vissza a főoldalra

 2012.07.20. 

Egymillió ütés

A mai képzőművészet gyakran tévutakon jár

Szilágyi Özséb ötvösművész 1986-ban született. Kisiskolás korában Simon Istvánhoz járt kerámia szakkörbe. 2005-ben a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után a Bánki Donát Közlekedésgépészeti Szakiskolában autófényezői szakra járt, ahol 2008-ban az országos versenyen 3. helyezett lett, és így egyből odaadták a jeles szakmai bizonyítványt. Utána az Opel Interatnál majdnem 1 évet dolgozott. Keresztapja révén Ozsvári Csaba ötvösművésznél tanulhatott, mely alatt az ötvös szakmának a cizellálás részébe kóstolhatott bele. Mesterével egyházi megrendelésre dolgoztak, előtérbe helyezve azt a domborításos technikát, amiben figurális és ornamentikus elemek voltak ötvözve. 2011-ben a Budapesti Szolgáltató- és Kézművesipari Szakképző Iskolában az ötvös – aranyműves szakon jeles bizonyítvánnyal végzett, így az ékszerkészítés rejtelmeit sajátíthatta el. Iskola végeztével egyedi cizellált alkotásokat csinált, 90 %-ban egyházi témában, műveit gyakran fával ötvözte. 2012-ben létrehozta saját vállalkozását az Ötvös Özséb Kft.-t. Egyre több technikát igyekszik alkalmazni munkája során. A cizellálás terén is fejleszteni szeretné tudását ötvös mesterek segítségével. Jelenleg a vésést tanulja, mely után a kőfoglalást szeretné elsajátítani. Néhány hete a Keszi-Art művésztársulat kiállítása a Múzeumok éjszakájához is csatlakozott, s ezen a tárlaton Szilágyi Özséb három alkotását is megtekinthettük.

 Sokkal nehezebb a hibákat kijavítani, mint a festészetben

 Olvastam, hogy egyik mesterének Ozsvári Csabát tartja. Ő szinte kizárólag egyházi megrendelésekre dolgozott. Számos liturgikus tárgyat készített már a váci püspökségnek. II. János Pál pápa számára - a Szentév alatt használatba vett - misekönyvborítót és egy magánájtatosságra szolgáló Fájdalmas Krisztus (Vir dolorum) domborművet készített. Ez utóbbi műve akkor került a Vatikánba, amikor a pápa boldoggá avatta Apor Vilmos püspököt. Ön látta ezeket az alkotásokat?

 –Ezeket a műveket csak fotókon láttam, mégpedig abban a könyvben, amit Ozsvári Csabától kaptam. Mesterem halála után személyesen megnézhettem néhány Ozsvári-munkát, mert egy ismerős plébános atya a második legnagyobb megrendelője volt. Csaba neki is készített ezüst Biblia-borítót drágakövekkel kirakva, emellett kelyhet és monstranciát, magyarul szentségmutatót is ezüstből, aranyozva, valamint keresztelőtálat kancsóval. Most, hogy én is Biblia-borítót készítek, alkalmam volt ezeket a nemes tárgyakat megtekinteni.

 Festők mesélik, hogyha valamit hibáznak a képen, felvisznek egy új réteget, és minden rendben van. Az ötvös mesterségnél nehezebb a javítás?

 –Sokkal nehezebb a hibákat kijavítani, mint a festészetben, mert mi nem egymásra tesszük a rétegeket, hanem egy sík lemezből indulunk ki. Először negatívba kalapáljuk, domborítjuk ki az anyag felületét, cizellőr kalapács, és poncoló acélok segítségével. A készülő Biblia-borító is egy szurokágyon fekszik, s miután hátulról ki van domborítva negatívba, a szurkot le kell róla égetni, majd ki kell lágyítani, izzásig felhevíteni a fémet. Ezt követi a savazás, a közömbösítés. Ezután jön a szemből való kidolgozás, ami aprólékosabb munkát kíván. Ez is mutatja, hogy mennyire nehéz javítást végezni ebben a folyamatban. Igen zajos ez a munka, ezért füldugóval dolgozom. A cizellőr saját magának készíti el az ehhez szükséges szerszámokat, az egyedi formájú kalapácsot és a sok féle ezüstacélból készülő poncolóacélt. Az egyik kalapácsomban eddig nem kevesebb, mint egymillió ütés van.

 Tehát esetünkben szellemi és kemény fizikai munkáról is beszélhetünk.

 –Fizikailag igen nehéz részei is vannak ennek az alkotói folyamatnak, főleg mikor nagyobb plasztikákat kell kidomborítani a felületből. Csabánál az Admontba készülő templomkapu oldalfrízeit cizelláltam, és ott mélyebb domborítások is vannak, ezért kemény fizikai munkát kell végezni. Ez az oka annak, hogy nagyon kevés nő végzi ezt a mesterséget, s ha végzi is, akkor inkább az ékszerészetre szakosodik. Több ága létezik az ötvösművészetnek. Az aranyművesek készítik az ékszereket, az ezüstművesek a nagyobb tárgyakat például: tálakat, kelyheket, kancsókat, a cizellőrök pedig a plasztikus díszítéseket, és vannak még vésnökök, kőfoglalók, kőcsiszolók is.

 A megrendelő meddig szólhat bele az alkotás folyamatába?

 –Az első, hogy megadják a témakört. Ezután én nem azt csinálom, hogy leülök, és egy óra alatt megtervezem az alkotást, hanem a terv akár heteken át érlelődik bennem, és a munkával kapcsolatban több gondolat vetődik fel, akár autózás közben is. Amikor már összeállt az agyamban a vázlat, akkor kezdek el tervezgetni, rajzolgatni úgy , hogy meglegyen a mondanivaló és a tartalom is. Ezt követően mutatom meg a tervet a megrendelőnek, aki általában elfogadja azt.

 Ozsvári stílusát is átvette, vagy rátért egy egyéni útra?

 –Az kétségtelen, hogy mester és tanítvány közt létezik egy kapcsolat, és óhatatlanul is azt folytatná az ember, amit a tanárától elsajátított, tehát azon az úton menne tovább. Természetesen ez így nem lehetséges, mert minden művész egyéniség, és én is arra törekszem, hogy megtaláljam a saját stílusomat. Aki ránéz a munkámra, felismerheti azt, hogy Ozsvári-tanítvány vagyok, de azt is, hogy egy külön útra léptem. Saját technika és stílus jellemzi munkáim nagy részét.

 Mesterét leginkább a honfoglalás kori magyar ötvösség, a szkíta, a grúz, az örmény és a kora középkori Európa ötvösművészete foglalkoztatta. Ön honnan veszi a motívumokat?

 –Sosem másoltam le valamit egy az egyben a gyakorláson kívül. Az nem lenne a sajátom, nem belőlem indul ki. A másolást nem is tartom művészetnek. Olyat próbálok megeleveníteni a munkáimon, amit még nem láttam az alkotásokon, de a természetben előfordul. Motívumaimat részben a természetben előforduló növényvilág és a fantázia szüleménye alkotja.

 Írók, grafikusok sokszor spontán, megrendelés nélkül is alkotnak. S ez az alkotás sok esetben az asztalfiókban marad. Az ötvösmunka alapanyaga viszont igen drága.

 –Az valóban ritka, hogy hirtelen fellángolásból születnének meg alkotásaim. Amikor nem megrendelésről van szó, akkor direkt ajándékozás céljából dolgozom. A legtöbb esetben vörösrézzel dolgozom, ez nem a legolcsóbb, de nem olyan drága, mint az ezüst. Ami drága, az a munkadíj, hiszen egy tenyérnyi felület megmunkálása annyi idő is lehet, mint egy A4-es méretűé. Tehát a munkára fordított idő a sok, ha minőségre törekszünk.

 Nyolc óránál többet kell dolgoznom ahhoz, hogy megtérüljön a beruházás

 Idén létrehozta saját vállalkozását az Ötvös Özséb Kft.-t. Nem félt ebbe belevágni?

–Nem féltem. Soha nem voltak káros szenvedélyeim, és arra törekedtem, olyan felszereltségű műhelyem legyen, ahol minőségi munkát lehet végezni. Emellett nyolc óránál többet kell dolgoznom ahhoz, hogy megtérüljön a beruházás. Ez idáig egy fő megrendelőm van, neki köszönhetem, hogy létrehozhattam ezt a vállalkozást. Ő Ozsvári Csabát is támogatta megrendeléseivel. Úgy gondolta, hogy fontos az egyházi vonalat továbbvinni, mert kevés az egyházi ötvösművész. Távlati terveim: szeretnék kiállítást rendezni Budakeszin, majd Székesfehérváron, később Rómában is. Ikertestvérem római katolikus pap, ő a doktori disszertációjára készül az „örök városban”. Így Rómában is lenne lehetőségem kiállítani. Remélem, hogy a kiállítások kapcsán többen észreveszik azt, hogy létezik élő, kortárs egyházi ötvösművészet Magyarországon. A megrendelőm kapcsolatai lehetővé teszik azt is, hogy Erdély több településére is dolgozzak. Ott is lenne erre igény, mert úgy tudom, Erdélyben nincs olyan ötvösművész, aki egyházi tematikában dolgozik.

 A keresztek esetében a megmunkált vörösréz faanyagra kerül rá. A fát is ön munkálja meg?  

–Kiskorom óta a használati, valamint dísztárgyak készítésénél sokszor fa-fém kombinációt használom, és előszeretettel lakkozom a famunkákat. Több keresztet is készítettem amin Jézus Máriával látható. Ennek az alapja fából volt és az alakok kontúrja több színű fémből volt belesüllyesztve a fába. Az ötvösmunkákhoz már komolyabb famunkákat készítettem. Nyers pallóként veszem meg a fát, majd különböző eljárásokkal jutok el a végcélhoz. Asztalosmesterektől kérek tanácsot, ők elmondják a technikát, én pedig otthon megmunkálom az anyagot. Famegmunkáló gépek megvásárlásával és a fényező szaktudás segítségével egyre jobb minőségű műveket készíthetek. Különösen szeretem a borovi fenyőt, mert az erezetéből nagyon sokféle látványos mintázatot lehet a forma kialakítása révén előcsalogatni.

 Egyik kereszten látható Jézus lábánál a Szent Szűz, a motívum pedig a szőlőfürt.

 –Egységkeresztről van szó, melynek lényege, hogy Szűz Mária, mint társmegváltó jelenik meg a kereszten, hiszen együtt szenved Jézussal. Az ornamentikus díszítésbe belevittem Jézus életének számát, mert pontosan 33 levélzet öleli körül a keresztet. Hét szőlőfürtöt láthatunk, nem véletlenül, mert ez a mennyország hét kulcsát jelképezi. A hét a teljesség száma. A szőlőből készül a bor, ami az átváltozáskor Jézus vérévé válik.

 Mennyire lehet egy főleg egyházi megrendelésekre dolgozó művész modern, absztrakt?

 – Miként a mindenáron való újat akarás sem, úgy a görcsös hagyománytisztelet sem járható út szerintem. Úgy gondolom, a mai képzőművészet gyakran tévutakon jár, ezért a saját munkámhoz elsősorban a régi művészetek irányában keresek támpontokat. Célom és törekvésem az emberi, művészi tisztesség és a szakmai minőség. Sosem szerettem a torz alkotásokat, lágyabb, emberbarátibb, a természethez közel álló vonalak állnak közel hozzám. Olyan alkotások, melyek megnyugtatják az embert.

 Léteznek az ötvösművészetben iskolák?

 –Régebben ez jellemző volt, de most, mikor a tömegtermelés bejött, egyre visszaszorult az igény az egyedi iránt. Az ötvösmesterség néhány ága szinte kihalt, egy-egy mester van, akitől lehet tanulni. Hála Istennek, velük kapcsolatba kerültem, és most folyamatosan tanulok.

 Ötvös-aranyműves szakon végzett. Nagy felelősség arannyal dolgozni?

 –Elég nagy. Ajándékot készítettem aranyból, a feleségem számára lánykérő gyűrűt, amikor megkerestek aranyművességgel, akkor inkább továbbadtam a munkát egy ebben járatos ötvös mester kollegának. Az arannyal el kell számolni, és külön fémjelezni is szükséges.

 Nézzük, az ön személyes történetét. Tudtommal sokat tartózkodott a családi műhelyben.

 –Édesapámnak műszaki végzettsége van és üvegező vállalkozása is volt, elég sok mindennel foglalkozott, ezermesternek nevezhető, jelenleg éppen karbantartó a helyi gimnáziumban. Már kis korom óta nagy volt a gépek szerszámok iránti érdeklődésem. Szerettem a kreativitást igénylő dolgokat, ebből kifolyólag többször is átépítettem a már meglévő kerékpáromat, mert nem tetszett nekem. Szétvágtam a fém vázat és más fémek felhasználásával teljesen új formát hoztam létre, amit szépen le is fényeztem, az első fényező pisztolyommal.

 Nem is jelentkezett egyetemre, főiskolára?

 –Gépészmérnök szerettem volna lenni, fel is vettek a Bánki Donát Műszaki Főiskolára. Viszont már az első évben rájöttem, hogy másról szól ott a történet, ahogy elképzeltem, így otthagytam a főiskolát. Nem hiszek a véletlenekben, hiszen, ha ez nem történt volna meg, akkor vajon milyen úton találom meg igazi hivatásomat. Az ötvös-aranyműves szakon esti tagozaton tanultam, tehát napközben dolgoztam, majd estébe nyúlóan iskolában voltam. Már akkor, ha csak időm engedte, cizelláltam.

 Foglalkozik még autófényezéssel is? Gondolom, abból jobban meg lehet élni. Autója sok embernek van, de ízlése kevesebbnek.

 –Már nem vállalok autófényezést, minden ilyen munkát a volt munkahelyemhez küldök. Az ötvösséget választottam fő profilomnak, ezért ebbe fektetek minden energiát. Igaz, hogy többet keresnék, mint autófényező, de az ötvösséget érzem hivatásomnak. Autófényezőkből Dunát lehet rekeszteni, de cizellőrből, aki a munkát ilyen szinten tudja csinálni, más ötvös mesterek szerint is kevés van.

 A hit erőt ad a mindennapi nehézségek elviseléséhez

 Miként reklámozza magát egy ötvös?

 –Tartom a kapcsolatot a volt tanáraimmal és az ötvös mesterekkel, ami kapcsolati tőkét is jelent. Van, mikor ők adnak át nekem munkát, illetve fordítva. Ismerősök, akik látják az alkotásaimat, ajánlanak engem másoknak. Nagy lehetőség az idén létrejött Keszi-Art, ami összefogja a helyi művészeket, és az ezzel kapcsolatos sajtómegjelenéseknek is sokat köszönhetek. Pátyon látható egy köztéri alkotásom, ami szintén reklámot jelent.

 Milyen alkotásról van szó?

 –Felújítottak egy több mint százéves, kidőlt kőkeresztet. A keresztben lévő mélyedés arra utal, hogy egykor valamilyen kisplasztika lehetett benne. Azt nem tudjuk, mit ábrázolt, így én terveztem meg az újat.

 Mennyire jelentenek problémát a határidős munkák? Ötvösként, gondolom nem lehet sietni, szinte mértani pontossággal kell rajzolni, tervezni.

 –Természetesen nem lehet a munkát siettetni, de mindig vállalható határidővel dolgozom. Van egy bejáratott munkarendem, és ahhoz tartom magam.

 Az Istenbe vetett hit mennyit segít az alkotói munkában?

 –Szinte csak egyházi témában alkotok, és el sem tudom képzelni azt, hogy valaki hit nélkül képes ilyen tárgyakat készíteni. A hit erőt ad a mindennapi nehézségek elviseléséhez, hogy a munkánk a mindennapi rutin ellenére sem hiábavaló. Ugyanúgy segít a munkában, mint a mindennapi életben. A hit áthatja egész életünket.

Medveczky Attila