2012.07.20.

Dr. Szabó Tamás, a Mária Rádió elnöke, a Cursillo Missziós Mozgalom szervezője

Elnök úr, köszönjük, hogy időt szán ránk. Nem udvariatlanságból, de mégis egy kemény felütéssel kell kezdenünk. Ön 1992-től a privatizáció felügyeletével megbízott tárca nélküli miniszter volt az első szabadon választott kormányban. Az Antall kormány elleni legfőbb gazdasági kifogás, amely végül a bukáshoz vezetett: a kb. egymillió munkahely megszűnése, a privatizáció igazságtalansága, a bankkonszolidáció és az állítólag felajánlott adósság elengedés visszautasítása. Visszatekintve, érez-e felelősséget, s ma mit tenne, ha módjában állna, másképp?

–Vannak, akik tudatosan összemosnak dolgokat, míg másoknál önkéntelenül keverednek a múlt történései. Holott élesen el kell választani az 1988 és 1991 közti ún. spontán időszakot és az azutáni privatizációs eseményeket. Azért beszélek 1991-ről, mert akkor születtek meg az új törvényi és intézményi keretek. A magángazdaság helyreállításáról, a privatizációról a rossz kép már a ’80-as évek végén kialakult, mert akkor nagyon sok olyan ügy történt, amit később negatív példaként emlegettek az Antall-éra nyakába varrva. Ilyen mondjuk a Fotex-ügy. 1985-től a szocialista rendszer, az egészen nagy vállalatokat kivéve létrehozta a jugoszláv vállalati önigazgatáshoz hasonló modellt, a vállalati tanácsokat. Ezek vállalati tanácsok rendelkeztek ezután a tulajdonról. Tehát a vállalatvezető megszervezhette saját embereiből a vállalati tanácsot és utána gyakorlatilag, tulajdonosként lehetett rendelkezniük a vállalat felett. Az 1988-as társasági törvény alapján önálló céget is lehetett alapítani vagy társulni külföldi vállalattal. Majd a cég egy részét is el lehetett adni, úgy, hogy a volt szocialista vállalatvezető és köre maradt a tulajdonosi haszonélvező. A magyar vállalatvezetés egésze – szerencsére – nem volt arra felkészülve, hogy ezt a lehetőséget kihasználja, de néhányan nagyon jelentős üzletet bonyolítottak le, ami az ország gazdaságának ártott. Emellett a kritikusok szeretik elfelejteni azt is, hogy 1990-re összeomlott a keleti piac. Általában nem is a piacgazdaságra való átállás okozta a legfőbb problémát, hanem döntően az, hogy az oroszok nem fizettek, ugyanakkor a régi szocialista vállalat által előállított terméknek máshol nem volt piaca. Mert sok esetben elavult volt a technológia, sem a gyártósor sem az építmény nem ért semmit. Így aztán nem lehetett azon csodálkozni, hogy ezek a nyugati cégek piacot vettek tulajdonképpen és a saját termékeikkel árasztották el Magyarországot.

Az élelmiszeripar privatizációja kapcsán máig súlyos vádként emlegetik a Feruzzi történetét, mert ott volt magyar aspiráns is, s mégis a külföldi nyert.

–Jó akkor menjünk sorjában: A Feruzzi ügyben a magánosítás abszolút elő volt készítve mikor én kerültem a miniszteri székbe, már kihirdették az eredményt. Tehát nem állt módomban leállítani, de ha jól emlékszem a dokumentációs anyagban, a magyar vevő tőkeképessége erősen meg volt kérdőjelezve. Bár megjegyzem, szerintem az olasz cégcsoport sem tudta a vásárlás pillanatában, hogy a később beállított kvóták miatt olyan gyorsan elveszíti piacát. Tehát ők sem tudtak csodát tenni. Érdekes, arra nem sokan emlékeznek, hogy egyedül az Antall-éra foglalkozott kiemelkedően a hazai tulajdonlás ügyével. Mi például szolgáltatást sosem adtunk át külföldieknek, nem úgy, mint a szocialisták. Mi nyíltan kimondtuk, hogy vannak olyan stratégiai szektorok, melyeket nem adunk el. Visszatekintve: lehet, hogy néhány védelmi elemet még be lehetett volna vinni a privatizációs jogszabályokba, azonban akár szakmailag, akár politikailag vizsgálom a tetteinket, nem hiszem, hogy abban a helyzetben mások ennél járhatóbb úton haladhattak volna. Azt meg visszautasítom, hogy nem az érdekeink mentén cselekedtünk. Az adósság átütemezés: Antall Józsefnek az volt az ideája, hogy ha a „Nyugatnak szépre festjük magunkat”, majd a technológia megújuláshoz új invesztíciót kapunk külföldről, és mindez gyors stabilizációt eredményez, ami után fel lehet vetni az adósság-kérdést. A stabilizáció sikerült is, és fel is vetettük az adósság-kérdést. Mint a miniszterelnök bizalmi embere, én tárgyaltam Washingtonban, Japánban, azzal az üzenettel: megoldottuk a stabilizációt, minden rendben lesz, kérjük az adósság visszafizetésének átütemezését. Ebbe nem mentek bele, egyszerűen azért mert a 10 milliós Magyarország nem volt szemükben akkora tényező, mint például a 45 milliós Lengyelország. Egyetlen egy ország sem vállalt garanciát arra, hogy átütemezhetjük a törlesztést. Az pedig a Kádár rendszer nagy hibája volt, hogy mely bankoktól vették fel a kölcsönöket.

Az 1 millió munkahely nélkül maradt embert könnyen fel lehetett heccelni azzal, hogy ha a kormány saját érdekeink mentén cselekedett, akkor miért csak a bankkonszolidációra jutott pénz, miért nem találtak forrást a munkások konszolidációjára?

–Azok a piacok, ahová a magyar munka értékesült, fizetésképtelenné váltak. Ez okozta a munkanélküliséget. Már a Németh-kormány, egyébként helyesen, 1990 januárjában leállította az orosz szállításokat, hiszen nem fizettek. Másfél év alatt a keleti piacra termelő gyárak, üzemek 70% -a szűnt meg. Csak közbevetőleg mondom, milyen türelmesek vagyunk mi magyarok, történt, hogy egy francia diplomata felhánytorgatta nekem, milyen rosszul mennek a dolgok az új jobbközép kormány alatt, hogy milyen nagy a baj nálunk. Mi lenne önöknél,- kérdeztem,- ha az ipar fele leállna? Lángokban állna Párizs, autókat borogatnának. Nálunk pedig béke honol. Ennek a türelmen kívül az az oka, hogy időben felépítettük a munkanélküli ellátási rendszert. Remélem, nem tűnik szerénytelenségnek, de ennek a kidolgozásával engem bízott meg Antall József.

Mi az igazság abból, hogy a nyugat kész volt elengedni az államadósság jelentős részét, de a paktum által a helyén hagyott Nemzeti Bank elnök, Surányi György mindent megtett annak érdekében, hogy ez ne következzen be.

–Ez legenda. Surányi egyébként nem volt a paktum része, mert a Németh-kormány nevezte ki. Mi ezen a helyzeten csak úgy tudtunk változtatni, hogy megalkottuk a Nemzeti Bankról szóló új törvényt, aminek kapcsán azután nem neveztük ki.

Csurka István 1992-es tanulmánya, egyértelműen a kormánypárt érdekében íródott, ha aszerint változtattak volna, talán ma is lenne MDF, de a belső és külső liberálisok elérték, hogy ellenségessé mérgesedett a viszony, s a párt legnépszerűbb emberét elűzte a miniszterelnök.

–Nem voltak ők ellenségek, a két jelentős formátumú ember nagyon kedvelte egymást. Antall József szerette Csurka Istvánt, sokat adott a véleményére, sokáig támaszkodott is rá. Azonban a rettenetes belső és külső támadás arra késztette a miniszterelnököt, hogy politikusként, államférfiként mérlegelje, mit tehet. Ami a tanulmány fogadtatását illeti, Antall először azzal próbálta elterelni az ellenfeleket, hogy tekintsék a Néhány gondolatot Csurka írói munkássága részének. Az MDF egy része, a liberálisok, és azok, akik szeretik a belső ügyeket kivinni, viszont nem nyugodtak, újabb és újabb támadások, fenyegetések, s a politikailag káros, inkorrekt kampányáradat végül elérte célját. Kár, sajnálom. Sokat beszélgettem én erről Csurka Istvánnal.

Szabó Tamást nem mint vallásos embert jegyezték elsőrenden. Milyen úton jutott el odáig, hogy katolikus rádiót csináljon?

–Bár megkereszteltek, és szülőfalumban segédkeztünk is a gyógyító pap bácsinak, de mégis csak a néhai miniszterelnök halála, talán a mély megrendülés hozta el a megtérésemet. Erről bővebb magyarázattal is szolgálhatnék, hogy mit tesz az emberrel az Isten, hogyan működik a Szentlélek, ami nélkül semmi sem maradandó. Sokáig nem volt magyarázatom arra, miért tartottam fontosnak az 1990-es választási füzetben feltüntetni, hogy katolikus bányászcsaládból származom. S ez után az élmény után, vagy inkább csodának nevezem, rájöttem, hogy nekem tovább politikával már nem szabad foglalkoznom. Az 1980-as években naivan mentünk a politikába. Azt feltételeztük, hogy a politikai rendszer megváltoztatása, a demokratikus berendezkedés, a jogállam létrehozása és működtetése a világjobbítás céljait szolgálja. Nem gondoltam arra, hogy a rendszerváltás önmagában még nem tesz jobbá senkit. Az a döntésem, hogy 10 év politizálás után önszántamból otthagyom a politikát , annak a belátásából született, hogy a politika, mint eszköz alkalmatlan a világ megjavítására.

Volt idő, amikor politikai pályára vágyott?

–Nem, soha, de minden egyes lépésünknek következménye van. Mivel az MDF dunántúli szervezője voltam, elkerülhetetlen lett, hogy 1989. március 14-én az MDF Országos Elnökségének a tagjává válasszanak. Ezután természetesen kimondták indulnom kell a választásokon, s mint fiatal közgazdászra számítottak rám a kormányban is. Tíz év elteltével terelődött az életem új útra. Akkor találkoztam a kereszténység erősítésének lehetőségével, a Cursillo missziós mozgalom jóvoltából. Ezt az Isteni Ige Társasága, tehát a verbita szerzetesrend szervezte. A Cursillo lehetőséget teremt a háromnapos zártkörű tanfolyam vezetője számára rendkívüli sorsok megismerésére, a hallgatók pedig az élő Krisztussal való találkozás élményével gazdagodva térnek haza. Immár 14 éve dolgozom ebben a mozgalomban. Olyan emberek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a kereszténység, de érdekli őket, megkapják az alapvető ismereteket. A tanfolyam után a résztvevők úgy mennek haza, mintha ott személyesen találkoztak volna Istennel. S ezután életük, pályájuk megváltozik. A legtöbb keresztény mozgalmat az jellemzi, hogy a vallásosok alkotnak csoportokat, aki nem az, az kívül marad. A Cursillo nem így működik, hanem úgy, hogy élményt ad, és a személyre bízza a további döntést. A Cursillo tanfolyamait világiak, tehát nem papok tartják. Például úgy, hogy átadom az alkalmas érdeklődőknek a tematikát, a módszertant. A reformátusok számára szóló első tanfolyamot megtartottam, és így átadtam a Cursillo metódusát is, amelyet tovább már ők működtetnek.

Honnan a pénz egy ilyen háromnapos rendezvényre?

–Kötelező részvételi díj nincs, mindenki ad amennyit tud, a kiadásokat főleg a korábban végzettek fedezik. Emellett minden munka önkéntes alapon folyik. Ez nagy szó, mondhatni csoda, mert hiszen üzleti alapon egy ilyen három napos tanfolyamnak csak a humánszolgáltatás része kb. 2 millió forint lenne.

A Cursillo vezette a Mária Rádióhoz?

–Igen, mert a Cursillo által nagyon sok értékes embert ismerhettem meg. Sok pappal, szerzetessel ápolok jó kapcsolatot, akik mindig mindenben segítenek. Ez egy ilyen világ. Történt, hogy az egyik verbita atya 2000-ben felvetette nekem: csináld meg a Mária Rádiót. Érdekelt a dolog, körülnéztem, mit lehetne tenni. Sima, szokásos üzleti alapon azt mondtam volna semmit. Isten segítsége nélkül semmit. Ki kell jelentenem saját tapasztalatom alapján: lehetek akármilyen ügyes, lehetnek bármilyen kapcsolataim, az nem számít, az nem elég, mert a Mária Rádió csak Isten segítségével szólalhatott meg először Budapesten 2006-ban. Ráadásul úgy, hogy esetünkben nincs tőkés befektető, hanem önkéntes munka van. A Mária Rádió szervezeti kerete közhasznú egyesületi, és a rendszer minden elemében non-profit. Visszatérve a Cursillo tanfolyam rendkívüliségére: aki elvégzi, késztetést érez valami nemes, a saját lelkének örömet adó munkára. Mert adni jó. És a Mária Rádióban van lehetősége adni, lehet a rádió önkéntese.

Az ingyenes munkavégzésben a materialista világban nincs sok köszönet.

–Hát persze, de ez a világ más, pont ettől más. Szeretetből, lélektől lélekig. 800 önkéntese van a magyarországi Mária Rádiónak és kb. 130 önálló műsorunk van. Olyan közösségeket akarunk megismertetni a hallgatókkal, ahol az emberek jól érzik magukat, s ezzel példát mutatunk. Ez az önkéntesség adja meg azt a gazdasági struktúrát, ami alapján a rádió működni tud, mert a humán költségek rendkívül alacsonyak. Én is önkéntesként dolgozom, mint a munkáltatói jogok gyakorlója, mindössze nyolc fizetett alkalmazottunk van, akik főleg technikai téren tevékenykednek. Ezen kívül ingyenes, tartalmas 16 oldalas havilapunk 40 ezer példányban jelenik meg. Fel lehet tenni a kérdést, miből működik a rádió? A hallgatók önkéntes adományaiból. Túl nagy összegekre nem kell gondolni, hanem 26 ezer ember támogat minket évente átlagosan négyszer.

A magyar Mária Rádió kapcsolatban áll az olaszországival?

–Olaszországban működik a Mária Rádió Világcsalád, mint egyesület segíti az új rádiók beindulását adományukkal. Tehát mi nem tudtunk volna elindulni a Világcsalád támogatása nélkül. Mivel a hatóságok nekünk nem adtak frekvenciát, hát vásároltunk a Világcsalád pénzéből.

Létezik hasonlóság a világ Mária Rádióinak műsorpolitikájában?

–60 országban van jelen a Mária Rádió, és az olasz műsor-, gazdasági-, és szervezési modell lett a példa. A műsorok 1/3-a imaműsor, a második 1/3 tanítás, keresztény tanítás – keresztény írók művei, egyházjog, stb – a harmadik blokk az életvezetés. Ezen belül a társadalmi csoportok készítenek maguknak műsort. A cél pedig a kereszténység gondolkodásának, magatartásának megismertetése. Éppen ezt jelenti a missziós rádió. Ma a legnagyobb nemzeti szolgálat az alapok megerősítése.

Az önkéntesek végül csoportokba szerveződnek?

–Nem, mert mi nem ebben, hanem a helyi rádiózásban gondolkodunk. Néhány évvel ezelőtt, mikor a helyi rádiózás tulajdonképpen megszűnt Magyarországon, helyi stúdiók építésébe kezdtünk. Arra bíztattuk a csoportokat, csináljanak ők is igazi helyi rádiót.

A felvidéki, komáromi imanapokon láttam a Mária Rádió logóját.

–A felvidéki Mária Rádió önálló. A mi stratégiánk az, hogy jöjjenek létre a határon túl a magyar, de önálló Mária Rádiók. Mára létrejött az önálló erdélyi Mária Rádió, a felvidéki és a vajdasági is. Tehát négy magyar nyelvű, önálló Mária Rádió létezik – a mieinknél csak a spanyolok vannak többen. A cél azonos: a magyar területeken, közösségekben újra meghatározó legyen a keresztény gondolkodás.

P.G.-M.A.