|
 2012.07.13.
455 éves vallásszabadság
Erdélyi Fejedelemség 1557.július 1-én, Tordán tartott rendi
országgyűlésen iktatta törvénybe a vallásszabadságot
Az Erdélyi
Fejedelemség rendi országgyűlése törvényében egyenjogúnak
jegyezte be a katolikus és a protestáns egyházat, ezzel Erdély
a két bejegyzett felekezet országa lett. Ez a rendi országgyűlés
455 évvel ezelőtt a világon először törvénybe iktatta a
teljes, földi hatalmasságoktól nem függő vallásszabadságot
az alábbi szöveggel: „Ki-ki vallja azon hitet, amely neki
tetszik új, vagy régi szertartásokkal s e részben teljesen
szabad akaratja szerént cselekedhetik. De az új vallást követőknek
nem szabad egymást bosszúsággal illetni."
Ez a törvény rövid,
de mindent magába foglalóan bölcs, a vallásgyakorlás senki mástól,
csak mindenkinek „szabad akaratjától" (tehát mai szóhasználat
szerint, lelkiismeretétől) függ. Ennek a törvénynek védelme
elhárította az erdélyi reformáció útjából a
konfliktusokat, a svájci és német vallásháborúhoz hasonló
belháború veszélyét, tehát ennek védelme alatt a reformáció
tovább folytatódhatott.
A szabadság útja
Luther Márton
reformációja eljutott a Keleti Kárpátokig is. Ennek terjedése
és azt akadályozó eseményeknek sorát követően tartották
meg 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlést, amelynek elutasító
határozata ellen tiltakozva lettek Luther követői protestánsok.
Az ezt követő következő évben került sor az augsburgi
birodalmi gyűlésre, annak Melanchthon által szövegezett
hitvallást elutasító határozatára, amit a schmalkaldeni
protestáns zsinat ágostai hitvallás néven el is fogadott.
Ezzel párhuzamosan a Svájcban folyt reformáció kantonok közötti
háborúba torkollt és ugyanebben az évben, azaz 1531-ben
Zwingli Ulrik csatában életét vesztette, ezért az I. Helvét
Hitvallást nem tudta befejezni, ez a feladat utódjára,
Bullinger Henrikre maradt, aki öt évvel később készült el
vele. A svájci vallásbékét, amely a földi hatalmasságoktól
tette függővé a vallásgyakorlás szabadságát 1535-ben kötötték
meg azzal a záradékkal, hogy akié a föld, azé a vallás ( ez
a „cuius regio, eius religio" elve).
A reformáció
szellemi áramlásának „sodorvonalát követve" azt találjuk,
hogy kitört a német vallásháború, amelyet az augsburgi német
vallásbéke zárt le. A német vallásháború hullámai átcsaptak
Erdélybe, a szász templomok bejáratánál látható emléktáblák
kiemelten tüntetik fel az 1555-ös, azaz az augsburgi vallásbéke
évszámát, de a földi hatalmasságoktól függő vallásgyakorlást
nem tudták érvényesíteni. Maradt a katolikus és az ágostai
egyház a törvény előtt egyenjogú területi hovatartozástól
függetlenül.
Bejegyzett egyházak
1557-ben az Erdélyi
Fejedelemség egyenjogúnak bejegyezte a katolikus és a protestáns
egyházat, ezzel Erdély a két bejegyzett felekezet országa
lett. Beiktatta a vallásszabadságot. A reformáció szellemi áramlatának
követve hét év múlva 1564.június 4-én ismét Tordán tartott
rendi országgyűlésen, a „kolozsvári reformált eklézsia"
néven háborús konfliktus nélkül szintén törvényesen
elfogadott egyház lett. Ezzel az Erdélyi Fejedelemség három
bejegyzett egyház országa lett. További hét év múlva Székelyvásárhelyen,
(Marosvásárhely) 1571.január 6-án a rendi országgyűlés a 14
éve elfogadott vallásszabadság törvényének védelme alatt
továbbra is háborús konfliktus nélkül törvénybe iktatta az
időközben egyházi szervezetté szerveződött új vallást
„unitária" néven. Ezzel az Erdélyi Fejedelemség négy
bejegyzett egyház országa lett.
(Forrás: MK)
|
