vissza a főoldalra

 2012.01.27. 

300 milliós állami támogatás Békéscsabának

A Magyar Országgyűlés 15 éve mulasztásos törvénysértést követ el

Több mint hatvan év után várhatóan néhány hónapon belül erkölcsi, míg a közeljövőben anyagi kárpótlás kaphatnak azok a magyarok, akiket a második világháború után kényszerítettek felvidéki otthonaik elhagyására. 1947-ben rengetegen kerültek Békés megyébe, Békéscsabán és a környező tanyavilágban közel ötszáz családot „pakoltak le”. Vantara Gyula országgyűlési képviselőt, Békéscsaba polgármesterét a kárpótlásról kérdezem és arról, hogy mekkora segítséget jelent az államtól kapott 300 millió forint a városnak.

 Tisztelt képviselő úr, polgármester úr! Ön a parlamentben azt mondta, hogy a Magyar Országgyűlés 15 éve mulasztásos törvénysértést követ el, és 64 éve nem teljesíti a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségét a kitelepítettekkel kapcsolatban. Milyen törvényekről, szerződésekről van szó?

 –Az Országgyűlésben három olyan kormányzati mulasztásról szóltam, amely akadályozta ennek a kérdésnek a végleges és mindenki számára megnyugtató lezárását. Természetesen végleg nem lehet lezárni az ügyet, mert az érintetteket olyan jellegű sérelmek érték, amiket az idő nehezen gyógyít be. Az 1947-es párizsi békeszerződés 29-ik cikkelyében leírtak szerint a magyar kormány kötelezte magát arra, hogy azokat a kitelepített magyarokat, akiknek a javait elvették, és nem adták vissza, kártalanítja. Ez nem történt még meg. A második vétség 1949 nyarára datálható. A lakosságcsere befejezését követően mindkét fél az áttelepülők hátrahagyott vagyonát követelte, amiről 1949. július 25−én a Csorba−tói egyezményben kölcsönösen lemondtak. Ezzel a teljes kártalanítás ígérete alól felmentette magát az akkori kommunista magyar kormány. A harmadik bűnt ebben a tekintetben, kitelepített honfitársainkkal szemben a Horn-kormány követte el. Az Alkotmánybíróság 1996-os 37-es sorszámú határozatában kimondta az alkotmányellenes határozatot, mivel a magyar kormány nem tett eleget a párizsi békeszerződésben a kárpótlásra vonatkozó pontoknak. Ezért kötelezték a Magyar Országgyűlést, hogy 1997. július 30-áig tegye meg a fenti intézkedéseket. Ezt a Horn-kabinet semmibe vette és lesöpörte az asztalról a problémát. Dr. Molnár Attilával, Komárom polgármesterével közösen interpellációt nyújtottunk be a kérdésben a Parlamentbe. Tudjuk Komárom is érintett ebben a kérdésben. Összesen három javaslatunk volt. Az első: az Országgyűlés – ami egyértelmű, hogy a nemzetközi szerződések miatt ebben a kérdésben csak korlátozott hatáskörrel rendelkezik – a kitelepített magyarok ügyében mondja ki, hogy nem voltak háborús bűnösök, hanem erőszakkal történtek a kitelepítések. Ez azért lényeges, mert őket gyakran illették a háborús bűnösség vádjával odahaza és itthon is. A másik: az erkölcsi rehabilitáció mellett méltányos lenne jelképes összegű kárpótlás is. Erről még folynak az egyeztetések a kitelepítettek érdekképviseletével. Itt érintettekként néhány százezer forintról lenne szó, és nem milliókról, hiszen visszaadni a rég elvett vagyonokat már nem is lehet. Ezért jelképes és egyszeri kárpótlásról beszélhetünk. Mi a magyar kormányra bíztuk azt, hogy az anyagi lehetőségek függvényében oldja meg a kérdést. A harmadik javaslatunk pedig az volt, hogy április 5-ét nyilvánítsa az országgyűlés a kitelepítettek emléknapjává. Ezzel elérhetjük azt, hogy ilyen sorstragédiák ne merüljenek feledésbe, hanem a jövő generációjának is intő példával szolgáljanak.

 Magyarország nem is tudná visszaadni az elvett tárgyi javakat.

 –Természetesen nem. Északi szomszédunknál létezik egy földet érintő kárpótlási lehetőség, de a malmokra, az otthagyott ingatlanokra, a bankbetétekre már nem vonatkozhat mindez.

 Etnikai alapú diszkriminációról beszélt a Parlamentben. Olyan etnikai alapú diszkriminációról van szó, melyet északi szomszédaink követtek el, és amiben az akkori hazai vezetés tettestárs volt?

 –Valószínűleg, hiszen hozzájárult az akkori magyar kormány ahhoz, hogy hazánk területéről elszállítsák – békés eszközökkel – a szlovákok egy részét. Egyértelmű, hogy az akkori hazai kormány tudomásul vette a csehszlovákiai erőszakos eseményeket.

 Másik témánk: 300 millió forint támogatást kap Békéscsaba önkormányzata. Mire költhetik a támogatást?

 –Tudni kell, hogy az Orbán-kormány elfogadta azt az előterjesztést, amely a helyi önkormányzatok támogatásai és átengedett személyi jövedelemadója fejezeten belüli előirányzat átcsoportosításáról szól. Az átcsoportosított forrással a kormány segítséget nyújt Békéscsabán kívül még 31 önkormányzatnak, amelyek működése, kötelező feladataik ellátása és fejlesztései a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági helyzet és az Európai Unió elhúzódó pénzügyi-gazdasági válsága miatt veszélybe került. A támogatást csak olyan fejlesztési programokra lehet felhasználni, amelyeknek önerejét biztosítja az adott összeg.

 Hogy jött ki ez az összeg?

 –Évente be kell nyújtani a települési önkormányzatoknak a költségvetést az Államkincstárhoz, s ott folyamatosan vizsgálják az önkormányzatok anyagi helyzetét. A városnak pedig 300 millió forintos nagyságú működési hitelfelvétel volt előirányozva. Ettől mentesített minket a kormányzati támogatás, ami a napi működésünkhöz nyújtott segítséget.

 Mekkora a város költségvetése?

 –30 milliárd forint, így a 300 milliós támogatás igencsak jelentős. Ezzel Békéscsaba nyugodt körülmények közt, számláit pontosan fizetve tudta rendezni a 2011-es költségvetési évet.

 2011-ben készült egy felmérés, amely 23 megyei jogú várost és 23 budapesti kerületet érintett. A negyvenhat önkormányzat közül, az adósságállományt, a települések élhetőségét, az infrastrukturális állapotokat, a beruházásokat és az üzleti környezetet vizsgáló rangsorban a tizenötödik helyen áll Békéscsaba. Elégedett a helyezéssel?

 –Az vagyok és nagyon örülök, hogy elől szerepel Békéscsaba az átláthatóságban. Tehát jól nyomon követhető, hogy mire költjük a befizetett adót. 2006 óta vagyok polgármester, és már első gazdasági programunkban megfogalmaztuk azt az alapelvet, hogy Békéscsabának minden olyan EU, vagy a magyar kormányzat által támogatott pályázaton részt kell vennie, ami az infrastrukturális fejlesztéseket, az úthálózat bővítését, a munkahelyteremtést és a város pénzügyi-gazdasági központtá fejlesztését célozza meg. Már akkor látható volt, és sejtésünk egyre inkább beigazolódott, hogy 2013 után jelentős fejlesztési forrást az EU-tól a magyar állam, s ezen keresztül az önkormányzatok nem fognak kapni. Idén a pályázati forrásokból szennyvízcsatorna fejlesztést fejezünk be, így 90%-os lesz a városban a csatornázási lefedettség. Az úthálózatot is nagyban fejlesztettük és a munkahelyteremtésben is sikereket értünk el. Természetesen mindehhez szükség volt fejlesztési források és saját erő igénybevételére, mindemellett fejlesztési célú hiteleket is felvettünk és kötvényt bocsátottunk ki. Mindez kezelhető és szigorú gazdálkodás mellett a hitelek visszafizethetők.

Medveczky Attila