vissza a főoldalra

 2012.01.27. 

„Ne bántsd a magyart!”

(Zrínyi Miklós, költő és hadvezér)

A hazug, korrupt, tehetségtelen, népnyúzó, az országot végletekig eladósító, nyolc évig regnáló, a nemzeti értékeket és érdekeket sárba tipró, az 56-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulójának megünneplését rendőr- sortűzzel elfojtó, idegen érdekeket kiszolgáló Gyurcsány-kormányt és utódait 2010-ben a népakarat szabad demokratikus választáson elsöpörte.

A kétharmados parlamenti többségű, nemzeti-keresztény szellemiségű kormány megalakulását és működését a hazai és nemzetközi baloldali-liberális erők eleinte megdöbbenéssel, letargiával, irigységgel és indokolatlan páni félelemmel fogadták.

Az öröklött politikai, társadalmi, gazdasági, szociális és morális romhalmaz eltakarításával egyidőben az új kormány, a mögötte álló népszuverén törvényhozási többség támogatásával hozzáfogott a nemzet többsége által ráruházott jogok és kötelezettségek alapján az új Magyar Alkotmány megszövegezéséhez, az ország pénzügyi-gazdasági helyzetének rendbetételéhez, az államadóság csökkentéséhez, munkahelyteremtő állami fejlesztések és beruházások beindításához, családbarát adó-és szociális rendszer kialakításához, új otthonteremtési program beindításához, a devizahitelesek megsegítéséhez, értékálló nyugdíjrendszer megteremtéséhez, a rezsiköltségek inflációs szinten való befagyasztásához, a vállalkozók támogatásához, a munkaadók és munkavállalók érdekeit egyaránt figyelembe vevő új Munkatörvénykönyv megalkotásához, vidékfejlesztő programok beindításához, hatékony környezet és katasztrófa védelmi rendszer kialakításához, a közbiztonság megteremtéséhez, az előző országvezetés csúcsáig érő, száz és ezer milliárdos korrupciós ügyek felgöngyölítéséhez, hatékony közigazgatási és ügyfélszolgálati rendszer kialakításához, a Magyar Nemzeti Bank tevékenységének az ország szolgálatába állításához.

Vállalt feladatait a kormány másfél év alatt teljesítette, vagy előrehaladott állapotban tudhatja. Mindeközben egy sikeres, nemzetközileg, szakmailag is elismert féléves Európai Uniós Elnökségi ciklust tudtat a kormány maga mögött, melynek keretében Horvátország Európai Uniós csatlakozását is sikerült tető alá hozni. Jelentős diplomáciai sikerként könyvelhetők el a Szaud-Arábiai és Kínai pénzügyi külpiacokon kötött szerződéseink és az a tény, hogy a Líbiai polgárháború idején és azt követően is, az olajban gazdag ország, egyetlen EU-s országként Magyarországgal ápolt diplomáciai kapcsolatokat.

Az elmondottakat tapasztalva a hiteltelenné, súlytalanná vált parlamenti ellenzék – kezdeti bénultságán felülkerekedve, a kereskedelmi és részben közszolgálati médiumok segítségét is maga mögött tudva – párthovatartozás nélkül, veszett kutyaként támadta a kormányt és annak parlamenti többségét. Kíméletlen és igazságtalan össztűz zúdult a médiatörvényre, az Alaptörvényre, a bankok extraprofitjának megadóztatására, a Valutaalapi adósrabszolgaság felszámolásának kísérletére, a Magyar Jegybank működésének nemzeti szolgálatba állítására, az előző kormányközeli politikai körök, vagy a Lukács György Marxista filozófus „politikai hónaljszőrzetéből kibújt filozófus múmiák” MTA pályázati pénzekkel történt korrupciós ügyeinek ügyészségi vizsgálatára.

Összeverbuválódott és egymás kaftánjába kapaszkodott az a nemzetidegen politikai, pénzügyi-gazdasági, ideológiai, médiumokat és kulturális intézményeket irányító, a közhangulatot ingerlő és befolyásoló, zömében pártállami múlttal rendelkező, kripto-kommunista vezetés alatt álló, köztük egyenruhás, sőt fegyveres testületek szakszervezeti csoportjait és ezek hangadóit is maguk között tudó massza, mely kezdetben jobb megélhetési és munkavégzési körülményeiért, kedvezményes nyugdíjkiváltságainak megőrzéséért, majd a szervező-irányítók igényei szerint – már anarchista csőcselékként – a kétharmados, alkotmányos demokratikus társadalmi-politikai berendezkedést diktatúrának aposztrofálva, a saját kisebbségi valóságos diktatúra igényének érvényesítéséért randalírozik egyre dühödtebben a főváros utcáin, terein és „fröcsögi” bele a nézők és az ország lakosságának képébe, az elektronikus médiumokon keresztül minden nap nemzet- és kormánygyalázó förmedvényeit.

Tehát már régen túl vagyunk, a még 6-8 hónappal ezelőtt is félve elselypegett, kormánynak szóló intelmeken, miszerint:

„Nem lesz ennek jó vége!”

„Mit szól ehhez az EU?”

„Nem nézik el ezt az Amerikai Külügyben  szótlanul!”

„Meg van rólunk a véleményük …”

„Kíváncsiak vagyunk, hogy reagálnak erre?”

„Vajon milyen következményei lesznek a nagy önállóskodásunknak?”

Nos, azóta már tudjuk, hogy mik a következmények.

A hazai zsák (az iszák) – mint oly sokszor már történelmünk tragikus sorsfordulói során – most is megtalálta a magához illő nemzetközi foltját.

A felizzott képzeletbeli telefonvonalak, email-ek, tértivevényes sirámok – vigaszok – ajánlások, a titkos találkozások vállveregetős bátorításai, és ezzel szemben a kormány számára küldött diplomáciai demarsok (nyílt fenyegetések) az EU-Parlament zöld-anarchista frakcióvezetője (az ürülékét a párizsi Sorbonne katedrájára ürítő, 1968-ban Párizst és több európai nagyvárost lángba borító, az azóta pedofíliájáról elhíresült Daniel Cohn-Bendit) által Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, az EU-Parlament soros elnökének arcába vágott ordenáré, kioktató, számonérő szavai, Barroso elvtárs figyelmeztető sorai, az „Oválisan frusztrált” Hillary Clinton asszony, amerikai külügyminiszter „erkölcsi kukoricára térdepeltetései” a média törvénnyel kezdődtek, az új Alkotmány, a bankok megadóztatása miatt folytatódtak és napjainkra az idegen, fiskális érdekek kiszolgálása helyett, a magyar nemzet szolgálatába állított Jegybank törvény visszavonását követelve csúcsosodtak ki.

Az unió liberálisait, szocialistáit, anarchistáit és az amerikai külügyminiszter asszonyt ugyanakkor nem zavarja a máig érvényben lévő, a népek kollektív bűnösségét hirdető szlovák Benes-dekrétum, a diszkriminatív, – kizárólag csak a felvidéki magyarokat sújtó – kettős állampolgárság törvény, a Trianonban elcsatolt országrészek magyar lakossága Területi Autonómia igényének negligálása, a magyar nyelvhasználat, az anyanyelvi oktatás és vallásgyakorlás korlátozása, a visszatérő magyarverések, pogromok. Őket csak a demokratikus magyar parlament törvényalkotása és a magyar kormány jogos intézkedései zavarják.

A figyelmeztetések, intések, javaslatok, ajánlások fokozatos nyílt, otromba, agresszív fenyegetésekbe, államcsődhelyzet kialakításának és a kormány puccsal történő eltávolításának kilátásba helyezésébe torkolltak. Azt követelik, hogy a kormány feltétel nélkül vonja vissza a nemzet érdekét szolgáló sarkalatos törvényeit és valutaalapi újabb hitelfelvétellel Magyarország tegye a saját nyakába az örökös adósság és kamatrabszolgaság hóhérkötelét.

Itt tartunk most. A hazai gyökértelen, szocialista-liberális-anarchista, politikai-pénzügyi-kulturális és média tényezők kitörő ovációval, túláradó lelkesedéssel fogadták az amerikai hitelminősítő intézetek, minden valós alapot nélkülöző, az ország gazdasági potenciálját érintő és ezáltal a befektetési szándékot távoltartó leértékelését, a forintnak a nemzetközi valuták – a dollár, az euró, és a svájci frank – vonatkozásában történt hetek-hónapok alatt végrehajtott spekulatív árfolyamzuhanását, az üzemanyag árak drasztikus emelkedését, az infláció felgyorsulását, a nemzeti és magánvagyonok, megtakarítások elértéktelenedését.

Ezt a belülről inspirált és hathatós nemzetközi közreműködéssel végrehajtott pénzügyi-gazdasági-politikai-morális államcsőd helyzetet a média és az akcióban részes nemzetidegen politikai kalandorcsoport minden erővel megpróbálja a kormány nyakába, sőt egyenesen Orbán Viktor nyakába varrni. A szándékosan lerombolt pénzügyi-gazdasági helyzet miatt ugyancsak nélkülöző tömeget, a baloldali-liberális kereskedelmi hírcsatornákon és utcai őrjöngéseken elhangzott hazugságokkal igyekeznek elbizonytalanítani, a kormány ellen hangolni és az országot az 1918–19-es Jászi (Jakubovics) Oszkáros, Károlyi Mihályos, Kun Bélás zűrzavarba és katasztrófába hajszolni. Annak idején Trianonnal fizettünk a hazai és nemzetközi bajke-verők akcióinak tétlen szemléléséért. Egy második Trianont azonban ez az ország már nem viselne el, azt már nem élné túl. Ezért ne hagyjuk, hogy ez ismét bekövetkezhessen.

Ennek a népnek örökre elege volt a Kun Bélákból, a Rákosi Mátyásokból, az akasztós-kacsingatós Kádárból, a D-209-es ügynökkormányból, az őszödi böszmeségből, a liberális szürkeállomány éceszgéberkedéséből, a libatolvajlás szakértelméből, a Gyorskocsi utcai koalícióból!

Az Izraelből joystickolt, amerikai külügyminisztérium, a Valutaalap és az Európai Bizottság szerint viszont ez a „bársonyos nyelvű” díszes társaság lenne az Orbán kormány alternatívája.

Na nem! Ismerjük őket! Köszönjük, nem kérünk belőlük!

A kormány nem szervezhet saját maga mellett szimpátiatüntetést!

Ezt a magyar népnek, a kétharmados többséget biztosító tömegnek, a nemzeti-keresztény szellemiségű civil szervezeteknek kell megtenniük!

„Ne bántsd a magyart!” írja Zrínyi Miklós költő és hadvezér Az török áfium ellen való orvosság című tanulmányának első részében.

Ha nem akarjuk, hogy kormányunkat, nemzetünket, szuverenitásunkat, gyermekeinket, unokáinkat „bedarálja” a globalista húsdaráló, akkor most nem lehetünk kényelmesek, lusták, restek! Oda kell állnunk személyesen a kormány mellé és vele együtt kell figyelmeztetnünk a hazai és nemzetközi felforgatókat arról, hogy „Nem bánthatják a magyart!”

Barátaim! Kedves Magyar testvéreim!

A naprendszer csillagaihoz hasonlóan, minden világbirodalom, pusztulása előtt „megbolondul”, agresszívvá, „nagy vörös óriássá” válik, majd „kis fehér törpévé” zsugorodik össze.

A globalizmus agóniája (haláltusája) jelenleg a dühöngő, „nagy vörös óriás” pusztulási stádiumába jutott. Sok szenvedést, bajt zúdít még a világ népeinek nyakába, így a miénkbe is, de a tekintete és beszéde már zavaros, a mozgása inkoordinált, (összerendezetlen), a csapásai a „sanda mészároséhoz” hasonlóak. A bőrt, a kültakarót, egyre több helyen hullafoltok tarkítják, melyek Irak, Afganisztán után már Európa csaknem egész területét elborítják.

Akiknek kifinomult szaglásuk van, azok már érzik a bomlás orrfacsaró bűzét megelőző jellegzetes édeskés illatot.

Tanulva történelmünk sikereiből és kudarcaiból, a mi dolgunk az, hogy tisztán lássuk és értsük a világban és körülöttünk zajló folyamatokat, és ne engedjük, hogy a zuhanó hulla maga alá temessen bennünket!

Méltóságteljes, de határozott kiállásunkkal, szavunkkal tegyünk hitet a nemzet mellett és adjunk erőt, bátorítást, támogatást a kormánynak a most zajló nehéz tárgyalási csatározásokban, a győzelem a siker kivívásához.

Isten óvja Magyarországot !

Dr. Kovács László a MIÉP országos elnökhelyettesének beszéde elhangzott Szegeden, 2012. január 14-én