|
 2012.06.01.
Kovács Kristóf közös kincsünk
Emléktáblát
avatott Kassán, az egykori ferences kolostorban Bernard Bober
kassai érsek május 25-én Kovács Kristóf ferences vértanú
tiszteletére. Az 1944 és 54 között hitükért vértanúságot
szenvedett hét ferences vértanú egyike volt Kovács Kristóf.
A harmincéves korában, 1944 őszén a szerb partizánok által
Újvidék közelében agyonvert szerzetes 1940–1942 között a
kassai rendház tagja volt. Hitszónokként és gyóntatóként működött
az anyaországhoz visszacsatolt városban. Bácska visszatértekor
saját kérésére áthelyezték Újvidékre. Az a nem titkolt vágy
sarkallta, hogy életét onthassa egyháza és népe szolgálatában
Krisztusért, hitéért.
Életútját és vértanúságának
történetét, valamint a hét magyar ferences boldoggá avatási
ügyét Kálmán Peregrin szentkúti gvárdián, történész
ismertette a kassai megemlékezésen. Rámutatott, hogy a magyar
egyházban a vértanúság eszménye évszázadokig háttérbe
szorult. Ezzel magyarázható, hogy a kassai vértanúkat is csak
háromszáz évvel később, a huszadik század elején avatták
boldoggá, és az is furcsa, hogy az 1919-es kommün hitükért
kivégzett pap és civil áldozatainak boldoggá avatása fel sem
merült a két világháború között a magyar egyházban.Mára
azonban szemléletváltás történt, ennek köszönhető, hogy a
kassai születésű Salkaházi Sárát már a boldogok között
tisztelhetjük, és Scheffler János valamint Bogdánffy Szilárd
püspököket is kanonizálták.
„A kegyelem
olyan példákat állít elénk a diktatúra nehéz éveiből –
mondta a történész –, akiknek hűsége, kitartása, az egyházüldözés
éveiben is továbbszőtte az üdvösség történetének szövetét.
Ezt a földet, ezt a templomot megszentelte a bárány vére, és
azoknak a vére, akik Krisztusnak, a báránynak a nyomában járnak.
Az itteni gyóntatószékeket, szószéket, oltárokat is
megszentelte a szentségeken kívül egy vértanú szolgálata,
akinek nyomában jártok, valahányszor bejöttök ide a
templomba. Ez a ti gazdagságotok, kedves kassai szlovák és
magyar hívek. Kristóf atya a tiétek. Kérjétek közbenjárását,
emléktábláját érintsétek meg, ékesítsétek virággal! Közös
kincse ő a szlovák és a magyar egyháznak.”
„Boldog az az
ember, aki tudja, mit akar. A kassai szent vértanúk, Boldog
Salkaházi Sára és Kovács Kristóf atya boldogok, mert tudták
mit akarnak: életük árán is tanúságot tenni hitükért –
mondta Bernard Bober érsek.
A kassai főtéren
lévő ősi, igen tágas ferences templom az ünnepi alkalomra
megtelt szlovák és magyar hívekkel, a szeminárium több mint
negyven kispapjával és a két ország ferenceseivel. Jászberény
városának KÉSZ szervezete is képviseltette magát, hiszen ott
született 1914-ben Kristóf atya.
A vértanú rendtársairól
szólva az emléktábla avatáskor Magyar Gergely, a Magyarok
Nagyasszonya Ferences Rendtartomány provinciálisa azt mondta:
„A magyar ferenceseknek nagy öröm, hogy olyan testvérekre nézhetnek
föl, akik nemcsak beszéltek Krisztusról, hanem az egész életük
tanúságtétel volt. Az értelmünkben a vértanúk messze
vannak, de amikor azt tapasztaljuk, hogy egyes vértanúk itt éltek
közelünkben, akkor mi is erőre kapunk.”
(Forrás: ofm.hu)
|
