vissza a főoldalra

 2012.06.01. 

Nyirő József, Wass Albert és Szabó Dezső esete a magyartanárokkal

A tartalom és az időzítés szempontjából nézve is rendkívül figyelemreméltó tanulmányt tett közzé a Magyartanárok Egyesülete. Nevezett egyesület éles bírálattal illette az új Nemzeti Alaptantervet (NAT), miután abban helyet kapott Wass Albert, Nyirő József és Szabó Dezső írói munkássága is.

 Az új NAT – melyet a kormány már elfogadott, a Magyar Közlönyben pedig rövidesen hivatalosan is kihirdetésre kerül – 2013 őszétől léphet életbe. Lényege, hogy az eddigi alaptantervekben is meglévő kiemelt fejlesztési területek és tartalmak új, a társadalmi elvárások által megfogalmazott tartalmakkal bővülnek, illetve egészülnek ki. Ilyen új tartalom például az erkölcsi nevelés, a nemzeti azonosságtudat és a hazafias nevelés, valamint az állampolgárságra, demokráciára nevelés, az önismeret és a társas kultúra fejlesztése, a testi- és lelki egészségre nevelés.

Az irodalom terén régi hiányosságot pótol az új NAT, amikor a konzervatív irodalmi személyiségek között végre bekerül a tantervbe Szabó Dezső, Nyirő József és Wass Albert írói munkássága is.

Ez az örömteli tény kiverte a biztosítékot a Magyartanárok Egyesületénél. A szervezet ezen passzusok miatt élesen bírálja az új NAT-ot. Mint mondják, Szabó Dezső és Nyirő József sem világképe, sem stílusa szerint nem nevezhető konzervatívnak, sőt, Szabó Dezső expresszionizmusa szerintük épp az ellenkező irányba mutat. Azaz nemcsak a szerzőválasztás, hanem annak indoka is védhetetlen szakmailag. Wass Albert, néhány korai művétől eltekintve, inkább népszerű lektűríró (sic!), ekként helye lehet az irodalom határterületei érettségi tételtípusban, de nem a Nemzeti Alaptantervben. A Nemzeti Alaptanterv és az iskola nem szakadhat el az irodalomtörténet-írástól, nem mondhat ellent a szaktudomány értékítéletének – hangzik a Magyartanárok Egyesületének közleménye.

Ismerhetjük jól az olyasfajta megnyilvánulást, amely a szakértelemre vagy a tudományosságra alapozva akarja kirekeszteni közgondolkodásból a nemzeti gondolatot vagy azok hiteles, közkedvelt képviselőit. Nemcsak az irodalomra vagy az oktatásra jellemző ez, hanem sajnos jelen van az élet szinte minden területén. Itt azonban másról is szó van. A közlemény végére ugyanis kibújik a szög a zsákból és csak kiderül, hogy voltaképpen mi is az „igazi baj” a három íróóriással.

„A három írót – erdélyiségükön kívül – csak műveikben is erőteljesen megnyilvánuló antiszemitizmusuk kapcsolja össze. Ez egy európai országban, márpedig Magyarországot annak tudjuk, aligha lehet indok egy központi és előíró jellegű oktatáspolitikai-tartalomszabályozási dokumentumban való szerepeltetésükre.”

Ez a két mondat nagyon csúnya csúsztatás, hiszen magyartanáraink egyrészt olyat állítanak, ami nem igaz, miszerint Nyírő, Wass és Szabó Dezső antiszemita volt, másrészt pedig a kijelentésnek ebben a megfogalmazásban egyértelműen olyan a kicsengése, mint ha a vélt antiszemitizmus volna az alaptantervbe történő bekerülésük oka.

Ezek alapján nem árt felhívni a láthatóan alultájékozott magyartanárok szíves figyelmét arra, hogy Szabó Dezső, Nyirő József és Wass Albert legfontosabb alkotásai egyaránt a Trianon utáni időszakra esnek. Ebben az időszakban több százezer nemzettársunk vándorolt ki Székelyföldről, és települt át az anyaországba. Végveszélybe került a trianoni trauma által sújtott, kisebbségi sorba taszított erdélyi magyarság. Nyirő, és Wass azonban – Benedek Elekkel, Kós Károllyal, Reményik Sándorral és másokkal egyetemben – éppen ebben a zivataros korban álltak az erdélyi magyar irodalmi élet élére, helyesen érzékelve azt, hogy a nyelv ápolása, és annak révén az önazonosság megőrzése a legfontosabb feladata az erdélyi magyarságnak. Az elsodort falu, a Kard és kasza, a Hagyaték, az Elvásik a veres csillag, a Jézusfaragó ember, az Uz Bence, az Isten igájában vagy éppen a Néma küzdelem – hogy csak néhányat említsünk a három író csodálatos művei közül – örök értékei a magyar irodalomnak! Ezek a művek olyan világot tárnak fel előttünk és mutatnak be számunkra, amelyről hallgatnak a történelemkönyvek, és bizony hallgat nagyon sok, „a szaktudomány értékítéletének” megfelelő irodalmár is. Vagyis: az számít súlyos mulasztásnak, sőt bűnnek, hogy ezek az írók eddig nem voltak a Nemzeti Alaptanterv részei!

Amint bevezetőnkben is utaltunk rá, a tanulmánynak nemcsak a tartalma, de a közzétételének időpontja is érdekes. Éppen a napokban robbant ugyanis ki a vita Romániában arról, hogy újratemethetik-e szülőföldjén Nyirő Józsefet vagy sem? Olybá tűnik, mintha a Magyartanárok Egyesülete a diktatórikus román kultúrpolitikával árulna egy gyékényen, merthogy Nyirő-ellenes kirohanásával akár példálózhatnak is a temetést ellenzők a gúnyhatár túloldalán.

De érdekes az időzítés azért is, mert közeleg az idei Országos Kompetenciamérés. Ez a felmérés – amelyet minden évben megtartanak a 4., 6., 8., valamint a 10. osztályos tanulók körében – mindig tartalmaz egy magyar nyelvi szintfelmérőt is. Ennek eredménye sajnos évről-évre eléggé elszomorító. A kompetenciamérés kiértékelésekor ugyanis minden évben rá kell ébredni, hogy az újabb és újabb generációk egyre kevésbé jók szövegértésben, egyre kevésbé képesek az olvasott szöveg magas szintű értelmezésére, arra pedig, hogy abból következtetéseket vonjanak le, a felmérésben részt vevő gyermekek alig néhány százaléka képes csupán.

Mindezek alapján több mint elgondolkodtató, hogy a Magyartanárok Egyesülete tagjainak nem saját hivatásuk lelkiismeretes és magas színvonalú gyakorlásával kellene-e foglalkozniuk, Nyirő József, Wass Albert és Szabó Dezső gyalázása helyett?