatlan remekművéből készített
animációs filmje, Az ember tragédiája is ilyen. Még 1983-ban,
29 évvel ezelőtt megírta a forgatókönyvét, 5 esztendőt
kellett várnia a gyártás megkezdéséig, majd ez abbamaradt. A
film negyedszázados Csipkerózsika-álomba merült, míg végre
2011. december 8-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban végre-valahára
megtekinthették a nézők, és azóta is töretlen az érdeklődés
iránta. Pedig a magyar mozgóképiparban Jankovics Marcell nem akárki,
1973-ban vetítették egész estés animációs filmjét, a János
Vitézt, 1982-ben a Fehérlófiát és 2002-ben az Ének a
csodaszarvasról-t. Közreműködött olyan osztatlan elismerést
arató művekben is, mint a Gusztáv és a Magyar népmesék
sorozat is. Sőt 1974-ben animációs rövidfilmjéért, a
Sisyphusért Oscar-díjra jelölték, és 1977-ben a háromperces
Küzdők című munkájáért Cannes-ban Arany Pálma-díjjal tüntették
ki.
Mindig
nagy kihívás és rendezőt – jelen esetben forgatókönyvírót
– megmérő, próbáló feladat olyan művet bemutatni, amit
szerzője nem színpadra, pláne nem filmre álmodott, hanem olvasásra,
lelki elmélyülésre szánt. A Tragédia írásakor Madáchnak
esze ágába sem jutott, hogy művét színpadon elő fogják
adni. Ez a hiány tág teret biztosít a rendezőknek, hogy fantáziájukat
szabadjára engedjék. Ez nem is zavaró addig, amíg ezt a mű és
az alkotó iránti alázattal teszik, ha magát a drámát akarják
bemutatni. Akkor kezdődnek a bajok, ha kiforgatják a művet, és
olyan, az író akaratától teljesen idegen mondanivalót erőszakolnak
bele, amivel meghamisítják a gondolatait. Mensáros László
nyilatkozta, hogy Tragédiát csak annak szabad rendeznie, aki
hisz a Teremtőben és a Teremtésben. Ha valaki nem az isteni
Gondviselésbe vetett hittel, nem a Mindenható iránti feltétlen
bizalommal, nem az Atya döntéseit kételkedés nélkül
elfogadva közelít a műhöz, akkor nem érti meg a lényegét: a
jónak és a rossznak állandó, mindent átható küzdelmét.
Jankovics Marcell nem tartozik ez utóbbi rendezők közé. Madách
Tragédiája álomképek sorozata. Jankovics Marcell 160 perces
filmje is hűen követi ezt a vezérfonalat. Madách az általa
kiemelt kor esszenciáját adja, Jankovics ezt azzal bővíti,
hogy mindezt a bemutatott időszak jellegzetes művészi stílusában
adja vissza. Például az egyiptomi színt a rájuk jellemző síkábrázolással,
az athénit a görög vázák rajzaival illusztrálja. Az animációs
film eszköztára jóval sokrétűbb, mint a játékfilmé, és ez
számtalan áthallásra nyújt módot. Mindez Az ember tragédiájának
határozottan az előnyére válik. Mert általuk olyan rejtett
mondanivalókat, gondolatokat is ki lehet emelni, amik eddig háttérbe
szorultak, vagy nagyon bonyolult lett volna játékfilmen, netán
színpadon megjeleníteni. Jankovics Marcell koncepciójának néhány
érdekességet tartalmaz. Van olyan, amit az évszázadok lerakódásaiból
vesz át, például a kísértés almáját, vagy Lucifer
krampusz-szerűségét. Akad elmélázásra okot adó: az a
bizonyos két alma csillog minden egyes színben Lucifer szemében.
Van közöttük olyan, aminek elmaradása szegényebbé teszi a
Tragédiát, mint például a 2. szín első két mondata, amiben
Éva a női hivatás lényegét foglalja össze: „Ah, élni, élni:
mily édes, mi szép”, Ádám pedig a férfiét: „És úrnak
lenni mindenek felett.” Az is furcsa és az isteni teremtésben
hívő ember számára érthetetlen, sőt valóságos szentségtörés,
hogy az Úr záró, szállóigévé vált szavai, a „Mondottam
ember: küzdj és bízva bízzál” elhangzása után Ádám a
13. szín egyik gondolatát megismétli: „az élet küzdelem, /S
az ember célja e küzdés maga.” Még az emberek között is
fontos, hogy kié az utolsó szó, hát még Isten és ember
viszonyában! Az Úr kijelentése után az ember már nem jártathatja
a száját, nem feleselhet, vagy okoskodhat. Isten és ember
viszonyában mindig az Úré az utolsó szó. Ahogyan ezt saját bőrünkön
- időnként keservesen vagy jótékonyan -
megtapasztalhatjuk…Jankovics Marcell Ádámjának Széles Tamás
kölcsönzi hangját. Ez az Ádám nyitott, az eséseiből mindig
felkelő, csalódásaiból is reményt kovácsoló férfi. Lucifer
szavai Usztics Mátyás tolmácsolásában hallhatók, Lucifere
nem kisstílű akadékoskodó, hanem olyan nagyformátumú ellenfél,
aki képes lenne megdönteni az Úr hatalmát. A kedves, hol
butuska, hol okos, évszázadok óta egyforma nő Évát Bertalan
Ágnes szólaltatja meg. Szilágyi Tibor a szigorú és igazságos
Úr gondolatait közli.
Jankovics
Marcell Tragédia-változata határozottan elősegíti, hogy szélesebb
rétegek – leginkább az ehhez a műfajhoz közelálló fiatalok
– alaposabban megismerjék a művet, hogy az ne csak unalmas, kötelező
olvasmány legyen a számukra.
Dr. Petővári Ágnes
|
